Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Újpázuának százados örömünnepe

•355 Az ünnepi istentisztelet Luther magasztos choráljával vette kezdetét, melyet a katonai zenekar mesterileg játszott a choruson. Ezután a főéneknek két verse következett orgona kísérettel. Az ének elhangzásával e sorok irója, mint a jubiláló gyülekezetnek volt káplánja, Grretzmacher és Abaffy lelkésztársaival az oltár elé lépett, melyet fehérbe öltözött leánykák, mint élő virágokból font koszorú fogtak körül, a hol is Gretzmacher egy megható alkalmi imát mondott, Abaffy az apostoli hitvallást, e sorok irója pedig a külön ez ünnepi alkalomra választott epistolát olvasta. A főénekből ismét két versnek eléneklése után a bács-szerémi esperes Belohorszky Grábor lépett az ünnepi diszt öltött szószékre s a 117. Zsoltár felett egy minden izében mesterileg átgondolt s fogalmazott beszédet mondott, melyben, utalva az ünnepi alkalomra, a hallgatóságot Istennek dicsőítésére hívta fel I-ször az Úrnak irgalmassága; II-szor az ő igazságáért, melylyel ezen gyülekezetet egy századon keresztül elhalmozta. Érdekes és tanulságos volt különösen remek beszédének második része, a hol élénk színekkel azon forrongást ecsetelte, mely különösen a 18. századnak vége felé Európának majdnem minden népét vulkanikus erővel áthatotta s magával ragadta s a keresztény és keresztényellenes világnézet között ennek folytán kifejlődött óriási harczot, mely mind e mai napig csillapulni nem akaró hévvel folyik s mely harczban ezen jubiláló gyülekezet az „igazság" zászlaja alatt hősiesen küzdve, mind e mai napig derekasan megállotta helyét, Kevés nem németajkú szónokot ismerek, ki jóllehet kissé idegenszerűen ejtve a németet, oly kifogástalan korrektséggel kezeli e nem épen könnyű nyelvet s az előtte lévő szöveget eszének élével oly nyugodt vérrel bonczolgatná s alaposan kiaknázva azt. oly ügyesen s talpraesetten alkalmazná a fenforgó viszonyokra, mint a bács-szerémi esperes. Ha a benső meggyőződés szent tüzével képes volna hallgatóinak szivét hasonló lángra gyújtani, ellentállhatlan szónokot bámulhatnánk benne. E beszéd után, melyet a nagyszámú közönség, eleitől végig feszült figyelemmel hallgatott, a katonai zenekar a „Befiehl du deine Wege" remek chorált zendítette rá. Ennek elhangzásával azután Kruttschnitt Antal, a jubiláló gyülekezetnek ifjú lelkésze lépett a szószékre s I. Sámuel 7, 12. felett tartotta az ünnepi főbeszédet. „Mindeddig segítséggel volt nekünk az Úr", — fényes beszédének eme szövege és főtárgya ott tündöklött az oltár kép felett az 1791 és 1891, a gyülekezet történetében korszakot alkotó eme két évszám között. Nagy vonásokban élénk képét ecsetelte a gyülekezet múltjának s két századnak határán ügyes kézzel emlékkövet emelt, melynek egyik oldalán az volt felirva : „Mindeddig segítséggel volt nekünk az Ur", a másikon pedig: „Isten tovább is segítséggel legyen nekünk kegyelmével." Szép s nagy reményekre jogosító tehetségének bizonyítékát ezen fiatal tiszttársunk ha valaha, úgy tán ezen kiváló alkalommal adta. Hogy ezen két hosszabb beszéd után a hallgatóság a fáradságnak legkisebb jelét sem mutatta, mindenesetre annak bizonyítéka, hogy a két ünnepi szónokban rejlik annyi erő és szellemi rugékonyság, hogy a hallgató közönség figyelmét a szokottnál hosszabb időre is képes lekötni. Az oltár előtt elmondott zárima