Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Püspök vagy lelkész (Jeszenszky N. B.)

371 Ág. hitv. evangyélmi (vagy mint sokan, — még theol. tanáraink közül is egy-egy — szeretik nevezi — „lutheránus") egyházunkat, nem egyszer éri, gúnyhahota kiséretében a vád, hogy nem magyar, nem hazafias. Tiszakerületünk általában ismeretes, határozott magyar-hazafias irányáról, működéséről ; — s mégis fájdalommal kell bevallanunk, hogy annak testén is volt egy sötét szenyfolt, mely gúny tárgyul szolgált a hazában, nemcsak elleneink, de fájdalom, még testvér-hitfeleink kárörömére is! E sötét folt, — bár mélyen fájlalva — bevalljuk, a Tiszakerületben ép a kishonti ev. esperesség volt! Évtizedek óta hányja-veti ennek kicsiny hajóját, scyllák és charybdisek között a nemzetiségi torzsalkodás, fogyasztá erejét a pártoskodás, visszavonás tüze, elűzve tűzhelyétől az evangyéliomi szeretet, béke, egyetértés, egységre törekvés áldott szellemét. Nehéz küzdelmek és harczok dúltak itt, melyek között, ha az evangyéliomi hitbuzgósággal, — a vele kell hogy elválhatlanul karöltve járó — hazafias érzület lángja a jobbak szivében fellobogott is. a sötétben bujkáló gazok gondoskodtak arról, hogy a hazaellenes törekvések sűrű, fojtó, fekete füstje e r őszakosan lenyomja annak lobogását. Hatalmasak voltak ezt véghez vinni, mert az egyházak többségében birták a hatalmat. De a hatalmaskodás eme szomorú korszaka a mai nappal lejárt, s hisszük, reméljük itt többé fel sem támad ! És épen ezért volt öröm és győzelmi ünnep az október 28-diki esp. gyűlés. Magának a gyűlésnek lefolyása a következő volt: Pont 10 órakor vonult be ünnepies harangziigás között a főtiszt, püspök, kisérve a gömöri esp. elnökség, nagyságos Szentiványi Árpád esp. felügyelő, nagytiszt. Terray Gyula főesperes és a kishonti esperesség régi s új elnöksége által, Rimabrézónak nyolczszáz éves ódon templomába, mely zsúfolásig megtelt az ez alkalomra egybesereglett egyházi küldöttekkel s érdeklődő közönséggel. Az ünnepélyes gyűlés istentisztelettel kezdődött, melyen a gyülekezet elénekelvén a „Maradj meg kegyelmeddel" . . . ének első két versét, nagyt. Liszkay János rimabrézói lelkész, alesperes mondott szép alkalmi imát. Egy énekvers elzengése után Malatinszky Frigyes, helyettes esp. felügyelő melegen üdvözölvén a jelenlevő magas vendégeket — megnyitja a gyűlést, — mire nagyt. Czéner Pál főesperes felolvassa az augustusi gyűlés óta felmerült mozzanatokról szóló rövid jelentését, melyben meleg hangon emlékezik meg az időközben elhunyt, kokovai lelkésztársról, nagytiszt. Gáber Lajos érd. főesperesről, s bejelenti az ennek halálával elárvult kokovai egyházban tett, s különösen a lelkész-választásra vonatkozó intézkedéseit. Majd e főesperesi jelentés kapcsán beterjeszti az esperességi elnökség választásához kiküldött szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvét, mely egész terjedelmében felolvastatván, kitűnik, hogy a beérkezett 16 szavazat közül 15 érvényesnek ismertetett el, egy, a szomorú hirre vergődött nyristyai egyház szavazata, formahiba miatt érvénytelenné lett; kitűnik továbbá: hogy nagyságos Kubinyi Aladár kir. ügyész, várgedei egyházfelügyelő, birói kitűnőség, egyhangúlag esperességi felügyelővé, nagytiszt. Gl auf Pál, rimaszombati lelkész, a