Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Belföld - A nyitrai értekezlet
Dunántúli ev. egyházkerületünk által kiadott agendánkban az egyházkelésről ezt olvashatni: „a gyermekágyas asszonynak beavatását, valahol még szokásban vagyon, megtartani parancsolja a csepregi 25-ik canon és a büki (1806-ki) districtualis gyűlés. Kötelező szabálynak mondotta ki az egyház kelést az óváriban 1554-ben tartott zsinat, melyen forrásom szerint 3) 88 pap, kevés nemesekkel tanácskoztak együtt s hoztak canonokat, melyek közül a 6-ik ekép szól : „a gyermekszülőknek szülés utáni bevezetését, egyházkelését meg kell tartani, hogy gond fordittassék azoknak jámbor életben megmaradására s nyerjenek jó intést gyermekeiknek kegyességben leendő nevelésére." (Megjegyzendő, hogy az itt egybegyűlt lelkészeknek többsége a lutheri irányt követte.) Mindamellett hatóságilag kötelezni csak a lelkészeket lehet, hogy az egyházkelés szertartását, a mikor kivántatik, az egyházi rendtartás értelmében teljesítsék, aminthogy — mint emlitém — mind a 4 egyházkerületünk rendtartása kötelezi s utasítja is őket, — de hatóságilag kötelezni a szülőasszonyokat ezen szertartásra csakugyan nem lehet; a mikép azokat, kikben a buzgóság jótékony melege elhűlt, kiknek egyliázias érzületük megfogyatkozott, nem lehet arra kényszeríteni, hogy például a templomba, az urasz tálához járuljanak. Mert mindez olyan ügy, melyet Istennel s saját lelkiismeretével mindenkinek magának kell elvégeznie. Szánakozom, sajnálkozom mindazokon, akik könnyelmű lélekkel oly könnyen végeznek vele. Az egyház valláserkölcsi intézmény. A „kényszeríts bejönni" nem érthető külső kényszereszközök alkalmazására. Az ilyen nem evangyéliomszerü eljárás képmutatásra, álszenteskedésre vezetne, oly népet nevelne, mely az Úrhoz csak szájjal közelget és ajkaival tiszteli őt, de a melynek szíve tőle távol vagyon. Azon valláserkölcsi intézményünknek az egyh. fegyelem gyakorlásában s alkalmazásában nincsen s nem lehet más fegyvere, eszköze, mint az ige és módszere a hivogatás, nógatás, buzdítás, intés, felvilágosítás, dorgálás, fenyités az evangyéliom által. És az evang. lelkipásztor minden kínálkozó alkalmat fel fog használni arra, hogy nyájában amaz eszközzel s azon módszerrel azon vallásos érzületet felébressze, ébren tartsa, a mely megindult kebellel ád szívesen hálákat Istennek a szülés nehéz órái után mintegy újból visszanyert életért és a melynek a gyermekek Isten becses ajándékai, kikért illó hálákat adni Istennek, kiknek keresztény nevelésére az Ur előtt felbuzdulni s buzdittatni üdvös és kedves dolog. Sok más alkalom is kinálkozik ugyan ezen érzület ápolására, de tapasztalatból mondhatom, hamarjában nem akad arra jobb alkalom, mint a mikor a szülőanya egyházhoz kimegyen s megindult kedélye a lelki atya intései, buzdításai iránt olyannyira fogékony. 3) Kiss Aron. A XVI. században tartott református zsinatok végzései. Bpest 1881. íme ez az egyházkelésnek jelentősége, czélja evang. egyházunkban ! És ezen fogalma távol van a mózesi világnézlettől ép ügy, mint a babonás felfogástól. Vallásos kedélyű lélekben mindig kötelezve fogja magát tudni, nem puszta szokásból, nem az emberekért, hanem Istenért s önmagáért kisdedével együtt az Ur elé járulni, hogy a hálaadás kegyes áldozatával annak adós ne maradjon, a ki őt oly kegyelmesen megsegitette, atyai isteni szeretetéből oly gazdagon megáldotta. Hivő léleknek szívemelő vigasztalás önmagát s kisdedét a szent helyen is Isten kezébe ajánlani és a bekövetkező gyötrelmek s gondok szorongató óráira — mert a házi kereszt egy háztól sem marad el — felfegyverkezve, magát és övéit Isten kezében tudni ! íme így magamévá teszem Tek. Ur azon nézetét, hogy prot. nő mindig kötelességének tartja az egyházkelés kötelességének megfelelni. És most újból köszönetet mondok Tek. Urnák s előttem ismeretlen úri társának, hogy bizalmukkal megtisztelvén, alkalmat nyújtottak nézeteim kifejtésére. Attól, hogy kissé hosszura nyúlt fejtegetéseimmel kegyeteket untattam volna, azon nagy érdeklődésüknél fogva, melyet élénk vitájok által e tárgy iránt tanusitottak, talán nem kell tartanom. Ha még is csalatkoznám ezen föltevésemben, bocsássanak meg hosszadalmasságomért s rójják azt fel a buzgalomnak, melylyel a felvetett tárgynak neki melegedtem. Kund Samu. ütrlLi, A nyitrai értekezlet. A nyitrai esperesség míveltebb világi eleme a dunáninneni kerületben észlelhető magyarellenes irány ellensúlyozása czéljából szükségesnek látja a világiakban, mint e kerületnek nagyobbrészt s majdnem — úgymond — egyedül magyar érzelmű elemeiben nagyobb érdeklődést kelteni az egyházi ügyek iránt. A nyitrai esperesség világi férfiainak azon elhatározását, mely szerint ezentúl ,,az egyházi ügyek eddig elhanyagolt vezetésében az őt megillető szerepet maga részére felvenni kívánja", csak üdvözölhetjük, mert a világi elem érdeklődése által protestáns egyházunk, mely az „általános papság" népszerű, demokratikus elvén alapszik, csak nyerhet illetve e nélkül hivatásának teljesen meg nem felelhet. Egyik elemnek részvétlensége miatt azon egyoldalú befolyás által, mit a másik gyakorol csakis félszeg sőt szélső irány ha tereltethetnek az ügyek, mint a nyitrai programm is kenytelen elismerni. Holott ha mindkét részről egyaránt befolyás gyakoroltatik az egyház kormányzatára, daczára azon külömböző, eltérő sőt némelykor ellentétes nézeteknek és törekvéseknek, mi a két elemnek, a világinak és egyházinak külömböző viszonyaiból, hajlamaiból és érdekeiből támadhat, legalább megjelölhető azon középút, a hol mindkét fél az igazságot felismerheti. Egyházunk jól felfogott érdekében fekszik tehát, hogy a világi elem „az egyházi ügyek vezetésében az őt megillető szerepet" szinte felvegye és befolyását érvényesítse. De a mint egyrészt csak örülni lehet az érdeklődésnek,
