Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A soproni „Kis János” ünnep

373 éneke, melyben a hölgyek soprán hangja kiváló praecisitással jutott kifejezésre. — A gyönyörű zengzetek végsó' elhallása után, az ünneplő' óriási közönség mély csendje és feszült figyelme mellett, oltár elé lépett maga a jubiláns, ki benső megindulástól mélyen meghatott hangon, köszönte meg gyülekezetének a megemlékezést, szerényen kiemelve Isten kegyelmétől való függését s meghatottan ajánlva magát gyülekezetének s megjelent tisztelőinek becses bizalmába és szeretetébe. Ugyan ő mondott ez után egy alkalmi collectât és adta a gyülekezetre az ároni áldást, melynek minden egyes mondatát a piacztéren folytatott mozsártüzelés dörgése kisért. Az „Ach zustah s tvou milosti" kezdetű ének hangjai mellett véget ért a megható isteni tisztelet, mely alatt a diszes oltáron közszemlére vala kitéve a Bujkovszky Sarolta k. a. által, ez alkalomból az egyháznak ajándékul bordó szinű plüsból készített s a hit, szeretet és reményt ábrázoló jelvények remek himzetével ellátott szent-edény takaró. Az isteni tisztelet végeztével, némi pihenő után következett a tisztelgő küldöttségeknek a paplak társalgó termében való felvonulása és a jubiláns általi fogadása. A tisztelgők sorát megnyitotta a bánáti ág. hitv. ev. esperesség hivatalos küldöttsége, mely a következő tagokból állott : Kramár Béla főesperes, Hellner Armand esp. ügyész és felügyelő helyettes, Paulinyi Sámuel antalfalvi. Zvarinyi Emil lieblingi, Bohus Károly franzfeldi, Schvalm György pancsovai, Zatkalik Károly hertelendyfalvi és Kernúch Adolf sándorfalvi lelkészek. E küldöttség élén Kramár Béla főesperes ékes szavakkal tolmácsolta az esperesség üdvözletét, melynek kapcsában az esp. papság nevében jubiláris emlékül egy ezüstbe foglalt magyar diszbibliát nyújtott át az ünnepeltnek. Utána következett a politikai közigazgatási hatóság nevében Hegedűs Miklós főszolgabíró és Halász szolgabíró tisztelgése, melyben nevezett főszolgabíró lelkes szavakkal emlékezett meg a jubilánsnak a politikai téren is tanúsított buzgó és önzetlen szolgálatairól. Majd a lajosfalvi egyház és politikai község küldöttsége vonult fel és amannak nevében Nechuta József tanító, emezében pedig Maszárik Pál községi biró üdvözölte az ünnepeltet, kinek e kettős küldöttség az egyház és község nevében, valódi ezüstből készült következő értékes emléktárgyakat nyújtott át: egy tálczát, egy kávékannát, egy tejkannát, czukortartót és fogót, egy vajszelenczét és egy mézcsészét. — A lajosfalvi vöröskereszt-egylet női bizottsága nevében nt. Kramár Terézia papözvegy üdvözölte a jubilánst s a hölgyek részéről egy bronzból készült tinta-garniturát és két gyertyatartót nyújtott át emlékül. Ezután tisztelgett a lajosfalvi községi tanítók kara, kiknek üdvözletét Pákán Lajos tanító tolmácsolta. Utána Pavelka Mihály, kölcsönsegélyző intézeti pénztáros szólt az intézet küldöttsége nevében. Majd Kovách Sándor jegyző a lajosfalvi önkéntes tűzoltók egyletének küldöttségét vezette fel, mely után az antalfalvi egyház presbyteriuma, a Lajosfalváról származó erzsébetlaki egyház küldöttsége, a pancsovai egyház nevében egy remek felirat felolvasásával Schvalm György pancsovai lelkész és több magán tisztelője üdvözölte még a jubilánst, ki mindannyi számára talált szívélyes viszonszavakat és könyekre fakasztó meghatottsággal