Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - A mi sorsjátékunk (Farkas Géza)
mely kong az ürességtől, a szegénység megint csak kirí minden szögletből. Néz aztán életének párja után ; de szegény ember szegény hivatalban nem választhat a felső tizezer közül, hanem vesz egy hozzá illő és többnyire szintén csak igen szerény anyagi eszközökkel rendelkező hitvest. Együtt kezdik most a háztartást és az első idő gyorsan, gondtalanul múlik, mert kettőnek a szerény jövedelem elég. Azonban mihelyt a család növekszik, előtérbe lép a kérdés : miből fogjuk gyermekeinket felnevelni és taníttatni, ha a jövedelem most is csak a szerény megélhetésre elég? Kell tehát a kiadásokat a legszükségesebbre korlátozni és egyszersmind uj tisztességes keresetforrások után nézni, hogy a nagy kiadások idejére valami együtt legyen, mert másképen lehetetlen a gyermekeket iskoláztatni. Igy fog tehát az egyik gazdászathoz, a másik méhészethez, harmadik tanításhoz a szerint, amint vagy a körülmények, vagy a hajlam erre vagy arra ösztönzik. Hát most ilyen emberek, kiknek a szükség és családjának szeretete azt parancsolja, hogy visszavonulva éljenek és takarékoskodjanak, természetesen, mint a kath. papok, kik rendszerint jobban is vannak dotálva és kiknek családra nem kell tekinteni, nem igen kereshetik fel az ágy nevezett társaságot, hogy ott szerepeljenek és befolyást szerezzenek : mert ez a társaság a benne forgolódótól azt kivánja, hogv vele együtt nagy lábon éljen. Ha azt nem teszi, vagy ha teszi is, de azáltal családját nyomorba hozza, csak gúnymosolynak tárgya lesz. — Továbbá azon sem lehet csodálkozni, lia azoknak, kik már két úrnak, a hivatalnak és mellékfoglalkozásnak szolgálnak, se idejük se kedvük nincs még egy harmadiknak is t. i. az irodalomnak szolgálni, vagy ha a keservesen keresett fillérekből nehezen áldoznak. — Nem a pigertas voluntatis itt a baj, hanem a nervus rerumnak a gyengesége, sokaknál sorvadása, Ha ilyen bajban sinlődő emberektől azt kivánják, hogy jobban mozogjanak és lelkesen harczoljanak, akkor mindenekelőtt ezt a nervust kell kúrába venni. Régen bebizonyitotta már a történelem, hogy a győzelmes háborúnak egyik főfeltétele a jól ellátott hadsereg. — A betegségről már régen panaszkodunk, a nélkül, hogy komolyan hozzáfogtunk volna a gyógyításhoz. Az talán oka annak, hogy a pigra, vagy tulajdonképen aegrota massa az e lapban javasolt gyógymódot nem annyira közönynyel, mint inkább bizalmatlansággal fogadta. Bizalmatlankodik már a szegény massa, mint a beteg, ki már sokszor csalódott. A tiszai kerület erélyes és érdemdús püspöke bekivánta a betegség leirását, reméljük, hogy neki és reméljük és várjuk mindenekelőtt, hogy a zsinatnak fog sikerülni gyógymódot feltalálni, mely az egyház harczosait — gyönge gyülekezeteit, lelkészeit és tanítóit — jobb lábra állitaná és az által az egyház felvirágzását és győzedelmes előnyomulását biztosítaná. Adja az egyház Ura, hogy megint ne csalódjunk ! Faix Miliâly. A mi sorsjátékunk. Tudva levő dolog, hogy a két evang. egyház czéljainak előmozditására Tisza Kálmán kezdeményezése folytán lépések történtek egy protestáns sorsjáték iránt. A dolog oly időben történt, mikor a sorsjátékok iránt konzervatív nemzetünk már eléggé megszedte magát a gombamódra szaporodni kezdő sorsjátékokkal s midőn a minister — meggátolandó a közönségnek ily módon való kizsákmányolását — az országgyűléssel kimondatta a sorsjátékok beszüntetését ; tehát ha nem is későn — de mindenesetre elkésve. De hát azt mondja a példabeszéd : jobb későn, mint soha ! Annál nagyobb hálával tartozunk a férfiúnak, a ki nem riadt vissza a nehézségektől, s csaknem törvény ellenére kieszközölte a sorsjáték engedélyezését. A pénzügyministernek törvény szerint jogában lévén sorsjátékokat engedélyezni, a prot. felekezetek javára a sorsjátékot tényleg meg is engedte ; illetőleg az engedélyre vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, s ez a törvényt megszavazta. A sorjegyrendező-bizottság lépéseket tett a sorsjáték iránt, nevezetesen keresett bankárokat, a kik azt átvenni hajlandók lennének; azonban szerencsére eddig sem egyesek, sem bankcsoportok nem akadtak, akik ez ügyben tárgyalásba bocsátkoztak volna. Ennyi a dolog facitja, Azóta hallgat a krónika. Ha történt is valami a sorsjáték ügyében, — legalább a nagy közönség nem tud róla. Pedig az ilyen ügyben az érdeklődést szítani kell s nem szabad aludni hagyni ; mert egyszer ellankadván, nehéz azt újra feléleszteni ; más szóval, ha egyszer kiálltunk a piaczra, ütni is kell a nagy dobot ! Mert nem hiszem, hogy a sorsjegyrendezőbizottság — bankár vállalkozók hiányában — a vállalatot feladni, vagy elodázni is szándékoznék! Sőt ellenkezőleg, — az én meggyőződésem az, hogy ha meg kell lennie, csakis a bankcsoport mellőzésével történjék meg. Hogy miért tartom a vállalkozók hiányát szerencsének és hogy mikép ajánlanám én a sorsjátékot keresztülvihetőnek — s egyedül keresztül is viendőnek? — e kérdésre felelni jelen soraimnak czélja. Mielőtt a sorsjáték engedélye iránti lépések megtétettek volna, a sorjegyrendező-bizottság a közvéleményt kipuhatolandó, levélben szólított fel egyeseket, nyilatkoznának a sorsjáték ügyére nézve : helyeslik e azt, vagy sem. E sorok irója szerencsés véletlen folytán szintén részesült a megtiszteltetésben. S bizonyára nem egymaga volt, a ki a sorsjátékot ellenezte : de bár lapunkban is emelkedtek hangok a sorsjáték ellen, — bizonyára sokkal többen lehettek azok, akik a sorsjátékot szívesen üdvözölték; — nyilván azt gondolván, hogy a mit vesztünk a réven, 1 megnyerjük a vámon.