Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Bujkovszky Gusztáv 25. éves jubileuma

37: '2 Még a pénztár átvételére s a jegyzőkönyv hitelesítésére neveztetett ki, egy-egy bizottság s a gyűlés Marton János ker. jegyző, e hármas indítványának elfogadásával, hogy 1) a magas vendégek részvéte, hálás köszönet mellett jegyzőkönyvileg megörökítessék; — 2) a gyűlésen tartott kitűnő elnöki székfoglaló beszédek egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe vétessenek; — 3) a gyűlés ünnepélyes lefolyása emeléseül, több tárgy fel ne vétessék a napirendre, véget ért volna, ha a mindig nyugtalankodók, a megsemmisített nyustyai szavazat kérdésének felvetése által, az ünnepély magasztos fényére, villámterhes fekete felhőt borítani meg nem kísérlik. Ámde az elnökség erélye s tapintata útját vágta a fenyegető viharnak, s így az örömünnep napja csak annál szebben ragyogott. Teljes ragyogását azonban ott érte el, mikor a kerület kitűnő püspöke az elnöki zárszó után felemelkedett, s mint egy lángpallossal álló Cherub, mint igazi Pál apostol, ismert ragyogó ékesszólásának teljes hatalmával mondá el püspöki szózatát. Lebilincselte, majd elragadta a lelkeket e szózat, midőn a püspök reményének adva kifejezést a kishonti esperesség szebb jövője felett, a nyugtalankodó, folyton háborgó lelkeknek oda vágta püspöki mennykövét, hogy nem fog ismétlődni az az állapot, mely régóta s a közel múltban is szennyfolttá s gúnytárgyává tette ez esperességet a kerület s egyetem testén, midőn egyesek az autonomia leple alatt garázdálkodni merészkedtek! A fenkölt szellemű püspöki szózat: mely főpásztori örömöt, szeretet, biztatást, reményt, lehelt, de kemény kárhoztatást is mennydörgött, mély, maradandó hatást keltett a hallgatókban, s az ünnep kimagasló részét képezé. Ennek hatása alatt oszlott szét az ünnepélyes gyűlés. A gyűlésre következő lakomán, a likéri gyártelep élelmezési épületében, a fehér asztalnál, csak emelkedett még a lelkes hangulat, mely lelkes tósztokban tört magának utat. A győzelmi zászló nehéz küzdelem után, oly férfiak kezében lobog, a megválasztott elnökség személyeiben, kiknek múltja, jelleme, bölcsesége, teljes biztosíték arra, hogy a kishonti esperesség, mely sajnos, oly soká volt a tiszai kerületnek mintegy botrányköve, szégyenfoltja, most az ő kitűnő, a magyar hazafiságot nem ajkain hordó, de tettekkel tanúsító, bölcseséggel, szeretettel párosult, tapintatos s mindenek felett erélyes vezetésök mellett, a régi, „parva Saxonia", — hirében állott, mindenekben jó renddel ékeskedő, fény s dicsőség magaslatára fog emeltetni! E szép, magasztos, de nehéz feladathoz, adjon nekik a Mindenható erőt, kitartást, . . . áldást! Isten éltesse őket evangyélmi egyházunk, édes hazánk javára sokáig! Kemény Lajos, esp.