Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Czikkek - A lelkész képzésről (Schneller István)

110 gondolataim. Azonban ép a zsinattól várjuk egyete­mes egyházunk egyetemes érdekeit képviselő élő szervének, az egyetemes gyűlésnek megerősödését s ezen megerősödött életben s nem a zsinat paragra­phusaiban a jövő üdvös intézmények létesülésének biztosítékait. De van bizalmam az eszme hatalmában is : egy eszme, mely a protestáns szellemnek követel­ménye, mely egyházunk missiói feladatára nézve oly hatásossá válhatna önereje által megragadja a kedé­lyeket, s a szivek, ezen élő tőkéink, megtermik azt lelkesen, a miről a számító értelem hidegen lemond. Addig is azonban ép a gyakorlat egyes férfiai részéről nyilvánított kivánatokkal szemben — kell, hogy akadémiánk lehetőleg óvatos legyen s soha meg ne feledkezzék sajátos hivatásáról. Egyetemes egyházunknak — a theol. akadémia megalapításánál érvényesülő intentiója, valamint akadémiánknak az egyetemes egyház által adott tanügyi szervezete egy­aránt ellentmond minden mechanisáló, hogy ugy mondjam dressirozó kísérletnek s ellenkezőleg azt követeli, hogy tudományos alapon álló, e theol. tudo­mányt protestáns szellemben, tehát személyesítő, egyéniesítő irányban elsajátított s igy ön- és czél­tudatos egyének neveltessenek, kik ép egyéniségükbe felvett keresztény eszményük alapján és az ebből a működés egyes terére levont elvek alapján, hivatásu­kat a szeretetben kölcsönható s igy fejlesztő és ér­lelő életben építőleg teljesíthetik. Midőn akadémiánk ezen, — tanügyi szerveze­tünkben, valamint a tényleges gyakorlatban érvénye­sülő hivatását teljesíti: itt is, valamint a tanügyi szervezet bemutatásánál elismerem azt, hogy ép a kifejtett alapelvek határán belül tovafejlődésnek, tökéletesedésnek igenis van helye. Igenis az éle­tet kívánnám én is még inkább a gyakorlati theo­logia körébe bevonni. Eltekintve a belmissió disci­plinájától, a melyről ép az optatumok előterjesztésé­nél szólottam — kívánatosnak tartanám azt, hogy theologusaink a gyakorlati seminariumok előterjesztő részét (tehát nem a kritikait) az élet terén végezzék. Rendeztessenek be akár a nép-, de tán még helye­sebben a középiskolai (nevezetesen az algymnasiumi) ifjúság számára istentiszteletek, bizassék az akadé­miára egy-egy gymnasiumi osztályban a vallásokta­tás ügye. A gyakorlati theologia tanára tartson ott minta istentiszteleteket, itt minta katechesist s felügye­lete alatt végezzék ott a theologusok az istentisztele­tet, itt katechetikai gyakorlatukat. Ezek elvégzése után következnék a tapasztaltak megbeszélése. A theologus igy érintkezhetnék az élettel ; beszéde és katechesise valóban gyakorlati jelentőségűvé válhatna — sa kritika kiterjeszkednék arra is, a mi ily érintkezés nélkül egészen problematikus. Ezen kivül a jelesebbek az akadémiai istentiszteletekben is fel­léphetnének és pedig annak ép ugy liturgiái, mint homiletikai részében (természetesen a liturgiánál a keresztelés és úrvacsora kizártával.) Mind ez azonban a gyakorlati theologia tanárá­nak idejét és erejét annyira igénybe venné, hogy ennek megvalósítása a jelenlegi viszonyok közt egye­nesen a physikai lehetetlenségek közé tartozik. — A vallást a gymnasium felsőbb osztályaiban kezelni, a lelkészi teendőket végezni, a theologiai akadémián hetenkénti 10 órában a gyakorlati theologia discipli­náit előadni, a seminariumokat vezetni s most ezen­kívül még annyi órában ezen optatumokat is telje­síteni ez nevezetesen, ha meg nem feledkezünk arról sem, hogy e férfiú vállát, a gyülekezetben, a kerü­letben valamint közegyházunkban is kiváló állásánál fogva oly számtalan egyházpolitikai s administratio­nalis gond és munka nyomja : merő physikai lehetet­lenség. S végre még egyről sem szabad egyetemes egyházunknak, mint akadémiánkat fentartó és fejlesz­teni hivatott testületnek megfeledkezni, hogy e tan­erő működését szabadon ajánlotta fel a kezdetben megállapított határok közt, s hogy fizetése — semmi. Igy tehát e téren is ismét az anyagiakban való tehe­tetlenség az, a mi akadémiánk ez irányú fejlődését lehetetleníti, s így, ha van optatum, ennek teljesítése vagy megtagadása nem az akadémia, hanem ennek felettes hatóságától függ — egyes egyedül. * Ezzel a lelkész-képzésre vonatkozó nézeteimet elmondtam s ezen mondottak keretén belül már most egész röviden rátérhetek jelen soraim alkalmi okára : Nagyt. Scholcz Gusztáv budapesti lelkész úrnak a t an í t ó-k é p z est, illetőleg képesítést érdeklő fel­szólalására. Az eddigiek alapján világ'os az, hogy akadémiánk felállításánál jelentkező intentio, valamint a jelenleg­alkalmazott tanügyi szervezet teljesen eltekintett a tanító-képzés vagy képesítés czéljától. Aka­démiánkat tisztán a lelkész-képzés szempontja alá helyezte s fejlesztésétől várta a theologiai tudomá­nyos képzés fokozatán álló tanár-képzést, de nem az alantabb fokú előkészülésen nyugvó tanító-képzést. Továbbá világos az is, hogy az akadémiánkon is előadott paedagogiai tantárgyak csak a jövő lelkész, mint a nevelés ügyénél esetleg mint felügyelő közre­működő egyén szempontjából kezeltetnek. Ismerje a lelkész a nevelés történetét s tudja azt, hogy a pro­testantismus szelleme, a jelenlegi nevelési tudomány alapján, minő nép, közép és főiskolát követel, minő legyen nevezetesen az elsőben az egyes tantárgyak kezelése. — Már most lényeges kiilömbség van vala­minek megítélése és ugyanennek végzése között. Lehetek kitűnő aesthetikus a nélkül, hogy építész, festő, szobrász, költő vagy zenész lennék. Más az érzék, az Ítélet felkeltése és egészen más az ügyesség birtoka. Teljesen helyesen Ítélhetem meg' a tanító működését, sőt mi több indításokat, utasításokat adha­tok neki tantárgya kezelésénél, anélkül, hogy magam is ügyes tanító lennék. Akadémiánk tehát paeda­gogiai előadásai alapján nem igényelheti magának azon jogot, hogy tanítóképzőnek tekintessék s hogy egy tanító-képesítő okmányt kiállítson ; s magam részéről ép ezért nem látok semmiféle sértést abban, hogy ha theologusainknál, mint ilyeneknél a tanítói szakképzettség, illetőleg a tanítás ügyességének bir­toka kétségbe vonatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom