Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Énekügyi mizériák (Payr Sándor)

szemeim elé állítva, mint a hét vén graduálban. Ecce, nobile par fratrum ! Egy volt az idejök, egy volt a lelkük, egy volt a subájok. Magamban pedig azt gondoltam: a szerencsétlenség nem szokott egyedül járni, Egy más ünnepen a magyar énekünk nagyon zavarosnak és kuszáknak tetszett. Később tudtam meg az okát. Tudniillik, némelyik félig magyarrá, félig németté vált néhai tót atyánkfia magyar könyvek hiányában valami régi tót Sión hárfájával látogatta a magyar templomot és ebből zengedezett más nyelveken saját nótára. Tehát van tótunk is, testben és lélekben hasonló és méltó amazokhoz ? ! Siehe, der Dritte im Bunde! Omnetrinum perfectum ! Tresfaciunt collegium ! Oh mi vigaszteljes egy ilyen motto s különösen ha latin, közcsapások idején aranyakat ér. S ennyi öröm érzetében bizony fej vakarva én is rázendítettem: „Jo, jo, jo! in dulci jubilo!" A mit én e kis gyülekezetemben találtam, s a miről itt kevesebb komolysággal, mint illenék szólottam, az bizony meglepett s azon nem épen örvendetes tapasztalattal tett gazdagabbá, hogy vannak az ekklézsiákban bizonyos — állapotok. Szivesen aláirom, hogy ez a mienk csak valami nagy raritás, vagy épen unikum volt, de hát egyéb gyülekezetek énekiigvi állapotai is nem ragyoknak-e a legnagyobb tarka-barkaság színpompájában ? No, magyar énekesekben nincs valami nagyobb választék, akár a gyűjtemények száma, akár az énekek vallásos és költői értéke szerint rostáljuk is őket. Itt Dunán tál, hol a magyarság zöme lakik, legtöbb helyen találjuk a kerületi énekes könyvet. Sok helyen forog kézen a győri is, sőt ez a kerület határain tál is hódított magának közönséget. De már ennek is, azt hiszem, csak a gyakorlat adott létjogot az egyházban. Én legalább sem kerületi, sem egyetemes határozatot nem ismerek, mely neki azt formailag is megadná. És tartalmilag sem tartom oly becsesnek, hogy amazt kiszorítani hivatva volna. Ujabban adta ki Haan Lajos a csabai énekes könyvet. Ez sok tekintetben haladást mutat amazokhoz képest, de minthogy inkább csak magyarosodó tót gyülekezeteknek van szánva és tartalma is csak sziikkörű, nem tarthat számot arra, hogy egyetemes használatúvá váljék. P o s z v é k Sándor igazgató úr adott ki nem rég egy kis gyűjteményt a gymnasiumi ifjúság használatára, a pesti tanítók pedig, ha jól tudom, egyet a népiskolák számára. Nagy elismerést érdemel Margócsy Józsefnek kezdeményezése, ki saját indíttatásából bocsátott ki néhány évvel ez előtt lelkes felhivást az énekszerzés ügyében igen jól használható utasításokkal. Majd pedig boldogult Szeberényi Gusztáv püspökünk indított mozgalmat a bányai kerület számára készülendő énekeskönyv ügyében s a legilletékesebb kezekbe tette le munkáját akkor, midőn azt Sántha Károly szent-lőrinczi lelkész úrra hagyta mintegy örökül. Méltán viseltethetik egyházunk érdeklődéssel e munkának folyama iránt és bizonyára a legszive•326 sebben venne tudomást arról, hogy mely stádiumban áll már. De természetesen mind eme munkálatokat az egyetemes egyház van hivatva megkoszorúzni az által, hogy országos bizottmányban összegyűjti a munkaerőket, a próbamunkálatokat füzetenként előbb a közvélemény birálata alá is bocsátja, melyből nem volna kizárandó sem a világi elem, sem az utolsó falusi pap vagy kántor szava, és csak ezután állít össze egy oly gyűjteményt, melyet a maga tekintélyével és ajánlatával bocsát közre, esetleg kötelezővé tesz. Persze, az 1889. évi egyetemes gyűlési határozat (65. pont) mely szerint az „a használatban levő énekeskönyvek reformálása tekintetében egyetemes intézkedésnek szükségét ez idő szerint még nem látja" (? !) ehhez egyelőre még nem sok reményt enged fűznünk. Pedig nem csak a külsőkben kellene ám zsinatolnunk, hanem a belsőkben 'is. Mert hiába való lesz az uj ködmen, ha a vén testben fásult marad a szív. Hát azután hogyan áll német énekes könvveinknek ügye? Pedig szint oly fontos ez is, mert hiszen gyülekezeteinknek jó része még mindig ezen nyelven dicséri az Urat. Hosszú volna, de nem is tudnám valamennyit előszámlálni. Hogy még 1891-ben is az 1762-iki pozsonyi énekes könyvet használták volna valahol, e nemben, nem hiszem, hogv párja volna ondódi gyülekezetünknek. De tudom azt, hogy még 3 — 4 évvel ezelőtt használták a pozsonyinak 1788-iki egészen más szellemű és tartalmú kiadását. Azóta 1844-ben Stromszkv superintendens ismét teljesen uj, az eddigiektől lényegesen eltérő gyiijteményt rendezett sajtó alá, mely bizonvára nagv elterjedettségnek örvend. A pozsonyi mellett számot tevő német énekeskönyv a sopronyi 1862-ből, Poszvék Iveresztély és Müllner Mátyás gvüjteménve. Hogy ez is milyen tért hódított magának, szintén érdekes volna tudni. Külön énekes könyve van a felső vasi esperességnek, a tolna-baranyainak, a bácskainak. A felső-vasi esperesség néhánygyülekezete a felső-lövőit használja, melyet Wimmer Ágoston szerkesztett és adott ki. És hányféle énekeskönyv lehet használatban ezeken kivül a S z e p e s s é g b e n. Az elősoroltak mind Magyarhonban kiadott német énekesek, de kérdés, hogy Némethonból is nem importáltak-e többet, melyek közül teszem, a würtenbergi mind bámulatos olcsósága, mind pedig igen értékes, buzgó vallásos szellemet lehelő és e mellett ihletett költői tartalmánál fogva nagyon alkalmasnak kinálkozik. Nem régiben értesültem, hogy ugyancsak Felső-Vasban ezt is használják egy gyülekezetben. Külön halotti énekeskönyvek közül nálunk Dunántúl használatban van a Bel iczay-féle és másfelé az Elefánt Mihályé. A pozsonyiaknak, úgy tudom, van külön német halotti énekes könyvük és szintúgy lesz ilyen bizonyára más helyeken is. A tót énekeseket nem ismerem, de ezek között