Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dr. Szeberényi Gusztáv püspök temetése

286 következését mégsem várta senki. De a szomorú valón változtatni többé nem lehetett. A tanácsteremben összegyűlt presbyterium az érzékeny csapást illetődött szívvel fogadta s mielőtt napirendre tért volna, egyházunk nagy halottját a maga halottjának jelenté ki s elhatározta, hogy a temetési költségeket fedezni, a temetést rendezni maga az egyház fogja, hogy legalább ezzel fejezze ki mélyen érzett háláját megboldogult lelkipásztora irányában. A temetést rendező bizottság elnökségévé mélt. Zsilinszky Mihály, csongrádmegyei főispánt és egyházi felügyelőt és nt. Haan Lajos helybeli második lelkészt választotta. A gyűlés befejeztével a presbyterium kebeléből egy tiz tagból álló küldöttséget menesztett Zsilinszky felügyelő vezetése alatt a gyászoló családhoz, részvétének s mély fájdalmának kifejezésére. Páratlan esemény volt e haláleset Csabán ; mióta létezik, ilyen halottja még nem volt. A halál napjának reggelén templomban a szószékről kellett kihirdetni a népnek, hogy türelemmel legyen, míg a ravatal felállíttatik. Délre elkészült a ravatal a püspöki lak nagy szobájában, mely fekete posztóval volt bevonva s virágokkal, növényekkel s a beérkezett koszorúkkal pompásan díszítve. Felállíttatott a koporsó s délután megnyittatott az ajtó a a drága halottat még utoljára látni vágyó hívek és az egész közönség számára. Mint záporesőtől dagadó folyó, úgy özönlött a nép a halottas terembe. Déltől estig, a míg be nem sötétedett, folyton tartott a látogatás, valamint a következő nap reggeltől estvéig. Senki sem bánta a borzasztó hőséget, mely uralkodott, csak még egyszer láthassa a kedves halottat. Megható, kegyeletes szokás ! Kedden este kilencz óra felé összesereglettek az evang. hívek énekes bibliájukkal : a tranosciussal hónuk alatt s éjfélig a legszebb énekeket zengedezték ; szerdán este hasonlóképen. Igazán felemelő szokás, midőn az az egyszerű szív énekimájában felemelkedik az élet és halál Urához. Már szerdán özönlöttek a vidékiek a püspöki lakra, hogy személyesen fejezzék ki részvétüket a gyászoló család irányában. A kik pedig személyesen nem jelenhettek meg, sürgönyileg küldték részvétnyilatkozataikat oly nagy számban, hogy a sürgönyök egymást érték. Hasonlóképen a koszorúk testületek s magánosok részéről. Csütörtökön reggel átvitetett a koporsó a nagy templomba s annak oltára előtt állíttatott fel a ravatal; a koporsó, valamint az oltár korlátja koszorúkkal volt felékítve. Már délben nagy néptömeg tölté meg a templom előtti nagy tért és türelmetlenül várta a nagy hőségben a gyászszertartás kezdetét. Három órakor megnyílt a templom ajtaja s mint árvíz tódult be a közönség és zsúfolásig tölté meg az óriási templom belsejét, csupán a hivatalos testületeknek hagyva helyet. Négykor megkondult a harang s bevonúlt a gyászoló család és az oltár előtt a koporsó jobb oldalán foglalt helyet. Utána jött a papi testület s a családdal szemben a koporsó baloldalán helyezkedett el. A kurátorok padjában mélt. br. Prónay Dezső egyetemes, nagym. Fabinyi Teofil kerületi és mélt. Zsilinszky Mihály esp. és egyházi felügyelő foglaltak helyet ; a főhajó első padját pedig Békésmegye főispánja egy megyei küldöttség élén, a presbyterium, a B.-Csabán állomásozó ezred tisztikarának képviselői, városi elöljáróság és képviselő testület és számos más helyi és vidéki testületek foglalták el. A papi testületben ott láttuk a kerület főespereseit egynek kivételévei mind, a papi kathedrában pedig a főtiszt, fungensek foglaltak helyet. Majd mikor minden hely el lett foglalva, megszólalt az orgona bús hangja s megzendült a gyülekezet „Propust, propust mne, Pane műj!" gyönyörű unisono éneke, melynek befejeztével nt. Bachat Dániel, budapesti főesperes lépett a szószékre s tót nyelven tartott, remekül kidolgozott beszédében búcsúzott el főpásztorától s barátjától, méltatva annak halhatatlan érdemeit s elbúcsúztatta őt szeretteitől, barátaitól s egyházától. A beszéd befejezte után megzendült Gally János orgonista tanító által vezetett dalárdának ,. Gry ászdala " ; s amint ez elhangzott, főtisztelendő Z el en ka Pál, tiszakerületi püspök lépett az oltár elé s magyar nyelven tartott, gondolatokban gazdag, remek beszédében művészi vonásokkal domborította ki a megboldogúlt főpásztor erkölcsi képét. — Minthogy, mint hisszük, mind a két remek beszéd nyomtatásban is meg fog jelenni, tartalmuk száraz Kivonatával e helyütt nem akarunk levonni értékükből. A beszédek befejeztével főtiszt. Baltik Frigyes dunáninneni püspök lépett az oltár elé s tót nyelven megható imát rebegtek ajkai a mindenhatóhoz ; ez ima a mély vallásos kedélynek imája volt s ennél szebb a csabai templom oltára elől még nem hangzott fel. Majd ezután az áldást énekelte a püspök úr szívhez szóló hangon. A gyász-istentisztelet végeztével kiviteték a koporsó a a gyászkocsira helyeztetett; azután megindúlt a menet s felsővégi temető felé, hová a nagy halottnak földi maradványai örök nyugalomra helyezendők valának. Legelői mentek az iskolás gyermekek tanítóik vezetése, utánuk pedig a különböző testületek zászlaik alatt. Követte őket a helyi második lelkész és a békési főesperes kocsija, majd pedig a négyes fogatú gyász- és koszorú-kocsi körülvéve két oldalról és kisérve gyászba öltözött leányoktól. A koporsót a család tagjai követték ; majd ezek után következtek a méltóságok: br. Prónay, Fabinyi, Zsilinszky és a két püspök kocsijai, utánuk szintén kocsikon a papi testület. Beláthatatlan vonalat képezett a kocsisor, úgy hogy eleje már a félórányira lévő temetőben volt, mikor utolja a templom teréről elindult. Két oldalt pedig a gyalogjárón óriási tömegben vonult a gyalog közönség a temető felé, hogy a széles utcza alig tudott tért nyújtani számára. Temetőbe érve, felállíttatott a koporsó a sírgödör fölött s mikor a dalárda befejezte „Elvégeztem végtére" kezdetű gyönyörű énekét, nt. Händel, hon ti főesperes magyar nyelven tartott megható búcsúbeszédében mondott istenhozzádot volt vezérének. Majd ezután Achin, békési főesperes mondott imát tót nyelven s szentelte be a sírt. „Wzkrísení őekejme" kezdetű ének zengése közben leereszkedett a koporsó s a hideg hant csakhamar eltakarta egyházunk emez oszlopát, kit sem az orvosok tudománya, sem Marillának üde levegője, sem ápoló angyalának, kedves Mariskájának odaadó, önfeláldozó gyermeki szeretete nem volt képes többé körünkben megtartani. Isten veled ! Te hű vezér, gondos apa, egyházunk dísze s gyámola ! Legyen könnyű hamvaidnak a föld ; fáradt tested a kiállott szenvedés, dicsőén megküzdött harcz után