tiszakerület egyik jeles jegyzője főesperessé, tiszt. Liszkay János rimabrézói lelkész, esp. jegyző alesperessé 8—8 szavazattal, Markovics Pál és Bodiczky Mihály 7—7 szavazata ellenében választattak meg, s ilyenekül Czéner Pál eddigi főesperes által forma szerint is kijelentettek. Az elnöki enunciatiót lelkesült éljenzés kisérte, melynek elhangzása után az új elnökség letette a hivatalos esküt, s elfoglalá elnöki helyét. Az eskületétel után újra kitört a lelkesült éljen, s többszörösen ismétlődött a székfoglaló beszédek alatt és után. Elébb Kubinyi Aladár esp. felügyelő mondá el eszmegazdag, szabatos, határozott irányú székfoglalóját. Beszédét, mely nagy hatást keltett, riadó éljen követett, melynek elhangzása után Glauf Pál főesperes kelt fel s ismert szónoki pathossal tartá meg evangyéliomi szellemtől átlengett, nagyszabású, mély benyomást keltő esperesi székfoglalóját.*) Mindkét beszédben hatalmas lánggal lobog, az egyház, haza, igazságszeretet s törvénytisztelet, mely tántoríthatlan híve és védelmezője az egyházi autonómiának, de nem türi meg, hogy ez autonomia köpenye alatt, hazaellenes üzelmek szennyezzék be az ev. egyházat ; mely bátran vallja, hirdeti, hogy a magyarhoni ev. egyház autonómiájának egyetlen biztos palladiuma a magyar állam alkotmánya, s a ki nem szereti, nem tiszteli ez alkotmányt, az nemcsak hazaáruló, de nem is igazi ev. protestáns. — Viharos éljen zúgott fel e két beszédre, melynek csillapultával a gyűlés, napirendjének egyetlen tárgyához az esp. többi tisztviselők választásához fogott. A jegyzői karra történt az első szavazás. Az eddigi gyakorlattól eltérőleg. a munkabeosztás czélszerűségének tekintetéből, az elnökség két jegyző helyett, négy választását indítványozta, kik közül a világiak egyszersmind esp. ügyészek, az egyháziak egyike szerkesztő, a másika számvevőszéki jegyzők legyenek. Az indítvány felett keletkezőben levő vitát az elnökség tapintata elhárította, a szavazást elrendelvén : Kemény Lajos osgyáni lelkész 15 szavazattal szerkesztő; Kolbenheyer Lajos rimabányai lelkész 11 szavazattal; Medveczky Sándor 11; Institorisz Endre 9 szavazattal jegyzőkké választattak. Iskolalátogató körnökök lettek a felső körben : Porubszky Pál, Zacliar Sámuel nyustyai lelkész, és id. Farkas József rimabrézói tanító ; az alsó körben : Hámos Zoltán, Hiivössy Lajos f.-pokorágyi lelkész és Schmidt Iván osgyáni tanító. A törvényszék rendes tagjai : Czéner Pál, Reguly Pál. Fábry János, Fornéth Jenő, Groó Vilmos, Hámos József, Liszka József, Liszkay János, Márton János, Krno Andor; póttagok: Kolbenheyer Lajos, id. Farkas József, Hüvössy Lajos, Kubinyi Manó, Zachar Gusztáv. A számvevőszék elnöke lett: Solcz Miksa; jegyzője Kolbenheyer Lajos; tagok: Reguly Pál. Szontagh Károly, Hanesz Sámuel, Klaniczay László, Solcz Ádám, Terray István. A megválasztottak letették az esküt, s a gyűlés által lelkesen megéljeneztettek. A sötétség fiai — fájdalommal bár. de kénytelenek vagyunk őket így nevezni — látván kisebbségüket, csak a jegyzők választásába folytak be, a többi tisztek betöltésénél kiadatván a jelszó a nemszavazásra, nem szavaztak, sőt a számvevőszék választásánál már néhány egyház képviselői jelen sem voltak. *) E beszédek közlését, térszűke miatt, kénytelenek vagyunk a jövő számra halasztani. Szerk.