Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Azok az üres templomok

•196 meg, hogy a vallás mennyire lényegéhez tartozik az embernek, mennyire életszükséglet annak gyakorolhatása ; különben nem ontanának vért érette, nem adnának életet egy dicsőbb életért. Később elcsendesül ezen buzgalom. Mintha bizony ama jótékony szellem elvonult volna, hogy valamely más csillagzatnak élő, érző s értő lakói között, vagy itt e földön, de az emberi lélek nyilvánulásainak más terén keltsen hasonló termékenyítő s üdvös mozgalmat. Ilyenkor lassan-lassan alászáll a vallás terén a lelkesedés. Nemhogy életöket áldoznák fel az emberek istenes dolgokért, de még abból sem adnak szivesen, a mi az élethez felesleges. Nemhogy üldöztetést állanának ki templomjárásért: de még szabadságukkal sem élnek. Az egyház vezetőinek kell ilyenkor a bajon segiteni. Tán ép azért távozik el az égi tűz, hogy miután megmutatta a helyes utat, magunk haladjunk azon tovább, magunk biztositsuk magunknak azon javakat, melyeket ő önkényt adott. S ez lehetséges. Mert valahányszor nagyobb mozgalmat támaszt közöttünk Isten lelke, mindannyiszor mutat módokat, melyek segélyével őt örökre leköthetjük, vagy tán helyesebben szólva, melyek segélyével az emberek magokból fakaszthatnának oly szellemet, milyet Isten koronként egéből küld rájok. Már az őskeresztények senkit sem vettek fel a gyülekezetbe, mielőtt a vallásos oktatáson és különféle istenes gyakorlatokon át nem esett. Még szembeötlőbben tüntette ki a hitujitás szelleme e két hatalmas eszközt, mi nem más, mint az ifjúság valláserkölcsi oktatása s szoktatása az egyházias életre. Ezek által fakasztható evangyéliumi egyházias szellem, ha ugyan már nem is a mostani felnőtt nemzedékben ; de biztosítja a jövő nemzedéket. Csakhogy a hitujitás szellemének ezen intését nálunk Magyarországon most legalább inkább a katholikusok követik, mint a protestánsok. Nekik, a katholikusoknak van minden tanintézetükben külön katechetájok, pedig tanáraik között azonkívül is a nagyrész paptanár, minálunk csak most kezdik nagy nehezen ajánlgatni évről-évre a kerületi gyűléseken a hittanári székek felállítását. Nekik, a katholikusoknak vannak virágzó leánynevelő-intézeteik, még a protestánsok is lesve-lesik sok helyütt, váljon a katholikusok számára kitűzött beiratási idő leteltével jut-e hely az ő gyermekeik számára, s még ezekben is külön kateclieták tanítják a vallást, pedig a többi tárgyakat is Jézus eljegyzett menyasszonyai adják elő; minálunk, protestánsoknál csak most áll elő nehéz vajúdások közt itt-ott egy nőnevelő, s jó, ha annak is további létele nem szívszomoritó tengődés. Nekik, a katholikusoknak vannak leány s legény-egyleteik, s ezen felül is ezer meg ezer úton-módon igyekeznek híveiket az egyházhoz bilincselni ; nálunk, protestánsoknál mind ennek se híre, se hamva. S ép mivel mindez a katholikusoknál található, még akadnak, akik mindezt katholikus dolognak tartják s attól éppen mint ilyentől, idegenkednek. Pedig mindezt a katholikusok a protestánsoktól tanulták. Be is lehet bizonyítani ! Az ifjúság valláserkölcsi nevelését nem a Luther két kátéja czélozta-e legelébb ! Nem a hitújítás fellépése után szorgalmazta-e oly nagyon a magyar hitujitás legnagyobb ellene, Pázmán a I nőnevelést? Azelőtt tán soha senki szóba se hozta. S a német protestáns leány- és legényegyletek nem előbb valók-e, mint a magyar kath. leány- és legényegyletek? De meg jót tanulni senkitől sem szégven. Ép azért, még ha kizárólag katholikus dolog is volna mindez, még akkor is el kellene fogadni, oly alkalmas a már-már egészen tovalebbenő evangvélmi ' protestáns szellem megkötésére, illetve ébresztésére s az üres templomok megtöltésére; mert olyannyira az emberi természeten alapul az egész számitás. Mindig igaz marad, hogy a megszokás második természetté válik, hogy a gyakorlat tesz mesterré, a mitől teljes a szív, arról szól a száj. Jézus is mondta: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!" ! Hivjuk hát ezeket a kisdedeket mi is ő hozzá, az ő országába, töltsük meg az egyházunkhoz tartozó gyermekek szívét, töltsük meg már a legfogékonyabb korban Isten igéjével, hogy teljenek el azzal s később magok is hirdessék édes övéik közt, hogy ismerjék meg annak jótékony, üdvözítő hatását s kívánják azt újból és újból hallani vasárnaponként, legyen az . életszükséglet reájuk nézve, legyen az őrangyaluk az élet kísértései közepett. S hogy a vasárnaponkénti sikeres igehallgatásnak minden feltétele birtokukban legyen, gyakoroljuk őket már korán az éneklésben, imádkozásban, igehallgatásban, hogy midőn később rászorulnak a vallás vigaszára, tudják azt igénybe venni, tudjanak azzal élni, legyen abban gyakorlatuk. S midőn felébrednek lelkeikben a gyermekkori bűvös emlékek, jusson azok között megfelelő szerep az egyháznak is és ez az emlék ne engedje őket elpártolni attól, ez az emlék tegye rájok nézve kellemessé s lehetővé is a templomban való tartózkodást. Hogy a gyermekkori emlékek mily varázshatalommal birnak az emberi lélek felett, azt klaszszikusan mutatja fel Goethe Faust-ban, kit ama bizonyos húsvét éjjelen szintén az orgona szavára feléledő gyermekemlékek raja ment meg főképen a már-már öngyilkosságra vezető kétségtől s ez adja : őt vissza legalább egy időre megint a hitnek. Oktatás és szoktatás által tegyük a most serdülő fiatalságnak természetévé az egyháziasságot, a kívánságot a templom után, a jártasságot az istentiszteleten való részvételben. Tanulják meg és szokják meg az egyházban közös anyjukat látni s azzal együtt élni. Oktatás és szoktatás által legyen az I egyházzal való érintkezés életszükségletté lelkeikben s tudják ezen szükségletet helyesen ki is elégíteni ; i akkor nem lesznek üresek a templomok. Mind az oktatásnak, mind a szoktatásnak pedig megvan a maga sikerre vezető módja; de kérdés, hogy miben áll az? Varga Márton.