Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - Reformmozgalmak a tanügy terén

Nem ajánlom az egyházi alapú politikai pártszervezkedést. Én ezt mind protestáns egyházainkra, mind nemzetünkre nézve szerencsétlenségnek tartanám. A különben is sok bajjal küzdő állami élet fejlődését a legádázabb harczczal a felekezetek harczával zavarni vagy épen megakasztani, menthetlen bűnnek jelentem ki. Harczot sem kivánok ; mind az egyháznak, mind a hazának békességre van szüksége, hogy a bennök rejlő erőket, a közjó előmozdítására kifejthessék; de épen a kettőnek üdve érdekében óhajtanám, hogy a protestáns papság ép oly hiven ragaszkodjék egyházához, mint hazájához s a hivek vallás-erkölcsi életének ápolásával munkálja mindkettőnek felvirágzását. Ezt a protestáns pap sokkal inkább telteti mint a róm. kath. papság, mert nála az egyház érdeke a haza érdekével soha összeütközésbe nem jöhet. Evangyéliomi egyházunk történelme összeforrt hazánk történelmével s az elmúlt közel négyszáz év ott találja protestáns hitfeleinket az alkotmányt védő hazafiak sorában. Midőn a törvény szentségét és sérthetlenségét bármi czimen megtámadják a protestáns egyház férfiai egy pillanatig sem kétségeskednek, tudják : hol a helyök. Hála a jelenlegi képviselőház szabadelvű tagjainak, hogy most is könynyűvé tették a választást, megmutatták, hogy a magyar jogállam nem juthat ellenkezésbe a protestáns lelkiismeret - szabadságot s jogegyenlőséget követelő elvekkel. Szabad legyen azonban egy jámbor óhajtással zárni szerény soraimat. A róm. kath. egyház minden fellépésében azért oly hatalmas, mert első dignitáriusától kezdve, legkisebb emberéig ugyanegy alapon s egy irányban indul. A hosszú évszázadok munkájával megalkotott, teljesen kidolgozott s megállapodott szervezet s rendszer fegyelmező hatása meglátszik minden lépésén. Vires unitae agunt. Nálunk mi „liomunculusokitt alant, soha sem tudjuk mi volna jó, mi czélravezető ? Megyünk saját fejünk után, bizony gyakran vaktában s igy igen gyakran fejjel a falnak. Nálunk is, és főleg nálunk szükséges volna az egységes, czéltudatos vezetés. Igaz, hogy nálunk a szabad erkölcsi személy önfegyelmezése lép a rendi fegyelmezettség helyébe ; de a kit mi szeretünk, meg van az szeretve s a kit mi vezérünkké tettünk, azzá van az téve. Nem volna-e jó, ha vezérférfiaink a magas állás titokzatos félhomályából kilépve, olykor olykor szóbaállanának velünk alantjáró emberekkel s szavaikkal, útbaigazításaikkal irányt adnának a közszellenmek. Azok a mi gyűléseink szép dolog ; de nem elég arra, hogy egyirányú közreműködést biztosítsanak. Kérve kérem dignitáriusainkat találjanak a kis emberek vezetésére s a közreműködés irányítására megfelelő módot. Van ugyan nekünk egy igaz vezérünk, kivel élve halva egyek vagyunk,amiUrunk aKrisztus, ezt követjük s kövessük is ; de ő neki csak zsidó farizeusokkal és Írástudókkal volt küzdelme, itt meg is mutatta, mint kell küzdenünk ; s ez nekünk szabály. Jelenkorunk arra hív fel, hogy Krisztus helytartójával és Máriaországi seregével szemben védjük meg az Ur evangyéliomát. Most tik, kiket az Ur őrtállóknak tett, legyetek vezetőink ; — mi követünk. Dixi. Eeformmozgalmak a tanügy terén, Ha a jelek nem csalnak a közoktatás nagy átalakulások küszöbén áll. Majdnem minden országban tanácskozások és átmeneti intézkedések történnek, melyeknek czélja a rosszaknak ismert nevelési állapotok javítása. A főfigyelem itt főleg a középiskolák felé fordul, melyek ellen a panasz a leggyakoribb és legnagyobb. — Mindenütt érzik, hogy az iskolák eredménye nem áll helyes arányban azok munkájával ; miután azonban az eredmény, növendékeinek az életben elfoglalt állása s tanúsított tevékenységéhez képest — legszembeszökőbb a középiskola növendékeinél, a hivatott és hivatásnélküli reformátorok főleg erre tekintenek s erre összpontosítják javitó figyelmöket. E b. lap olvasói bizonyára nagy érdekkel olvasták a némethoni tanácskozások menetét. Az ifjú, tettvágj^tól égő német császár maga nyitotta meg, maga zárta be a tanácskozásokat. Fellépését az jellemzi, s előnyösen különbözteti meg más hasonló czélu fellépésektől, hogy jól tudja, mit akar. — Némethonban a soczialismus a trónra nézve is aggasztó módon növekszik. A vagyonbeli ellentétek, különösen nagy városokban, nagyon is kirivók, sem hogy a figyelmet magokra ne vonnák s még olyanok lelkét is, kik közvetlenül érintve nincsenek, egy jobb társadalmi rend szüksége felől meg ne győznék. — Azonban az eg}'ik szélsőségre a meglevő igazságtalanságra a soczialismus a másik szélsőséggel felel ; eltörli a társadalom rendjét, de vele együtt el kiván törülni majdnem mindent, mi e társadalmi rend támaszát s benne az egyesnek is kincsét képezi : a vallást, hazaszeretetet, — s képzeleti államának szivtelensége annak élettelenségéről is tanúskodik. — E szoczialistikus mozgalmak ellensúlyozására kiván a császár a középiskolák rendjének némi kiegészitésében rá — lehető segítséget találni, s a nemzeti szellem erősebb ápolásában keresi azt. Azt kiván ja, hogy a nemzeti nyelv s történet legyen az alap, melyre az iskola a nevelés épületét támasztja, s ez épületnek körülbelül csak diszítményei legyenek a klassikuskor nyújtotta tanulságok. Nem Tliermopylaetől-Wörthhöz, de megfordítva Wörthtől Termopylae felé. — Ezen általánosabb, elvi jelentőségű változlatain kivül azon személyi, inkább dinasztiája érdekét szem előtt tartó kiváltságot fejezte ki, hogy az ujabb kort s benne elődei emberszerető törekvéseit is ismertessék az ifjúsággal. Az első kiván alom nemzeti, a másik monarchikus czélzatii s egészen rávall a német császárnak egyéniségére s háza érdekeinek ismerésére.