Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Újpesti ev. egyház

21 Tehát kétségtelen, hogy a mi magyar evang. egyházunknak sok nehézségekkel kell megküzdenie. Tartok tőle, hogy rövid idő alatt egy újabb kérdés fogja megrázkódtatni, sőt tán benne a legmélyebb és ki nem egyenlíthető szakadást előidézni és ez a református egyházzali unió. Legyünk óvatosak e kérdés fejtegetésénél, ne vegyük azt minden alkalommal meggondolatlanul ajkainkra. Megelégedhetünk egyelőre azzal, ha az egyházkormányzati kérdésekben igyekezünk lehető összhangot létesíteni a két protestáns felekezet között. De ne érintsünk vallási kérdéseket, mert ha vallási téren erőltetjük az uniót akkor két protestáns felekezet helyett négy lesz. Mert akármennyit hangoztatjuk a testvéri szeretetet, kétségbevonhatatlan igazság, hogyha lutheránus ember változtatja hitét az többnyire katholikus, lia kálvinista változtatja hitét az unitárius lesz. Tehát nemcsak dogmai, hanem különböző világnézet is választja el egymástól a két protestáns felekezetet, tehát ezen jelenségek komoly egyházpolitikusok figyelmét el nem kerülhetik. Nálunk Somogyban a reformátusok között erősen kezd terjedni az unitárius vallás, mig a mi egyházaink attól érintetlenek. Szólnom kell még röviden a magyar sajtóról. A magyar sajtó nagy része ma már nem az a mi a 40-es és 60-as években volt. A sajtó nagy része ma már pusztán pártérdeket szolgál s igen sokakra az már kenyérkereset, azért az elvek harcza helyébe a személyes küzdelem lép, s a közjó a párt érdek alá helyeztetik. Míg ez előtt kiváló államférfiaink elveik hirdetése végett a sajtót felkeresték, hogy irányt adjanak a közönségnek, most a sajtó nagyobb része a pártokat szolgálja. Azért magyar sajtónk egy része ritkán igazságos, — de hogy mi irántunk, evangélikusok iránt a sajtó legnagyobb része igazságtalan ezt mindennap érezzük. Különösen tör ellenünk a sajtó azon része, mely chauvinista irányú és különös, hogy a túlzó chauvinisták nem magyar érzületű journalistákból állanak. Ma már a sajtó egy része nem publiczista és államférfiúi tulajdonokkal biró férfiak, hanem egyszerűen ügyes tollú egyének által irattatik és szerkesztetik. A nagy közönség egy része a sajtótól nem az igazat, hanem az érdekeset s izgatót kivánja. Tehát evangelikus egyházunk helyzete sok veszélyekkel van környezve. Azért vallásos hitre, áldozatkészségre, bátorságra és okosságra van szükségünk. „Imádkozzunk és puskaporunkat tartsuk szárazon!" Andorka Gyula. inriü, Újpesti ág. h. ev. egyház. — Szives kérelem ! Nincs az emberi kebelnek fenségesebb, magasztosabb érzete a nemes áldozatkészségnél, a felebaráti igaz szeretetnél. Völgyeket emel, hegyeket sülyeszt. mustármagból terebélyes fát növeszt. A hivek nemes áldozatkészségében, a testvérek munkás szeretetében reménykedve. bátorkodunk alulírottak az újpesti ev. egyház nevében minden a prot. egyházak fejlődését, megerősödését szivén hordozó nemesszivű felebaráthoz fordulni , szíveskedjenek egyházunk megerősödését czélzó munkánkat hathatósan támogatni s a kegyes adakozás bőséges forrását megnyitni azok számára, kik arra igen-igen rászorulnak, hogy itt a főváros közvetlen szomszédságában, az ország szívéhez oly közelálló egyház végre valahára megifjodva keljen ki a múltnak oly megdöbbentően szomorú emlékeiből. Egyházunk 600 lélekkel még 1874-ben alakult ; templomot. paplakot építtetett 14,000 frton ; de nagyrészt szegény gyári munkások, vagyontalan iparosok lévén, sajátjukból nem fedezhették a költségeket, a segélyek igérése pedig meg nem valósult ; a templom, paplak felépült hitelbe, de még 1875-ben bekövetkezett azon szégyenletes eset, hogy bíróilag elárvereztetett. A lelkész itt hagyta nyáját ; a nyáj feloszlott, 10 évig pásztor nélkül volt. 1886-ban megerősödve, számlálván mintegy 1200 lelket, hozzáfogott a restaurálás nehéz munkájához. A templom, paplak egy nemesszivü család által visszaváltatott s a 8000 frtnyi vételárnak törlesztése mellett az egyház kezébe került. Azóta Isten segítségével 3000 frtot törlesztettünk ; adósságunk még mindig tehát 5000 frt. A nagy részt vagyontalan iparosokból és napszámos gyári munkásokból álló egyháztagok a nagy összeget nem képesek sajátjukból fizetni ; nehogy tehát másodszor is megtörténjék az az eset, hogy újból elvegyék, elárverezzék templomunkat, paplakunkat, könyöradományoknak az országban való gyűjtéséért a nm. m. k. belügyminiszter úrhoz folyamodtunk, ki azt 6 havi tartamra 80127/1890. sz. a. kegyesen meg is engedte. Most tehát, kezünkben a miniszteri engedélylyel, azon alázatos kérelemmel fordulunk minden áldozatkész felebarátunkhoz, könyörüljön szive nehéz helyzetünkön, s ossza meg a szeretett filléreit mi velünk is, kik oly igenigen érezzük a testvéri áldozatkészség szükségét. Különösen a nagytiszt, lelkész urakat kérjük, kegyeskedjenek a miniszteri engedély alapján egyházukban, gyűjtést eszközölni, vagy ha ez lehetetlen, legalább egy vasárnapi offertoriumot egyházunknak átengedni, s a szeretet eme filléreit egyházunknak megküldeni, szem előtt tartván a mondást : Sok kicsi sokra megyen. Mi hisszük és reméljük, hogy a valóban nemes szív nem is fog késni áldozatát az egyház oltárára vinni. E hitben és reményben kérjük minden nemes adakozóra Istennek áldását, kinek neve dicsőíttessék mindörökké. A jókedvű adakozót szereti az isten. Újpest, 1890. julius 10-én. Gömöry Oszkár, Geduly Lajos, min. tanácsos, cs. és k. kamarás, egy házfelügyelő. lelkész.