Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Azok az üres templomok

•187 esetre szivesebben látogatnák télen a fűtött templomokat, mint a hidegeket, sikeresebb is volna a látogatás. Nosza hát, rendezzük be fűtésre templomainkat! De még azért ne gondoljuk, hogy már akkor tele lesznek ; hiszen nyáron hideg sincs s mégis üresek a templomok. A templom tehát, úgy látszik, nem fő, nem döntő oka, hogy nem járnak belé. Ha az épületben nincs hiba, mért üresek hát a templomok? Hol keressük okát? Bár Isten őrizz a theologusok dühétől, támadjuk meg a papokat! Csak ott nem járnak a templomba, hol a pap rosz, hol teendőinek végzése nem elégiti ki híveit, hol életével meghazudtolja, lerontja mit beszédével épitett, hol nem szeretik. Mindenesetre a pap egyénisége sokat tesz, látogatják-e a templomot, vagy nem. Gondoskodjunk hát, hogy ne legyenek rosz papok ! A hol a pap már jó magával tehetetlen, legyen oldalánál káplán, a hol a pap végkép nem kell, igazítsuk el más helyre, a mely pap rosz, legyünk rajta, hogy más alkalmazást keressen ; ámde ott se járnak sűrűbben templomba, hol a pap kitűnő és szeretik. A pap sem fő, sem döntő oka hát, hogy a templomok üresek. Ha sem a templom, sem a pap nem fő, nem döntő oka, mért üresek hát a templomok ? Itt a fogyatkozás nem lehet másban, csakis azokban, a kiknek a templomba járniok kellene, t. i. a hivökben, a gyülekezetben. És váljon mért nem látogatják a hivők a templomot? Tán a világi gondok nem engedik ? Dehogy, hisz a gondok közt legnagyobb szükség van a segedelemre, mely onnan felülről száll alá. Akkor hát tán az örömek nem engednek időt a templom látogatására? Már ezek hamarább elvonják az embert istentől ; de ezek nem elégitik ki teljesen a lelket és nem foglalják el annyira az időt, hogy ne szentelhetnénk hetenként pár órát az égieknek. De mért nem látogatják akkor a templomokat? Hát az csak úgy van, hogy a mit a lélek nem kiván, azután a test ki nem nyújtja kezét. A hivők is legfőbbképen azért nem keresik fel Istennek házát, mert nem kívánják azt. A pogányok azt tanították, hogy az áldozatok füstje, illatja kellemes érzeteket kelt az Istenekben, s ez által nekik hizelegve magok iránt jó indulatokat ébresztenek azokban. Áldoztak hát, mert azt hitték, hogy arra mintegy szükségök van az Isteneknek. A katholikusoknál a templomjárás is azon jóságos cselekedeteknek egyike, melyek által a bűnös eleget tehet bűneiért Istennek ; tehát a templomjárás olyan, mint valami adósságtörlesztés, a melyre szüksége van a hitelező Istennek és az adós embernek egyaránt. És bár ott értelmes szót sem hallanak, özönlenek is a katholikus templomokba mindenkor irigylendő módon, csakhogy ott lerójják tartozásukat, leimádkozzák bűneiket. Ámde a protestáns felfogás szerint a templomjárás még nem tesz eleget a bűnökért, arra Istennek semmi szüksége, hizelgés őt meg nem változtatja. S mivel sem Istennek semmi szüksége nincs rá, hogy a hivők látogassák a templomot, sem a hivők egyénileg nem érzik szükségét a templom látogatásának, mi természetesebb, minthogy nem is keresik azt fel. Mit tegyünk hát, hogy a hivők jobban látogassák a templomokat? Tán hitessük el mi is híveinkkel, hogy a hivők templombajárására szüksége van Istennek, hogy az neki hizeleg, hogy azzal bűneinket törleszthetjük? Ments Isten! Hisz akkor megtagadjuk protestáns voltunkat. Maradjunk csak a mellett, hogy Istennek egyedül a tiszta sziv kedves, mely élő hittel van tele ; de oltsuk aztán ezt a tudatot a hivők szivébe még gyermekkorukban oly erősen, hogy azt onnét egész a halálig semmi ki ne szakíthassa! És ha a hivők már kiskoruktól fogják tudni, hogy Istennek egyedül a tiszta, az élőhittel teljes szív kedves ; ha fogják tudni tapasztalás utján, hogy a világi gondok, örömek, kísértések közepette csak Isten igéjének hallgatása s követése tarthatja meg szeny nélkül a szivet: akkor fogják is kívánni a templomot, mint azon helyet, hol egyedül biztosi thatják üdvöket. Hátha még a fogékony gyermekkortól kezdve megszokott templomlátogatás által megismerik a templomjárás minden áldásait ; ha megtudják, hogy ott a szív megkönnyül ; s ha megtudják, hogy ott teendőinket illetőleg a habozásból kisegítő jó tanácsra tehetnek szert ; ha megtudják, hogy ott a lélek megaczélozódik az örömek csábításával szemben ; ha megtudják, hogy ott a szív erőt szerez ellenállani a legédesebb bűnöknek, s elviselni a legnagyobb terheket: akkor, óh akkor még inkább fogják látogatni a templomot, mint azon helyet, hol megtanulhatják, hogyan lehet már itt e földön is boldognak lenni még a szenvedések közt is. S mihelyt kivánni fogják, mihelyt a nevelés következtében a vallásos érzés kielégítését az élethez szükségesnek fogják tartani; fel is fogják keresni a templomot, mert a mi az embernek életszükségletét képezi, azért mindenre kész, csakhogy azt megszerezze. A bányász napokon át bujkál hegyek gyomrában, setét üregekben, csakhogy magának örömtől fényes pár órát szerezzen. A gyári munkás eltűri a a kohók égető tüzét; csakhogy azután enyhet találjon. Vándor komédiás gyötri magát, kardot nyel, csepűt rág; csakhogy azután kenyeret ehessen. Az eladósodott gazda felszedi magát, elhagyja hazáját, családját, neki megy a tengernek, kihajóz idegen világba, csakhogy visszaválthassa honi földjét. Sok ember még a bűntől sem riad vissza, ha életfeltételről van szó. Mindenre kész az ember azért, a mi szükséges életéhez. Oda kell hatni, hogy a mint kivánja a test a mindennapi kenyeret, úgy kívánja a lélek a vallás igéit s akkor át fognak menni a hótakart tetőkön műveltek, műveletlenek, szegények, gazdagok ; míg így a szomszédba sem lépnek át azért, a miért az ősök háborúk tüzén mentek keresztül. Életszükségletté kell tenni helyes nevelés, szoktatás által a templomjárást; akkor nem lesz okunk panaszkodni az üres templomok ellen. Míg a hívők lelke nem fogja szükségét érezni a templomjárásnak ; míg nem fogják megérteni; míg nem fogják lelkük