Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Czikkek - A fejenkénti szavazás
138 emberiség művelődése s értelmi világának fejlődése is átalakító hatással bir az összes társadalomra. Tehát Mudron és Dula és társaik ha valódi evangélikusok s hazafiak volnának, ugy tudnák, hogy egyházi szervezetünk épen az egyház érdekében a haladó korral reformálást igényel s hogy a 19-ik század végén, midőn az állami hatalom s mindenféle organuma erejét concentrálja, intézményeit reformálja, hogy akkor a mi egyházunk is legszentebb érdekeinek veszélyeztetése nélkül jelen állapotában nem maradhat. Sokkal eszesebb embereknek ismerem őket, minthogy ezt ne tudnák ! Azonban ők jobban gyűlölik a magyar nemzetet, amint szeretik egyházukat, azt nem akarják magyar evangelikus egyháznak tekinteni. Nagyon jellemző a felvidéki pánszláv evangélikusokra, hogy őket az ó-csehek, tehát a feudális clericalis csehek organuma a ,, Politik 1' veszi védelmébe. Rieger lapja, azon Riege ré, ki pártjának veresége után azonnal Rómába utazott v ezekleni, panaszkodni a hussita érzelmű ifjú- csehek ellen. Lutheránus pánszlávok, clerikális ó-csehek egy táborban ! ez eléggé mindent megmagyaráz ! Végül Dula és társainak a pozsonyi kerületi gyűlésen hangoztatott két vádjára kívánok rövid megjegyzést tenni. Az egyik az volt, hogy az egyetemes gyűlés visszautasította békére nyújtott jobbjukat. Ez nem való ! Hisz a legutolsó egyetemes gyűlés elment a békülékenység és a loyalitás legvégső határáig. Az összes hazai sajtó e miatt támadást intézett ellenünk, vádolva engedékenységünket. A második vád, hogy mi a reformátusokkal uniót akarunk. Ez se való ! Mert habár nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy a testvér protestáns egyházzal minél szívélyesebb viszonyba jussunk, hogy egyházkormányzati tekintetben a két protestáns egyházban lehetőleg hasonló intézményeket létesíthessünk; s habár a két protestáns egyház és annak tagjai között a testvéries érzület megszilárdítását a protestantismus egyetemes érdekei, a haladás s szabadság eszméinek megvédésére s fejlesztésére nagyon fontosnak tartjuk: mégis ugy hiszem, hogy egy két rajongón kivül alig van valaki, a ki a dogmatikai unióra gondolna. E kor nem alkalmas dogmák creálására, ily törekvés csak a további szakadásokat idézné elő. De annyi bizonyos, hogy ha valamikor a teljes unió bekövetkeznék, ezt siettetni fogja Mudron és Dula iránya és szereplésüknek meggondolatlansága. Andorka Gyula. A fejenkénti szavazás. A zsinati előmunkálatok 51., 75. és 93. §§-ban az mondatik, hogy az egyházmegyék, a kerületek és az egyetemes egyház gyűlésein „a szavazás rendszerint fejenként történik," de a képviselt testületek egyharmadának, sőt egynegyedének kívánságára a szavazás testületenként is történhetik, (53, 78 és 95 §§;) a kivétel tehát a rendet mindig kiszoríthatja. A fejenkénti szavazásnál szavazati joggal felruháztatnak nemcsak a testületek elnökei, és képviselői, hanem egy csapat tisztviselő és hivatalnok is, tehát egyrészt olyanok, a kik tisztöket az egyház iránti szeretetből ingyen teljesítik, másrészt olyanok, a kik azt fizetésért teszik, tehát keresetnek tekintik. Lgylátszik, hogy a vármegyék gyűléseinek példája hatott ezen javaslatra, s így egyedül a zsinat maradna hasonló az országgyűléshez, a melyen csak a követek birnak szólás-szavazási joggal. Ha a fejenkénti szavazás rendszeresítése által sok olyannak szavazati jog adatik, a ki eddig ilyennel nem bírt, a kit az soha meg nem illetett, ugy mégis az egyházmegyéknek és a kerületeknek arányosabb képviseltetést, szavazatmenyiséget kiván biztosítani, mint a milyen eddig a testületek által gyakoroltatott. Ebben haladást látok ugyan az arányosság felé, de még nem a helyes és teljes czél elérését. Két szavazásmódot nyújt tehát a zsinati előmunkálat, a régit mint kivételt és egy ujat mint rendszerintit. Miért nem állapodik meg határozottan az egyik vagy a másiknál? Vagy tán az a régi mint háttérbeszorított lassanként veszszen ki, ejtessék el mint a gyermekjáték a felserdült által (I. Kor. 1 3' y) ? En az uj mellett nem lelkesülhetek, inkább a régit kívánnám kiépíteni, az arányosság, az egyenlőség alapjára fektetni. A fejenkénti szavazást azért ellenzem, mert veszélyesnek tartom azt. Kevésbé ugyan az egyházmegyei, mint a kerületi és leginkább az egyetemes gyűlésen. Az egyházmegye tisztviselői ugyanis majdnem valamenyien azonosak az egyházközségek hivatal szerinti képviselőivel, ezek tehát egyúttal számosabb egyház érdekét is képviselik. Ellensúlyoztatik az ő szavazatuk az egyházközségek követei által, mert a több, szavazata által érdekelt egyéniség összejöhetése az egyházmegye kisebb területe miatt könnyebb. Máskép áll a dolog már a kerületnél. Ebben a tisztviselők jó nagy része már nem azonos a hivatalszerinti képviselőkkel, mint az ügyész, számvevő, ellenőr, pénztárnok, levéltárnok és a törvényszék tagjainak egy része. Itt tehát egy uj elem jutna szavazásra, a mi persze a kerületet csak arra bírhatja, hogy az abban uralkodó többség egyedül a maga embereit emelje azokra a tisztekre, ez által magának nagyszerű több-
