Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Templomszentelés Nagy-Kanizsán

•238 folytán meg nem feledkezik a szűkölködő testvérekről, évről évre szép összegeket áldoz szegény gyülekezetek felsegélésére s egyébb közegyházi czélokra. Ha senki sem adakozik, Zurány ad, adakozik Jézusi szeretettel. Rajka is törekszik előre, gyújt nagyszabású terveinek kivitelére. Toronyalapja cseppenként felnőtt 14 év alatt 2247 frtra. Most uj tanterem építésére gyűjt s remélhe­tőleg jövő tavasszal megkezdi s befejezi az építkezést. Két leányegyházunk, M.Óvár és Oroszvár, köszönettel elismer­jük, édes gyermekei a kerületi, az egyetemes gyámintézet­nek, a Gustav Adoif egyletnek. Ha nem csurog, cseppen. A hitrokoni szeretet eddig meg nem szűnt e két szűkölködő egyházat segélyezni. Iskoláink virágzó állapotban vannak. Legnagyobbrészt fiatal tanerőink vetekednek a pálmáért — az évi zárvizs­gák, itteni szokás szerint látogatva a lelkészi s tanítói kar által, a legörvendetesebb eredményeket mutatják fel. A szorgalom idő kivétel nélkül 10 hónap s nincsen a legkisebb panaszra ok az iskolalátogatást illetőleg, Évről évre megujulván bajunk a kerületi, illetve e. e. e. gyámintézettel azért, mert számos évek óta esperes­ségünk gyülekezetei rendszerint ugyanazon összeget küldik fel a ker. gyámintézethez, mely körülmény arra a téves nézetre adott és ad alkalmat, mintha Mosonyban az alap­szabályok mellőzésével nem gyüjtenének házanként, hanem adjuk a szeretetadományokat az egyházi pénztárakból. Nem áll ugyanis az, mintha itt az alapszabályok figyelmen kivül hagyatnának, sőt inkább többet teszünk, mint a betű­höz ragaszkodva tennünk kellene. Házi gyűjtések eszközöl­tetnek minden egyházban, egy helyütt külön offertorium is van reformáczió ünnepén a gyámintézet javára. De az eredmény rendesen nem éri el az évek előtt meghatározott szeretetadomány összegét s nehogy a gyámintézet rövid­séget szenvedjen, a gyülekezetek mindannyian az egyház kasszájából pótolják ki az összeget a régebben elfogadott magasságig. Megengedem, nem egészen alapszabályszerű ezen eljárás, de mégis kár volna, ez eredmény iránti tekin­tetből változtatni rajta. Utasíttattak továbbá a követek, hogy hasonlókép ad­janak felvilágosítást a ker. gyámintézetnek, a mosonyi 200 frtnyi gyámintézeti tőkéről, melyről a tavali közgyűlés jegyzőkönyvének értelmében jelentést követel be. Tévedésben vannak oda fenn e tőkét illetőleg is. A tőke megvan ugyan s „gyámintézeti alap" nevet visel, de a név el van hibázva s innét a félreértés. Ezt az alapot az esperesség még a hatvanas évek elején — tehát a gyám­intézet mai szervezése előtt, reserválta mint külön intern alapot oly czélból, hogy abból esetleg tűz által szerencsét­lenül járt esperességbeli gyülekezetek segélyeztessenek avagy pillanatnjú szükségben leledző gyülekezetek nyerje­nek kölcsönt kamat nélkül. Az alap tehát nem gyáminté­zeti tőke, hanem inkább helyi érdekű segélyalap. Az esperesség határozottan visszareklamálja az összeget, a kerül, gyámintézettől, illetőleg a kellő felvilágosítás meg­adása után kérelmezni fogja, hogy a központi számadások­ban e tőke jövőben ne szerepeljen. Örvendetesen gyarapszik esperességi papözvegy és árva intézetünk. Körülbelül 20 éve annak, hogy megalapít­tatott s ma már 18000 frt körül áll az alap s ha emberi számítás szerint még vagy egy évtizeden nem vétetik igénybe, ott