Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - A görögpótló magyar irodalmi tanításról (Albert József)
180 1 TâltlJL Ai egyházkelésről. Hol történt, hol nem történt, nem tartozik a dologra ; nem is tudnám megmondani ; de megtörtént, hogy két uri egyén, kik közül az egyiknek tudom csak a nevét, vitatkozásba eredtek az egyházkelésről. Az egyik azt állította, hogy az egyházkelés nem más, mint a katliolikusoktól átvett helyi szokás, mely főképen oly vidékeken divik, hol katholikusok nagyobb számban vannak és ezektől a protestánsok ezen szokást átvették ; de nem tartja ezen funktiót egyházi törvényen alapulónak és nem hiszi, hogy azok, kik ezt nem teszik, a prot. vallás szabályai ellen vétkeznének. A másiknak álláspontja ez : nem meri határozottan állítani, miszerint az egyházkelés Luther által felállított dogmán, illetőleg vallásunk sarkalatos törvényeinek egy paragrafusában lelné alapját (bár hiszi, hogy erre törvényünk is van) még is ez oly régi, legalább Magyarországban bevett általános szokás, hogy azt már legalább (ha nem is törvényünk) kötelező szabály parancsolja ; — nem tudja, váljon ezen szertartásra hatóságilag valakit kötelezni lehet-e, de határozottan állítja, hogy protestáns nő mindig kötelességének tartja ennek megfelelni. Ilyformán adatott elém a két vitatkozó uri egyénnek álláspontja. S felkérettem, hogy a tárgyról nézetemet elmondjam, nekik tudtul adjam. Igy szülemlett alábbi levelem, melynek fejtegetései tárgyuknál fogva tán szélesebb körben is érdeket gerjeszthetnek. És ha a szerkesztőség jónak látja soraimnak helyet adni becses lapjában, alkalmat nyújt másoknak is hozzászólásra s netáni tévedéseim helyreigazittatására s fogyatékos tudományom gyarapítására. Es most következzék válaszom szövege. Az egyházkelési ügyben hozzám intézett becses soraira válaszolván, legyen szabad mindeneknek előtte örömömnek kifejezést adhatni a felett, hogy egyházunk intelligens világi eleme közelebbről is érdeklődik az egyház intézményei, szertartásai iránt. Ezek után köszönetemet fejezvén ki azon megtiszteltetésért hogy Tek. Uraságod s a másik bár ismeretlen úr bizalmukkal kitüntettek, sietek a kérdéses ügyre vonatkozó nézeteimet lehetőleg tekintettel a vita pontjaira, papírra vetni. Az egyházkelés kötelező volta csakugyan sem dogmában, sem egyházunk hitvallásában, az augustana confessióban nem gyökerezik. Régebbi szokáson alapuló egyházi szertartás az, melynek végső gyökérszálai visszanyúltak egykor Mózes szertartási törvényének talajába (III. Móz. 12.); de az evang. tudat ezen szálakat elszaggatta s az egyházkelésnek más jelentőséget tulajdonit. Egyházunk ezen régi szokást bizonyára a róm. kath. egyházból hozta ât^ cl minthogy több egyéb szokást s szertartást is átvett, a melyek az evangy Téliommal nem ellenkeznek. De helyi szokásnak, mely főkép oly vidékeken divik, hol a katholikusok nagyobb számban vannak, nem merném mondani, — inkább általános szokásnak a múltban ; mely r szokás azonban a jelen korban főkép városi helyeken s az intelligenczia körében i most már kevésbé „divat!" Meg van, tudomásom szerint, ez a szokás a kizárólag evang. vallású szász királyság területén is. Egy rendelkezésemre álló könyvecskéből, mely szászországi papok számára 1864. készült tanácsadónak nevezi magát, 1) ezeket olvasom: „midőn a szülőanya első lépését házából az úrnak házába teszi, szokás szerint nyilvános hálaadás történik, majd az anya nevének megemlítésével, majd e nélkül ; és ezen szép szokást fenn kell tartani." Az egyházkelés nem magán áliitatossága a felgyógyult szülőanyának, hanem a nyilvános isteni tiszteletnek egyik r esze. a közösség érzeténél fogva az egész gyülekezet belefoglalja a szerencsés anyát s kisdedét imáiba. Épületes szavakkal köti híveinek szivére 1869. a graefentonnai lelkész, Schwerdt ezen ősrégi szokást s ennek fentartását. 2) Megemlékezünk most — úgy mond azon ősrégi szokásról, mely mainapság is minden anyát serkent, (avagy nem így vagyon-e?) hogy első kilépését a szerencsésen kiállott nehéz óra után az isten házába teszi, hogy itt hálaadó imájának áldozatát és nemcsak elsőszülött, hanem minden egyes magzatát is, melylyel az úr őt magát megajándékozta, neki felajánlja. Mily szép s megható, hogy ezen ősrégi szokás fenmaradt napjainkig, a melyekben a templom látogatása annyira meggyérült, nemcsak egy szokott imádság jobban-jobban elmarad és a régi egyházi szokások a világias gondolkodás árjaitól elsodortatnak ! Nagyon sajnálom, hogy nem áll rendelkezésemre egy külföldi prot. egyháznak sem hivatalos agendája, sem isteni tiszteletének rendezete. Az osztrák örökös tartományok evang. egy^háza számára készített hivatalos agenda Tek. Uraságod ellenfelénél döntő súlyú úgy sem volna, azon általa vallott nézetnél fogva, hogy az egydiázkelés szokása főkép oly vidékeken divik, hol katholikusok nagyobb számban vannak s ezektől a protestánsok ezen szokást átvették. Áttérve magyar evang. egyházunkra, a magyarhoni egyetemes evang. egyház 4 kerületének mindegyike általános szokásul fentartatni kívánja az egyházkelést. Mindegyik „utasitja" lelkészeit, hogy a gyermekágyas asszonyt beavassák. Tekintetes Uram nézetéhez legközelebb áll használt kifejezéseivel a dunáninneni kerület rendtartása, melynek 291. §-a így hangzik: „a keresztelésre — legalább két hétre szülés után a gyermekágyas beavatása köve t k e z i k. Pfarramtlicher Rathgeber für evang. lutherische Geistliche des Königreichs Sachsen. Auf Grund evang. Geistes und landeskirchlichen Gesetzes dargeboten von R. Florey. Leipzig 1864. II. Abtheilung §. 125. 2) Predigt der Gegenwart. Halle 1869. 123. lap.
