Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Belföld - Viszontválasz nt. Scholcz Gusztáv ev. lelk. úrnak

pénzben 649 frt. 16 kr. Rendkívüli segélyezésben részesült 2 özvegy, 2 fiú s 1 leány. Ezekre költött 79 frt. 75 kr. Ezen összegbe be van tudva a 17 iskolásért fizetett mérsékelt tandíj is. A karácsonyfa adományai, mint külön alapítványok s legkivált az e czélra szóló gyűjtés eredménye, meghaladták a 300 frt értéket. Az egylet vagyona 1890. végével : 13.674 frt. 12 kr. Évi gyarapodás : 1434 frt. 70 kr. Ékesen s biztatóan szólnak ezen adatok, tanúságot tevén egyszersmind a „szegény Lutherania" buzgóságáról, hatékony képességéről s testvéri tettekben nyilvánuló érzelmeiről. Avagy nem azt bizonyitja-e a közgyűlés azon nagy s nemeslelkü határozata is, hogy a jövő tanév elején megnyiló 7. és 8. osztályt a leányiskolánál, — eltekintve egyesek tényleges közreműködésétől s a felügyelet gyakorlásától, 3000 frtnyi alapítvány kamataival fogja segélyezni ? Az osztályok első berendezésénél számíthatunk áldozataira s közreműködésére. A „hegyen épült város" vagyunk s Isten segedelmével azok akarunk maradni szeretett hazai egyházunkban is. Kicsiny ugyan a sereg, de lelkes ; az egylet tagjainak száma a mult évben 174-re emelkedett. H. V. * Kecskemét 1891. márcz. 25. — Ntű Szerkesztő úr! Miután szives volt b. lapunk hasábjait a bányakerületi ö. á. segélyegylet nagyfontosságú ügyének újból rendezése | előtt, oly felszólalások részére megnyitni, a melyek jelzett | áldásos ügyünket úgy elvi mint gyakorlati szempontokból komolyan érintik : ily czímen bátorkodom ismét egy kis helyet kérni. En ezúttal kerül. ö. á. segélyegyletünk nagyérdemű pénztárnokának a f. évi 11-ik számban közzétett nyilatkozataira óhajtok egy pár szerény, de erős meggyőződésből s tapasztalásból merített tiszteletteljes s hitem szerint eléggé fontos megjegyzést tenni. Breznyikünk azt mondja: „A bizalomból és (pénztárnoki) megtiszteltetésből nem kérek többet. Elég volt 17 évig részesülnöm benne. A pénztárnoki tiszt sok bajjal, nagy teherrel, nagy felelősséggel jár. Ettől kivánok menekülni." E nyilatkozat amily nagyfontosságú, ép oly igaz is! Százezer forint közvagyont felelősséggel kezelni, forgatni, fő- és segédkönyvekben elszámolni, tagokkal s adósokkal sat. bajlódni, valóban nagy teherrel s nagy felelősséggel járó dolog ! Úgyde, ha ez valóigaz : felettébb csodálom és még kegyeletes óhajul is túlzottnak tartom, hogy egy ily nagy felelősséggel járó és folyton növekvő ekkora dolog végezését jövőre bárkitől is ingyen kívánhassuk! En tisztelem a nobile officiumok munkásait, nekem is és bizonynyal sok ev. paptársamnak vagyon — s ám legyen is! — abban bő részünk: de ekkora közvagyon kezelését, gyümölcsöztetését, mint ingyenes munkát, sok és fontos okoknál fogva, semmikép sem tudnám helyeselni. Bizonynyal maga Breznyikünk is az általa ugyan nem jelzett, de igen jól ismert és tacite méltányolt okok súlya alatt teszi azon helyes megjegyzést, hogy ne mondjam, legilletékesb ítéletet: „Nem hiszem, hogy erre valaki ingyen I vállalkozzék!" S ha szeretve tisztelt Breznyikünk itt, e helyes Ítéletnél, megállapodik vala : elfogadjuk a legilletékesb bíró ítéletét! Igen, de az érem másik oldalára ugyanakkor ezt írja : „Ha pedig díjaztatni fog, csökkenni fog azon jövedelem, melyet a fekvő birtokra kiadandó tőkék után járó kamatokból várhatni." — Bocsánat, de ez egy nagy és drága tévedés ! Lássuk : Ha pénzintézeti betétbe vagy ingatag értékpapírokba helyezünk 100 ezer forintot, annak évi jövedelme 4 legfölebb 5°/

0-yal = 4—5000 frt.; ha pedig pupill. ingatlan biztosíték mellett 6—7°/

0-ra, tehát a pénzint. kölcsönöknél olcsóbb kamatra helyezzük, és igy keresetté is tesszük, 6—7000irt., vagyis: mindenkép 2000 frttal több! No már ebből a többlet jövedelemből szivesebben adok én a sokat fáradozó, bajlódó, felelős, de egyszersmind saját érdekében is buzgólkodó pénztárnoknak 3—400 frtot, semmint 16—1700 frt. évi jöved. többletről csak azért mondjak le, hogy ingyen végeztethessem a kétségkivűl kevés bajjal — de csekély jövedelemmel is ! — járó papírok megőrzési és kezelési munkáját. Mert ha 2000 frt. jöved. többletből 3—400 frtot pénztárnoki jutalékul kiadok is: még mindig 16—1700 frttal több évi segélyt nyújthatok szegény özvegyeinknek így, mint amúgy! Tehát a fekvő birtokra kiadandó tőkék kamata a pénztárnok díjazásával szenvedhet ugyan némi méltányos és természetes csökkenést, de ez által a segélyegylet jövedelme nemhogy nem csökken, de sőt áldásosán emelkedik! A pestmegyei esperesség ö. á. segélyegylete 56 ezer frtot forgat s jövedelmeztet jelzálogkölcsönökben, 8°/

0 kamattal, minden baj nélkül s Istennek hála! egy özvegynek ma már 300 frt. évi segélyt nyújthat! míg ha papirszelvényekből nyirbálná évi jövedelmeit : épen felényi segélyt adhatna. Kihelyezett tőkéink pedig biztosítva vannak s ha egyik másik adós rendetlen, ami éveken át alig fordul elő, az nem nagy baj. Végez vele rövid úton az ügyész ! Úgyde bajoskodó, buzgólkodó pénztárnokunkat nem fárasztjuk ingyen, hanem mindenha egy özvegyi díjjal, s így ez évben 300 frttal jutalmazzuk. Megérdemli ! Nagy és áldásos dolgot végez, a melynek jótékonyságát özvegyeink évről-évre növekvő mérvben élvezik ! Hiszen a legkisebb vidéki pénzintézet, mely alig nagyobb vagyont forgat, s netto jövedelmet pedig talán akkorát sem ad, mint segélyegyletünk, vagyonkezelő hivatalnokainak mégis ezereket fizet : miért kívánnánk mi egy embertől ennyi közmunkát ingyen, díjazatlanul ? ! Végezetül újból hangsúlyozom azt is, hogy legtermészetesb garantiát látok abban, ha ezen vagyonunkat jövőben is valamely alkalmas helyen s vidéken lakó egyleti tagtársunk kezelendi. Laukó Károly. * Viszonválasz ntű. Scholcz Gusztáv ev. lelkész úrnak. Bármennyire sajnálom, de fegyveremet ntű. úr, általam igen tisztelt egykori tanárom előtt le nem rakhatom, nem kapitulálhatok. — Rövid leszek indokolásomban. Minden egyesnek idealismussal kell birnia. Azon a helyen, a melyen áll és működik, kell hogy megalkossa magának az általa elérendő legfőbb czélt a maga legszebb