leszünk, hogy egy-egy özvegy megkapja leg­alább a 4—500 frtnyi nyugdíjat. Az alapszabályok értelmé­ben már most is 300 frtban van megállapítva egy-egy nyugdíj s ezt a szolgálatra képtelen lelkészek is meg fogják kapni. A tanítói nyugdíjintézet zsenge korát éli, három éve hogy létesült, s most körülbelül 700 frt a tőkéje. A nagy tiszt, püspök úr által kezdeményezett papi értekezletekbe a mosonyi lelkészek belemennek, annyival inkább, mert nálunk ily papi conferencziák eddig is tar­tattak s azoknak kiváló szükségességét becsülni régen meg­tanultuk. Az O-Turán létesítendő felsőbb leányiskola ügyében nagyon természetesen, mást nem határozhatott a mosonyi esperesség, mint azt, hogy ellene van ily intézet épen O­Turán leendő berendezésének. Mindazáltal az eszmét meleg pártfogásra érdemesnek ismervén el, ajánlani fogja a kerületi gyűlésen, hogy ily intézet Pozsonyban állíttassák fel. A zsinati követek költségeit magunkéból fogjuk fe­dezni s megmaradunk ama mult évi határozatunknál, hogy más esperességek is igy tegyenek. Sokat várunk a zsinat­tól s leginkább kérjük az Istent, hogy kegyelmével a béke és testvéries egyetértés, együttélés kerületünkben a szét­húzó elemek megnyerése által fentartassék. Ugy legyen ! B. * Templom szentelés Nagykanizsán.*) A nagykanizsai kis­ded ev. gyülekezet június hó 28-án tartá díszes, új tem­plomának felszentelési ünnepét. Örömhírt hirdetett a jelzett nap a külsősomogyi ev. egyházmegye lakosságának, hogy részesei lehettek az öröm­nek,, mely a nkanizsai ev. gyülekezetetérte, midőn felépité az Urnák házát s ünnepélyesen felszentelendő azt. Meg is jelentek azok az ünnepélyre a közel és távol fekvő gyüle­kezetekből oly nagy számban, hogy az élénk forgalmú Nagy-Kanizsán is feltűnést keltettek. Délelőtt 10 órakor vette kezdetét az ünnepi aktus, midőn a külső-somogyi ev. egyházmegyének a lelkész lak­nál teljes számban megjelent tisztviselői kara élén az es­peres, Nt. Németh Pál és az esperességi felügyelő Tek. Andorka Gyula urak vezetése alatt a „Jövel szent lélek úr Isten" kezdetű ének 1. versének hangjai között, a hí­vekkel zsúfolásig megtelt templomudvaron át, a templom­ajtóhoz vonult. Itt tek. Lengyel Lajos, gyülekezeti felügyelő úr át­adá esperes urnák a templom kulcsait, ki is a templom ajtait megnyitván kezdetét vette a bevonulás, és tartott az „Erős várunk nékünk az Isten" ének 1—2. versének éneklése alatt. Szerencsésnek érezte magát a nagy soka­ságból, ki a templomba bejuthatott, a nagyobb rész azon­ban bármennyire óhajtotta is azt, kénytelen volt kivül maradni. Benn a templomban az első padokat díszes hölgy közönség, N.-Kanizsa város tisztviselői kara, élén a polgár­mesterrel, a zsidó hitközség főrabbijával, katonatisztek és sok más vendég tölték meg. Ezután Nt. Németh Pál esperes úr, a helybeli lelkész, Hütter Lajos és Mesterházy Sándor nemes-pátrói s. lelkész urakkal együtt a virágokkal körüldiszített oltárhoz állva elmondá felszentelési beszédét, Esdrás : VI. r. 15—16. alap­ján. Jól esett hallanunk az erős meggyőződés és szónoki lendület hangján fejtegetve a templomnak, mint öröm-, béke-, vigasztalás s. t. b. hajlékának fontosságát, melyet a történelem folyamán gyakorolt és a jövőben gyakorolni hivatva van az emberiségre, és Mélt. főtiszt, téthi Karsay *) Mult számban közölt rövid tudósítás kiegészítése. — Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom