Evangélikus Egyház és Iskola 1891.
Tematikus tartalom - Belföld - Selmeczbánya
106 jogát kizárólag 1 saját (püspöki) bíráskodása és dogmatikai cinosürája alá szorította ; sőt midőn a következetesség szigoránál fogva kimondotta azt is, hogy a ker. katholikus más vallásával (eretnekkel) házasságot nem köthet : mindezzel mintegy kihívta és kényszerítette az egyháztól függetlenné lett államokat (s manapság immár minden állam erre törekszik), hogy ezek alkotó elemeiket, a polgárokat, bármely vallásfelekezethez tartozzanak is, természetadta és lelkiismeretbeli jogaikba visszahelyezzék, a családalapíthatásnál a dogmatikus egyházi s papi kényszer alól feloldozzák, — vagyis, hogy a házasságkötést magánjogi, polgári kötésnek minősítsék. Ha tehát a római egyház vallási dogmává nem szentesíti vala a házasságot s lia a klérus — világ* szerte, — nem megy azon merész túlkapásokba, amelyeket az utóbb meggátolhatlan vegyes házasságok kötésénél a más ker. hitfelekezetekhez tartozókon elkövetett és gyakorol, — szóval, ha azon viszony szövésénél, amely a természet törvénye által nem arra rendeltetett, hogy csakis egyik vagy másik vallásfelekezetnek, hanem az emberiség fenmaradásának legyen biztosítéka, ha — mondom — a családalapításnál a római egyház a lelkiismeret szabadságán s magán a természetjogon erőszakot nem követ el : talán egy államnak sem jut vala eszébe, hogy a kétségkívül sok valláserkölcsi mozzanattal biró házasságkötés jogát és gyakorlatát az egyház kezeiből kivegye. Úgyde viszont ezt anélkül ismét nem teheti az állam, hogy egyszersmind a lelkiismeretia vallásszabadságot minden polgára részére törvénynyel ne biztosítsa s a családjogot a társadalom és az állam legjobb érdekei szerint újból ne rendezze ! Mert hát miből keletkeztek és fejlődnek az államok ? Családokból, vagyis a természet törvénye által létrehozott és alapított házasságokból. A ki ezeket megrendíti, fejszéjét az államélet gyökerére vetette ! Joga és kötelessége tehát az államnak, hogy a házasság rendje felett őrködjék s tagjai részére, a felekezetiség korlátain kivül, általános házassági feltételeket szabjon s a házasfeleket természet- és törvényadta jogaikban védelmezze. És mivel a mi államunk is a keresztyénség principiumain épült, áll és fejlődik : ezen jellegét a házasságügynek, a családjognak rendezésénél is bizonynyal meg fogja tartani, s a legtávolabbról sem gondol arra, hogy fönséges feladatát Magyarországon valamely muhamedán vagy mormonállamtól kölcsönzött törvénynyel oldja meg ! S ha ez a rendezés megtörténik, a minthogy bizonynyal meg is fog történni, attól az időtől kezdve a házasságkötés elsőben is az állam dolga leend, és e dolognak törvényszabta részét csakis az ő megbízottjai által végeztetheti ! Majd akkor aztán ki leend zárva még csak lehetősége is annak, hogy egy — a törvényes kellékeknek megfelelő mátkapárt bármely egyház vagy felekezet papja, ily kegyetlen szavakkal rettenthessen vissza: „hja az én papi lelkiismeretem nem engedi, hogy titeket egybekösselek!" Hisszük, hogy majd akkor az erős állam nem fogja többé tűrni azon — reá nézve megalázó függést, hogy törvényeinek végrehajthatásában felekezetek dogmái, — vagy akár Kóma, akár Genf, akár Wittemberg kánonai, vagy épen egyes fanatikus papok privát szeszélyei által gátoltassék! Ezzel eljutottunk ama másik kardinális kérdéshez : „dehát nem szűnik-é meg ezáltal, avagy nem szenved-é nagy csorbát a vallásnak, az egyháznak áldásos befolyása a házasságkötésre s az abból folyó házassági, családi életre, és nem lazuland-é meg az állam és egyház közötti régi jó viszony! Lauko Károly, (Folyt, következik.) ev. pap. iiiFli®, Budapest. Tabitha-egylet. A Tabitha-egylet választmánya a folyó 1890/1-diki munkaévében már kétszer van abban a kellemetes helyzetben, hogy rendkívüli bevételekről beszámolhat. Ugyanis mindjárt a tavalyi év bezártával Tisza Kálmánné gróf Degenfeld Hona úrnő, a „Tabitha-egylet védnöke közbenjárása folytán juttatott az egylet számára a „jótékonysági államsorsjáték jövedelméből" 502 frt. 84 kr. és most, a napokban 832 forintot, mely összeg védnöknő initiativájára rendezett ama szinielőadásból és tetemes felülfizetésekből került ki, mely márczius hó 11-dikén a Budavári színházban tartatott. A nemzeti színháznak jeles tagjai a jótékony czél tekintetéből minden díjazás nélkül játszottak; de a színházi nyugdíjalapnak és szerzőnek a szokásos díjat le kellett fizetni és mégis — e szép eredmény! Mind 0 Excellentiája, mind pedig az egylet választmánya elnökükkel az élén fáradtságot nem kíméltek, részint a jegyek eladása körül, részint oly tehetős s nemesszívű emberbarátok felkeresésében, kik a szegények számára is juttattak abból, miben ők legalább nem szűkölködnek. Yédnöknő a legmagasabb trón eleibe is jutatta az egylet kérvényét, mi amint a következő sorokból kitűnik, fényes sikert aratott. Felülfizetések érkeztek 0 Kegyelmességéhez a következők : 0 Felségeik adakoztak a nemes czélra 100 forintot, József főherczeg 30 forintot; továbbá : herczeg Odescalchy Grézáné 20 frtot, Vigyázó Sándor 20 frt., Brüll Henrik és fiai 19 frt., Königsegg Irma grófnő 10 frt., Tisza Kálmánné 8 frt. 89 krt., gróf Teleki Grézáné 6 frt., Földváry Elekné 5 frt., Dr. Liedemann Károly 4 frt., Adler Antalné 3 frt., Beretvás Endre 3 frt., Feldmann Malvina 3 frt., özv. gróf Andrássy Gryuláné 2 frt., s 1—1 forintot : Dr. Darányi Ignácz Friedrichné és Lavalné. — Az egyesület elnöksége ez úton is hálás köszönetet mond a választmány nevében a nemesszívű adakozóknak! K. * Selmeczbánya. — Még e hó l-jén tartotta a helybeli nőegylet beszámoló közgyűlését. A beszámolás főbb adatai ezek : Az egylet segélyezett 23 özvegyet s 6 árvát, még pedig 3 fiút s 3 leányt. Ezen pártfogoltjaira fordított kész
