Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Resicza

126 meg a lelkész szónoklatát, ha nem tud azon a nyelven olvasni és beszélni. Ezek ev. egyházunkban beteges állapotok, melyeket orvosolni kellene. Én nem bántom a magyar nyelv tudásában a magyar, vagy ha ugy tetszik (?) a hazafias érzelmet. Lehet a tót vagy német jó hazafi a nélkül is, hogy magyarul tudna. Különben jó berendezett ev. iskoláinkban a magyar nyelv tanítása hézagot nem szenved. Másképen van az a vallási érzelemmel. Krisztus urunk tanítványainak mondá, azért elmenvén, tanitsatok minden népeket. Husz János és Luther Márton a hit és vallás anyanyelven való hirdetéseért küzdöttek és mi méltatlan utódaik másokra bizzuk a hitoktatást. Akad a tisztelt olvasók közül olyan, a ki azt fogja szememre lobbantani, hiszen a hitoktató megtaníthatja a gyermeket tót olvasásra is. Ez kérem, két órán át szintén paedagogiai lehetetlenség. Lehetetlenség nekem, mert én két órán át 130 hat osztályból álló gyermeket tót, magyar és német nyelven tanítok. Nem volna-e jó, hogy a vallásoktatás a tót ev. vidékeken az állami és községi iskolákban csorbát ne szenvedjen a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister úrat a kerületi gyűlés, illetőleg a főtiszt, és nagyméltóságú püspöki hivatal utján megkérni, kegyeskednék megengedni, hogy az olyan állami iskolában, melynek gyermekei tót anyanyelvűek legalább első és második osztályban tótul is tanuljanak olvasni és irni? A turóczi ev. esperesség Benyiczky Kálmán megyei alispán indítványa és Dula Máté esperességi alfelügyelő ajánlata folytán már e tekintetben tett lépéseket, milyen következménye lesz arra kiváncsi vagyok. T, Jburian János, záturcsi ev. néptanító. 11% $ 111» Resicza. — A ki másnak vermet ás, maga esik bele! Nagytiszteletű szerkesztő úr! T. Nagy Bertalan lelkész úr engem e becses lapok f. é. 12-ik számában több rendbeli ferdítések- és ráfogásokkal vádol. — Nagy úr szavaival élve „bátor vagyok azért tisztelettel kérni, hogy ekkép ugyanazon olvasóközönség előtt, hol meghurczoltattam, a valódi tényállás nyilváníttassák." — Sajnálom, hogy Nagy úr „háládatlan munkának" tartotta állításaimat „sorra venni;" pedig ezt kellett volna tennie, ha már be akart mártani! — De már most engedje meg Nagy úr, hogy mosakodásomat csakugyan világgá bocsássam ; mert előbbi közleményemben, Nag}

7 úron kivül ugyan nehezen fedezett fel valaki mosakodást. Tehát : mi czélból j elentem meg Resiczán, elmondta Pántyik úr, bár meglehetősen elferdítve." Ugyan mit is mondtam ! Ezt: — „hogy egyházm

egyéje utasítása következtében a helyben lakó reform, hívek összeírása okáért jött el." Nagy úr maga mondja: „körlelkészül neveztetvén ki, ily minőségben jelelentem meg Resiczán. ítéljen a t. olvasó, hogy van-e ebben ferdítés! Azután Nagy úr fejemre olvassa az egyházmegyei jegyzőkönyv ama pontját, mely körlelkészi jelentését tartalmazza, — még pedig, amint mondja, szórói-szóra; — Hát ha szórói-szóra, miért irta oda a stb.-it? Tudja Pál, mit kaszál! A stb. így hangzik : „mely czélra az ág. hitv. ev. egyház évenként 100 frtot és 15 Q-méter fát fel is ajánlott. Megkeresendő lenne az osztrák államvasút társaság igazgatósága, mely a resiczai egyházat egyesült czimen 600 frt. segélyben részesíti, hogy a tanító évi díjazásához arányos részben járuljon." — íme Nagy úr czikkében az egyház ajánlata már néhai Dr. Mike k ijelentésére, — a 600 frt. pedig 400 f r t r a zsugorodik össze ! Talán csak meg nem sértem Nagy úr, ha abból a feltevésből indulok ki, hogy ugy a körlelkészi jelentését, mint eczikkét is jó lélekkel irta? De már most bátor vagyok azt a kérdést intézni Nagy úrhoz, hogy mikor ferdített jó lélekkel? Köílelkészi jelentésében-e, vagy pedig czikkében? Igy áll a dolog: mert a jegyzőkönyvben álló adatai hamisak, — azért jónak látta azokat czikkéből szépecskén kihagyni. — Már ha körlelkészi jelentésének ezen két adatát újból kinyomatni maga sem merte, — ugyan mi hitele lehet a többinek ? Erről majd alább. De Nagy úr czikkében nem amolyan közönséges, hanem fődolognak tartja azt a körülményt, hogy én közleményemet akkor tettem közzé, midőn Dr. Mike már halálos ágyán feküdt. Erre ennyit : Nagy úr szabadon • választotta az időt, hát bizony én is ugyanazon szabadsággal éltem ; ha Nagy úr tudja valakinek a halál óráját, én bizony evvel nem dicsekedhetem ! Dr. Mike kezeirása mellettem tesz tanúbizonyságot. De én mégis Dr. Mike életében tettem közzé közleményemet, holott Nagy úr a maga ferdítését Dr. Mike nevével mosogatja, — még pedig csakugyan h alála után! — íme Nagy úr engem akart befeketíteni és nem látta, hogy maga al att vágja a fát! Hogy Nagy úr ezt észre nem vette, azon bizony én egy cseppet sem csudálkozom , így szokott ez körülbelül mindig lenni, ha valakit rajta kapnak és ő — mosakodni akar. De Nagy úr én elfogadom e mosakodását is ; bátor vagyok azonban azon kérdést koczkáztatni : nem tudta-e Nagy úr azt, — mint lelkésznek kelletett volna tudnia, hogy a mit a felügyelő kijelent, az még nem az egyház ajánlata? íme, saját szavai szerint Dr. Mike jelentette ki, hogy az egyház a lakáson kivül 100 frtot s 15 köbmeter fát fog adni és Nagy úr azt, mint az egyház ajánlatát jelentette be az egyházmegyei gyűlésnek! — Ugyan nem hamis-e ezen körlelkészi jelentés? Egy állításomra Nagy úr azt jegyzi meg: „én az olyan papot, ki az egyházában történteket felsőbb hatósága előtt elhallgatná, egy nap sem tűrném meg hivatalában" ; bátor vagyok kérdezni: ugyan mit tenne az olyan körlelkésszel, ki hamis adatokat csúsztat be az egyházmegyei jegyzőkönyvbe? Arról a 600 frtról és az egyesült egyházról alább. A hivatott jegyzőkönyv többi, egyházamat érintő pontjaira, legjobbnak tartom egyházam visszautasítását és tiltakozását, rövidítve, ide igtatni, — köszönetemet nyilvánítván azért Nagy úrnak, hogy erre nekem alkalmat szolgáltatott.