Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Újpázuának százados örömünnepe

•354 A közgyűlés lelkesült örömmel fogadván Zelenka püspök szép beszédben megokolt indítványát flunfalvy Pál Ő méltóságának jkönyvi köszönetet szavazott. 13., Kapcsolatosan a föntebbi ponttal Hork József nyújt be indítványt, miszerint a szűkebbkörű bizottság jegyzőjének hasonlóan jkönyvi köszönet szavaztassák. A közgyűlés már azon okból is, mert különösen az utóbbi időben Falvay Antalra a szükebbkörli bizottság jegyzőjére sok teher nehezedett, az indítványt elfogadta s Falvay Antal úrnak jkönyvi köszönetet szavazott. 14., Bachát Dániel alelnök, még egyszer megköszönvén a társaság bizalmát, melylyel őt kitüntette s köszönetet mondván az egyetemes felügyelőnek br. Prónay Dezsőnek, úgy a két püspök Zelenka és Sárkány uraknak a szives megjelenésért, a gyűlést Isten áldásának óhajtásával berekesztette. Jegyezte Bognár Endre. Ujpázuának százados örömünnepe. Ujpázua, ezen a legjobb hírnek s kiváló jólétnek örvendő szerémségi ev. község, dicsőséges fennállása egy ujabb századának küszöbén, 1891. évi szeptember hó 20-án százados emlékünnepet ült. Nagy örömére vált ezen valóban lélekemelő ünnepély az élőknek s nem csekély dicsőségére az Istenben nyugovó holtaknak. Régóta szokott folyása ez a világnak hogy a halálból fakadt az uj élet s a múltnak romjain épül a jelen. Dicső jelen ! Még ennél is dicsőbb jövő, ha az unokák az elődök példáján lelkesülve, versenyre kelnek még a múltat is felülmúló magasztosabb tettekre. Hiszen száz év alatt ezen még áldott emlékű II. József császár idejében Würtemberg, Baden és a Rheinfalzból a Szerémségbe vetődött maroknyi ügyefogyott, nyomorék nép annyira megszaporodott s megerősödött, hogy nem férve meg eredeti tűzhelyén, az anyaköpüből uj rajokat volt kénytelen világnak bocsátani, melynek egyike legújabban Boszniát kezdi népesíteni, s úgy a lelkiekben mint az anyagiakban annyira gyarapodott, hogy messze túlszárnyalta már a sokkal idősebb idegen nyelvű s vallású szomszédait. Pedig hát évtizedeken keresztül a létnek élet-halál harczát küzdötte s kevés híja volt, hogy őseinek bite miatt a feje felett összecsapott üldözések árja végképen el nem sodorta a Szerémség áldott földének színéről. Százados emlékünnepe — diadalünneppé vált s páratlan szorgalma, kitartó buzgalma s rendíthetlen hite volt az, mely legyőzte a világot, az ellene zúdított tengernyi baj s veszély közepette. A múltnak viharteljes napjai után, ezen hangyaszorgalmú, őseinek hitéhez, nyelvéhez s szokásaihoz szívósan ragaszkodó, szivében rendkívül vallásos s istenfélő würtembergi nép, Mózesének, Weber Endre boldogúlt lelkipásztorának, félszázados kitűnő vezetése alatt elérte vándorutjának azon kimagasló pontját, a hol Kruttschnitt A. jelenleg még ifjú, de ritka tehetségű s a legszebb reményekre jogosító lelkésze, hálatelt szívvel rakhatta le két évszázadnak határán az Úrnak kegyelemteljes segedelmét hirdető emlékkövet. Megértve s mélyen átérezve e korszakot alkotó eseménynek magasztos jelentőségét, fáradhatlan buzgalmú lelkészének példáján lelkesülve, Újpázua nagy előkészületeket tett ez örömnapnak méltó megünneplésére. Már az előző napon ünnepi díszt öltött a községnek apraja-nagyja a seregesen érkező ünnepi vendégek tiszteletére, kik között nagyt. Belohorszky G. bács-szerémi esperes s Lemáics tábornagy ő exczellencziája, mint Ujpázuának volt parancsnoka, bár utoljára érkeztek, méltán az elsők s legkiválóbbak tiszteletében részesültek. A papnak ornátusa s a katonának egyenruhája ezen, majdnem egy századon keresztül mély vallásosságában nevelt s katonai subordinatió alatt állott népnek még ma is legjobban imponál. Ennek tulajdonítandó, hogy ritka emlékünnepélyének kiváló emelése czéljából nemcsak a bács-szerémi esperesség majdnem összes papjait tisztelte meg szives meghívásával, hanem, mint volt katonai határőrség, még a katonai osztályt sem kivánta nélkülözni örömünnepet ülő házi tűzhelyénél. Az előző napon este megtartott előünnepély fényes illuminatióval, énekkel s zenével lepte meg a templom tágas előterén seregesen egybegyűlt ünnepi közönséget. Az iskolai ifjúságnak „Wer nur den lieben Gott lässt walten" czimu lélekemelő chorálnak elzengése után, a péterváradi katonabandának egyik kürtöse mély áhítatos csend közepette, szívrehatóan intonálta a templom tornyáról nagy Lutherünk fenséges harczriadóját „Erős vár ami Istenünk"-et, melynek elhangzásával az összes zenekar megragadó hévvel zendítette rá e hatalmas éneket. Az igen sikerült előünnepélynek kétségen kivül ez volt legmeghatóbb momentuma. . A gyülekezet pályafutása egy uj századának első napját, mint korszakot alkotó főünnepnapot, reggeli harangszó, mozsárdurranás és zene üdvözölte. Kilencz órakor d. e. a vidéki vendégek a vendégszerető paplakon gyülekeztek egybe. Ott láttuk a bács-szerémi esperesen kivül Húrban Vladimír ó-pazuai, G-retzmacher Samu János beskai, lelkészt, Abaffy Miklós a bács-szerémi uj utazó lelkészt Szurcsinból, Lemáics tábornagyot, Scheibel szolgabírót, Kaunitz-Ritberg grófot, az ó-pázuai járás két orvosát s másokat egy fényes ünnepi hölgykoszorú társaságában, melyben a szeretetre méltó ifjú papné, mint vendégszerető házigazdáné, nemcsak viruló szépsége, hanem kedves, megnyerő modora által is kitűnt. Későn bár de el nem késve a többi vendéghez sorakozott Schneider beskai ref. lelkész is. Pontban 10 órakor harangzúgás és mozsárdurranás jelezte az összesereglett ünnepi közönségnek, hogy immáron elérkezett a magasztos ünnepélynek legkiválóbb momentuma : megalázni magát az Úr szent színe előtt s örömtelt szívvel hálát adni azon számtalan sok jótéteményeért, melylyel ezen gyülekezetet egy teljes századon keresztül elhalmozta» A templomba való vonulás a külső ünnepi látványosságoknak egyik fénypontját képezte. Előlmentek fehérbe öltözött leányok. Őket követte a gyülekezet lelkésze öt paptársa élén, kik után a presbyterium, a község elöljárósága s a többi vendégek következtek. A templom úgy belől mint kivül ünnepi díszben tündöklött s zsúfolásig megtelt volt áhítatos hallgatókkal. Különben ez Újpazuán megszokott valami, mert ott emberemlékezet óta az e lapokban is annyiszor s oly sokféleképen fájlalt s megjajgatott „üres templom", teljesen ismeretlen jelenség. Az oltár emelvényéről ezen tengernyi népet nézni — megható, impozáns látvány volt.