után még a királyért külön fohász következett, melynek elhangzásával a zenekar az ismert császári hymnust játszotta. Az áldással s a zárénekkel az ünnepi istenitisztelet be volt fejezve. Hogy szegény egyházak javára ezen alkalomból elrendelt offertorium mennyit hozott, arról, sajnálatomra, nincsen tudomásom ; de joggal elvárhatni, hogy a máskülönben áldozatkész ujpázuai egyház ez egyszer is kitett magáért. Egy órai pihenés után ezen kiváló szellemi élvezetre következett a testnek üdülése. Pontban 1 órakor d. u. a Fink-féle vendéglőben megtartatott az örömünnepi díszebéd. Felette sajnálandó, hogy a helyszűke miatt nem egy helyen tálaltatott, mi nagyon is zavarta az egységes ünnepi hangulatot. Míg a gyülekezetnek hivatalos vendégei benn a vendéglőnek két termében, addig a híveknek zöme kint az udvaron, egy óriási sátor alatt, volt kénytelen helyet foglalni. A szokott időben következtek aztán a hivatalos és nem hivatalos pohárköszöntők. A bács-szerémi esperes szokott talpraesett, élvezetes modorában egymásután ürítette poharát 0 Felségére a királyra s az egész felséges királyi családra, a horvátországi bánra, a Szerémségnek főispánjára s az ó-pázuai főszolgabíróra ; Scheibel főszolgabíró válaszolólag a bányakerület püspökére s az esperesre. A jubiláló gyülekezet lelkész a különféle felekezetek közti jó egyetértést éltette. Abaffy szurcsini lelkész az előtte szólóra s az ó-pázuai egyház kitűnő lelkészére ürítette poharát. Húrban ó-pázuai lelkésze humoros toastjában az ujpázuai egyházat éltette mint az ő egyházának volt filiáját. Ezután egész sora következett a pohárköszöntőknek, nevezetesen a község elöljáróságára, a presbyteriumra, a vendégekre s másokra. G-retzmacher két rímes toastot olvasott, az egyikben a nőket éltette a másikban pedig az ujpázuai híveket hitökben való állhatatosságra, jámbor, istenfélő életre serkentette s nekik tisztán egyházi czélokra egy „krajczáros gyűjtésnek" megalapítását melegen ajánlotta. Abaffy lelkész egj' második toastjában a papnét, mint a gyülekezetnek szelídlelkű s vigasztalni kész káplánját éltette. Végül a helyi lelkész a tanítókról emlékezett meg s azon hat paptársáról, kik hajdanta egyházában mint segédlelkészek működtek. Ezek közül e sorok irója egyedül lévén jelen, kötelességének tartotta távol levő társai nevében a megemlékezésért és azon jóindulat s szíves vendégszeretetért, melyben részesülni szerencsés volt, meleg köszönetét nyilvánítani. Vonatkozással azon körülményre továbbá hogy e bor, mely az ő és társai, általában annyi élőnek egészségére ürittetett már a mai napon e helyütt, valódi szerémségi bor, ő Probus császár révén, ki a Szerémségben az első venyigét plántálta s kinek egyedül köszönhető, hogy e mai napon híres szerémi borral éltethetjük egymást, az élőkről át kiván térni a holtakra és pedig e gyülekezet nagy halottjaira, kik Probus császár nyomdokain haladva, e helyütt az első igazi szőlőtőt, a Jézus Krisztus szőlőtőjét plántálták I s az evangyéliom hamisítlan tiszta borát préselték ; meg kiván emlékezni ez egyháznak két első lelkészéről, mint ! az Úr eme szőlőjének első két vinczellérjéről, nevezetesen Skultéty Józsefről s felejthetlen principálisáról Weber Endréről, kinek kitűnő vezetése alatt ő néhai káplántársaival együtt több éveken át ezen egyházban működni szerencsés volt, s ki ezen egyházat egy félszázadnál tovább