köszönte meg a sűrűn ismétlődő éljeneket. Délután 2 órakor megkezdődött a díszesen fellobogózott emeletes községi épületnek egyik izlésteljesen felékesített termében, az ünnepelt tiszteletére nagy költséggel rendezett 120 terítékű fényes közebéd, melynek kedélyes hangulatát a torontál-vásárhelyi kitűnő zenekar játéka s a harmadik fogásnál megkezdődött szebbnél szebb felköszöntők sora fűszerezett, melynek végeztével Kernúch Adolf esp. jegyző felolvasta a nap folyamán az ünnepelthez beérkezett táviratokat és üdvözlő leveleket. Az esti órákban nagy közönséget gyűjtött egybe a templom terén rendezett tűzijáték s az emeletes iskola homlokzatára alkalmazott, nemzeti színekben úszó, csinos kivitelű transparent, mely az éjjeli setétségbe a következő feliratot ragyogtatta vissza : „Üdvözlet, hivei és tisztelőitől, Bujkovszky Gusztáv! Bud' pozdraven od tvé církve a obci." Ezeknek megszemlélése után, distinguált vendégkoszorú gyülekezék össze a paplak társalgó termében, hol a házi asszony szeretetreméltósága, a jubiláns házi úr szivélyessége, többeknek művészi zongorajátéka és a legkedélyesebb társalgás tevék élvezetesekké az ott töltött perczeket ; mig a paplakon elköltött gazdag vacsora után, az iskolai épületben csinos fénynyel feldíszített tánczterem egybe nem köríté a vendégeket, hol kitűnő zene, diszes hölgykoszorú, lelkes tánczosok, kedélyes hangulat és ügyes rendezés egész a reggeli szürkületig fogva tartották a jókedvű társaságot. — Csak az igazságnak adózom, midőn végül felemlítem, hogy az egész ünnepélyt rendező 12 tagú bizottság maga magát múlta felül, nemcsak a bankettnek és a tánczvigalomnak fényes rendezése, hanem az egész ünnepélynek öszhangzatos és praecis kivitele által. íme, ez halvány képe azon lélekemelő ünnepélynek, melynek rendezése által kifejezésre akarta juttatni a derék lajosfalvi egyház és község Bujkovszky G. iránt táplált mély tiszteletének és határtalan szeretetének érzetét a nagyobb közönség pedig a való érdemnek elismerését és méltánylását. A szép ünnepély zárultával még egy szívből fakadó „éljent" hangoztat utána Bujkovszkynak ! — Egy jelen volt. * — A soproni ..Kis János" ünnep.*) A dunántúli ev. egyházkerület másfél évtized előtt megindította a mozgalmat, hogy Kis János nevét, ki a magyar nemzeti ébredés korában egyike volt a legmunkásabb hazafiaknak, diszes emlékszobor tegye halhatatlanná. A kegyeletes indítványnak azonban nem kedveztek a viszonyok. Az 1889-iki egyházkerületi gyűlés elhatározta, hogy a begyült adományokból Kis János képét lefesteti, s az emlékünnep rendezésével a soproni lyceum igazgatóságát bizta meg. Az emlék ünnepre az ifjúság is nagyban készült. A magyar társaság, melyet 1790-ben Kis János alapított ez évben akarta százéves jubileumát megünnepelni. November 5-ike tehát az egyház kerületnek s az ifjúságnak egyiránt ünnepe volt; de ünnepe volt egyszersmind minden magyarnak, ki Kis Jánosnak, a magyar társaságnak érdemeit ismeri. Az ünnepről az egész ország tudomást vett. Jelen voltak az egyházkerület képviseletében: mélt. főt. Karsay Sándor püspök ur. mélt. szt. mártoni Radó Kálmán egyházker. felügyelő ur. a győri ev. gyülekezet 6 képviselője; a magyar tud. akadémiától Domanovszky Endre 1. tag; a Kisfaludy tár*) Reméljük szívesen veszik t. Olvasóink ha e szép ünnepélyről mult számunkban megjelent hézagos tudósítást ekkép kiegészítjük. — Szerk.