-jegyző. * Bujkovszky Gusztáv A., bánáti alesperes, 25 éves lelkészi jubileuma. — Egy lélekemelő ünnepélyről óhajtok megemlékezni, mely nemcsak arról tanúskodik, hogy a hivek méltányolni tudják hű lelkipásztoruk bokros érdemeit, hanem egyúttal arról is, hogy a valódi érdem a legszélesebb körnek mély tiszteletével és osztatlan szeretetével találkozik. — Bujkovszky Gusztáv, bánáti alesperes és lajosfalvi ág. hitv. ev. lelkésznek f. hó 2-án megtartott jubileuma az, mely az említett tény bizonyságául a legeklatánsabb példát szolgáltatja. A lajosfalvi egyház ugyanis, melyet Bujkovszky Gusztáv, lelkész immár 18 éve ernyedetlen buzgalommal s párját ritkító önfeláldozással szolgál s melyet az ő fáradalmat nem ismerő tevékenysége és önzetlensége anyagilag is a bánáti egyházak legelsőjévé varázsolt át, karöltve a helyi politikai községgel, a legnagyobb mérvű előkészülettel összekötött ovatió által kivánt kifejezést adni lelkipásztora iránt érzett határtalan szeretetének és mély hálájának, midőn ennek lelkészi pályája f. évi október hó 22-dikével 25-dik fordulójához ért, — és ezen ovatió határidejét akkép tűzte ki, hogy ez a lajosfalvi, november hó 2-án megtartandó templomszentelési emlékünneppel egy napra essék. Ámbár a tervezett ovatió némely részletének, mint például a jubileumot megelőző estén megtartatni szándékolt nagy fáklyásmenetnek teljes sikerét a beállott kedvezőtlen esős időjárás némileg meghiúsította : úgy mégis az egész ünnepélynek lefolyása oly szép, impozáns és megható volt, hogy annak egyes momentumai megérdemlik a nyilvános részletezést. November hó 2-án, már korán reggel gyakran ismétlődő mozsártüzelés emlékeztette a község lakosságát és a vidék minden tájáról sűrűn érkező előkelő vendégeket a nagy nap jelentőségére és fényére, a mely V

210 órakor megkezdődött és a zsúfolásig megtelt diszes nagy templomban megtartott isteni tisztelet által lett bevezetve. Az isteni tisztelet, melynek vezetése Paulinyi Sámuel antalfalvi és Zatkalik Károly hertelendyfalvi lelkészekre volt bízva, a következő lefolyással birt : Miután a jubiláns, Kramár Béla főesperes és Hegedűs Miklós antalfalvi főszolgabíró által közre fogva, a fungensek és az esperességi lelkész-küldöttség élén, a harmadik haranghivásra, dörgő mozsártüzelés közben a templomba felvonult és az oltár előtt félkörben elhelyezkedett kíséretével, az egyház és község által felajánlott értékes jubileumi ezüstemléktárgyakkal megterhelt diszasztalka mellett letelepedett volna, Zatkalik Károly lelkész intonálta „Nejsvetejsí"-t, melynek elzengése után a gyülekezet Pákán Lajos orgonista ügyes orgonakisérete mellett énekelte a „Boze Otöe bud' pochválen" kezdetű reggeli éneket. — Erre a csengő hangú liturgus intonálván a „Tentot' jest den, ktery z uőinil Hospodin"-féle antiphonát, a chorus válasza után felolvasta a Róm. 1. 15—17-ben foglalt igéket; s miután a gyülekezet a „Kriste obránce zboru krízového" kezdetű éneket elzengte volna, imádkozta az alkalmi collectât, mely után következék a „Te Boze chválíme" kezdetű, templomszentelési emlékünnepre szánt ének. Az utolsó vers alatt Paulinyi Sámuel, antalfalvi lelkész lépett a szószékre s II. Sám. 7. 18. alapján ecsetelve a kettős ünnep jelentőségét, egyházi beszéde alapjául e thémát vetette fel: ,,Mit hirdet tulajdonkép nekünk a mai kettős ünnepély ?" E kérdésre aztán a nála megszokott szónoki ihlettséggel és classicus kidolgozással következőleg felelt meg: Arra 1., hogy Istennek hálát adjunk, 2., hogy az egyház intézményének örvendjünk s 3., hogy házainkban a békességre törekedjünk. — A szószéki záró ima és apostoli áldás után. megcsendült a Nechuta József orgonista művészi karmestersége alatt álló vegyes dalkarnak ez alkalomra összhangúlag betanult megható