Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Azok az üres templomok

A minister által benyújtott javaslat — mindeneket meggyőző indokolásának tenorja pedig az volt, hogy a sorsjáték oly czélok felsegítésére rendeztetik, a melyeknek részben való fedezéséről, — ha a sorsjáték nem rendeztetnék — kénytelen lenne az országgyűlés gondoskodni, s következőképen az államháztartást egy uj kiadással terhelni. Valóban csakis a nagy szükség az, a mi némiképen — lia nem indokolja — de enyhíti a sorsjáték rendezését. Mert egyáltalán meg nem foghatjuk, hogy midőn két egyházunk az általános művelődésnek, a nemzet értelmi fejlődésének, de különösen is a magyar nemzeti géniusznak oly óriási szolgálatot tesz, hogy a nemzet ezt megfelelő áldozattal vissza ne szolgálja. A magyar nemzet csak is akkor fog teljesen nemzeti öntudatra ébredni, ha evangelikus gyermekeit nem mostoháinak, de sajátjának fogja tekinteni. De hát a sorsjáték legyen meg. A pénzügyminiszter gondolta, jobb lesz a terhet a jókedvű önkéntességnek átengedni, mint kényszeríteni az adózó közönséget annak elvállalására. Ha már most a sorsjátékot bankárok veszik át, úgy közönségünk kétszeresen lesz megterhelve. Az egvik nvereséget elviszi tőle az egyház, — a másik talán nagyobbat — a kibocsátó bankcsoport; mert tudjuk, hogy az ilyen vállalatok semmi kocz.kázattal szemben igen nagy nyereséget hajtanak a vállalkozónak provisió czimén. — Igy hát közönségünk minden körülmények között szegényebb lesz néhány millió forinttal — a nélkül, hogy az egyház ugyanannyival gazdagabb lenne, mert a nyeremény oroszlánrészét a vállalkozó viszi el. Ezt pedig megengednünk semmi szin alatt nem szabad! Mi azt akarjuk, hogy valaki adózzon egyházi czélra egy krajczárt s hogy ezt megkapjuk, megengedjük egy harmadiknak, hogy szedjen be hiveinktől kettőt; s fáradságdijul tartsa meg az egyet. Én azt mondom : ilyen módon ne adjon inkább semmit ; mert ismételem, ez indokolatlanul elszegényiti híveinket s alkalmatosságukat, egyházi czéljainkat más uton előmozditani — csorbítja. Ha már egyszer ráléptünk a lejtőre, — nem kell annak legalsó fokára slilyednünk. Ha egyszer nyereséget óhajtunk, nem kell a tőzsde minden for- ! télyát alkalmazásba hoznunk. Egyházainknak érdeke — elengedhetlen követelménye, hogy az erkölcsi szempont a kibocsátás körül is megóvassék. Megóvatik pedig azáltal, lia a közönségnek anyagi érdekeire tekintettel leszünk. Ha tekintettel leszünk nemcsak arra, hogy az egyház nyerjen ; de arra is, hogy a közönség ne veszitsen ! Ezt pedig csak egy uton vélem elérhetőnek, s ez: ha a sorsjátékot magunk rendezzük, — közvetítők kizárásával, — ennélfogva a kibocsátást magunk eszközöljük. Tudom, hogy e tekintetben csaknem elháríthatatlan akadályokba ütközendíink. Nevezetesen nem lesz pénzünk, hogy a sorsjáték kiadásait — s főkép a nyereményeket fedezzük addig, mig azok a sorsjáték jövedelméből fedezhetők lennének — s ez által koczkáztatva lenne vagy a sorsjáték czélja — vagy egyházunk becsülete. Ennélfogva egy kissé szokatlan, de nem példátlan eljáráshoz kellene folyamodnunk, melyet a körülmények teljesen indokolnának. Rendezzünk — a kibocsátást megelőzőleg egy próbaaláirást! S ha az eredmény kielégítő lesz, bocsássuk ki a sorsjegyeket ; ha nem, az egyházra nézve semmi további kötelezettségek háramlani nem fognak — sa sorsjáték egyszerűen meg lesz szüntetve. Hogy ki eszközölje a próbaaláirást? Felelet: a pap a hol van és a hol teheti, a hol nincsen erre alkalmas más egyén. Ez az eljárás lesz képes egyedül a közönséget megbarátkoztatni a sorsjátékkal, mert egyházi czélra rendeztetvén a sorsjáték, igen jó alkalma lesz a papnak azt mondani, hogy igenis nyereséges lesz a vállalat az egyháznak, de csakis az egyháznak — s így a vevő csakis egyházi czélokra áldoz, s a mellett kis tőkéje okvetlenül megtérül és némi nyereségre való kilátást is nyer. Ez nem hogy ártana a lelkész tekintélyének, — sőt ellenkezőleg — mert nyilt kártyával lépnénk a közönség elé, bizalommal töltendi el annak szivét úgy a lelkész, mint a vállalat iránt s meg vagyok győződve, hogy sorsjegyeink legnagyobb részét nem annyira nyereségvágyból, mint inkább egyház iránti szeretetből — saját hiveink vennék meg. S ez lenne mindkét egyházunkra nézve a legnagyobb — az igazi nyereség ! Farkas Gejza. Azok az üres templomok. IL Hogy azok az üres templomok megteljenek, kell, hogy a hivők kívánják a templomot, kell, hogy meg legyen bennök a kellő jártasság az istentiszteleti részvételben. De mikor lesznek meg e tulajdonok a hívekben. Vannak korszakok az emberiség történetében, midőn a lélek, Istennek szent lelke hevesen lobogó lánggá szítja gyermekeiben a vallásos érzés lappangó parázsát. Ennek fényénél aztán a lélek, Istennek szent lelke felderít oly rég keresett és kivánt ismereteket, melyek az embernek lényegéhez tartozó vallásos indulatot helyes kielégítésre juttatják. Igy a kereszténység világra jöttével és ujolag a hitujitás idején ezen lélek vezérlete mellett megismerték az emberek az egyedül helyes képzetet Istenről, megismerték az igazulásnak egyedül helyes feltételeit, megismerték az istentiszteletnek egyedül helyes alakját. Ilyenkor az emberek mohón kapnak e dolgokon. Készek azok gyakorolhatásáért kinokat állani ki, készek életöket áldozni fel érettök. Ilyenkor látszik