Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dr. Szeberényi Gusztáv püspök temetése

285 ott már bizonyos a haszonélvezet. Az pedig nem helyes, hogy ezt el lehet nézni az egyes egyházaknál, de nem lehet az egyetemnél. Most jövünk a második általános okhoz, mely szerint, ha az egyes egyházaknak meg is engedjük, az egyetemes egyháznak nem szabad azt igénybe venni. Vagyis nemcsak az igaz már most „Quod licet Jovi, non licet bovi," hanem ez is: „Quod licet bovi, non licet Jovi." Már pedig a mi egyszer bűn, hát az se bovi se Jovi. Az egyes egyháznak épiigy czélja az erkölcsiség terjesztése, mint az egyetemnek; s igy az egyes egyháznak ép úgy nem szabad vagyona gyarapítására erkölcstelen eszközzel élni, mint az egyházegvemnek. Soha még fegyelmezetlen, elzüllött sereggel nem győzött a legderekabb hadvezér sem. Czéltalan dolog azt kivánni az egyházegvetemtől, hogy csak is kifogástalan eszközöket használjon vagyoni jólétének előmozdítására, ugyanezen egyetemes egvház összes egyházainak megengedni, egy erkölcstelennek tartott eszközt. Hiszen az egyházegyetemet az egyházak alkotják, s ha használja a bűnös eszközöket minden egyház, akkor általuk használja az egyetem is, csakhogy suttyomban, másnak a neve alatt. S a mi vétek, vétek az akkor is, ha titokban teszik, s akár a szolga, akár az úr követi el. Az erkölcs mindenkire kötelező. A vezér tehát ne csak ne utánozza a katonák rossz szokásait; de azoknak se engedje. Ha a sorsjegykölcsön erkölcstelen eszköz, nem szabad azt se az egyes egyházaknak se az egyetemnek használni. De láttuk, nem bűn a sorsjegvkölcsön, bátran használhatja nemcsak az egyes egyház, hanem az egyetem is, nem fog általa az ellenség a főkapun zeneszóval bevonulni. A mi pedig végűi az utolsó okot illeti, hogyha ketten teszik ugyanazt, nem lesz ugyanaz ; hát az teljen igaz. Kérdés azonban mért nem ugyanaz, ha a kath. egyház rendez sorsjegykölcsönt? Csak azért mert a kath. egyház azon indokból teszi, hogy a más akolba tartozó juhok is az övéi, s igy azokat is meg akarja nyirni ; a prot. egyház pedig nem teszi azt ugyanazon indokból, mintha a más akol juhai is az övéi volnának s nem is akarja a más akol juhait nyirni. E szerint tehát tulajdonképen a kath. egyháznak nem szabad a sorsjegykölcsönt igénybe venni, mert nem tiszta indokból teszi és a prot. egyháznak szabad, mert tiszta indokból teszi. Tehát ezzel az okkal fel kell hagyni. Vagy pedig ha nem akarunk felhagyni, akkor a Baldácsi alaphoz sincs jussunk ; az is más akol juhának a gyapja. Igen, de azt önkényt adták. Hiszen a sorsjegyeket se fogja senki erőszakolni még a saját hitfeleire se, nem hogy a máséra. Továbbá, ha az egyik gyerek kikérheti az apai segélyt, mért ne kérhetné ki a másik is. Ha a kath. egyh. igénybe veheti a sorsjegykölcsönt, mért ne vegye azt igénybe ugyanazon államatyának sokkal szófogadóbb gyermeke. Ezért mondtuk : „Quod uni justum, alteri aequum" és nem azért, hogy ha te ütöd az én zsidómat, én is ütöm a te zsidódat ; vagyis ha a kath. egyh. is nyúzza a protestánsokat, nyúzza a prot. egyh. a katholikusokat. Akkor mi is méltatlanok volnánk a sorsjegykölcsönre. Hogy pedig ez által J egyletté degradálódnék egyházunk, az ép oly alaptalan aggodalom, mint a mely fentebb attól félt, hogy autonómiánk csonkul általa. Ha a kath. egyház nem degradáltatott egyletté, a prot. sem fog. Állam, közvélemény, sajtó épugy, sőt tán nemesebb értelemben tartják a prot. egyházat egyháznak, mint a katholikust. A mi ennek nem csorbította tekintélyét az említettek szemében, annak se fogja. E szerint tehát mind ez a sok irka-firka csak azért volt, hogy az egyház javának előmozdítása köI ríil nyugodjunk meg a sorsjegykölcsönben és az ehhez hasonló sokak által kétes értékűnek tartott eszközökben és ne fogadjuk a vitatott czikkből kivehető nemes tanácsot, mely szerint igyekezzünk híveinket oly magas fokára emelni az erkölcsi fejlettségnek, melyen a jót magáért a jóért tegyék, pártolják, és minden haszanleséstől mentes, tiszta áldozatot is tudjanak hozni az egyház oltárára. Ments Isten ! Hogy e gyanút elhárítsuk s hogy körünk teljes legyen, jeriink csak oda, a honnan kiindultunk. Hol is kezdtük? Igen! „Minden éremnek két oldala van." Nos, hát tisztában vagyunk. A mint a két oldal együttvéve alkotja az érmet, úgy egyházunk is akkor jut czélhoz, ha az egyik elvet el nem hagyja, a másikat elfogadja. Neveljük, buzditsuk a híveket tiszta áldozatra, s e mellett használjunk fel minden megengedhető tisztességes eszközt az egyház jólétének előmozdítására. Senki se fog minket ezért kétkulacsossággal, lutheránus kétszínűséggel vádolhatni. De nem ám! Mért? Mert az eszményi állapot teljes megvalósulása még Makó és Mekka. Tiszta áldozat czimén most még csak nagyon sokára jönne be a közalapra szükséges összeg. Használjuk fel hát a sorsjegykönlcsönt is arra, hogy mihamarább eljöjjön azon idő, mikor tiszta áldozatból is elég fog begyülni egyházi czélokra. Ezt kivánja a józan ész. Ugyan de hogy is kívánhat már az a józan ész is ilyen csodadolgot? Hát csak úgy, hogy ezt kivánja egész gondolatkörünknek s azt tartjuk, minden gondolatköröknek egyes egyedül helyes középpontja a szent írás is, midőn benne maga Jézus azt hagyja követőinek : „Legyetek szelídek, mint a galambok ; és okosak, mint a kígyók ! " Varga Márton. i 11

F11 i, Dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerületi püspök temetése. Augusztus hó 19-ikére volt kitűzve a b.-csabai ág. hitv. ev. egyház tisztújító presbyteri gyűlése. E nap reggelén kelt szárnyra a lesújtó gyászhír, hogy az egyház hű lelkipásztora, hazánk legnagyobb ev. kerületének szellemi vezére, püspöke: dr. Szeberényi Grusztáv nincs többé. Mint a tiszta égből lesújtott villám, rázta fel a szomorú hir a kedélyeket, mert bár mindenki tudta a főpásztor súlyos állapot^:, ismerte bajának végzetes voltát, a halál oly hirtelen be-