Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Püspök vagy lelkész (Jeszenszky N. B.)

371 Ág. hitv. evangyélmi (vagy mint sokan, — még theol. tanáraink közül is egy-egy — szeretik nevezi — „luthe­ránus") egyházunkat, nem egyszer éri, gúnyhahota kisére­tében a vád, hogy nem magyar, nem hazafias. Tisza­kerületünk általában ismeretes, határozott magyar-hazafias irányáról, működéséről ; — s mégis fájdalommal kell be­vallanunk, hogy annak testén is volt egy sötét szenyfolt, mely gúny tárgyul szolgált a hazában, nemcsak elleneink, de fájdalom, még testvér-hitfeleink kárörömére is! E sötét folt, — bár mélyen fájlalva — bevalljuk, a Tiszakerület­ben ép a kishonti ev. esperesség volt! Évtizedek óta hányja-veti ennek kicsiny hajóját, scyllák és charybdisek között a nemzetiségi torzsalkodás, fogyasztá erejét a pártoskodás, visszavonás tüze, elűzve tűzhelyétől az evangyéliomi szeretet, béke, egyetértés, egységre törek­vés áldott szellemét. Nehéz küzdelmek és harczok dúltak itt, melyek között, ha az evangyéliomi hitbuzgósággal, — a vele kell hogy elválhatlanul karöltve járó — hazafias érzület lángja a jobbak szivében fellobogott is. a sötétben bujkáló gazok gondoskodtak arról, hogy a haza­ellenes törekvések sűrű, fojtó, fekete füstje e r ő­szakosan lenyomja annak lobogását. Hatalmasak voltak ezt véghez vinni, mert az egyházak többségében birták a hatalmat. De a hatalmaskodás eme szomorú korszaka a mai nappal lejárt, s hisszük, reméljük itt többé fel sem támad ! És épen ezért volt öröm és győzelmi ünnep az október 28-diki esp. gyűlés. Magának a gyűlésnek lefolyása a következő volt: Pont 10 órakor vonult be ünnepies harangziigás között a főtiszt, püspök, kisérve a gömöri esp. elnökség, nagyságos Szentiványi Árpád esp. felügyelő, nagytiszt. Terray Gyula főesperes és a kishonti esperesség régi s új elnöksége által, Rimabrézónak nyolczszáz éves ódon templomába, mely zsúfolásig megtelt az ez alkalomra egybesereglett egyházi küldöttekkel s érdeklődő közönséggel. Az ünnepélyes gyűlés istentisztelettel kezdődött, melyen a gyülekezet elénekelvén a „Maradj meg kegyelmeddel" . . . ének első két versét, nagyt. Liszkay János rimabrézói lelkész, alesperes mondott szép alkalmi imát. Egy énekvers elzengése után Malatinszky Frigyes, helyettes esp. felügyelő melegen üdvözölvén a jelenlevő magas vendégeket — megnyitja a gyűlést, — mire nagyt. Czéner Pál főesperes felolvassa az augustusi gyűlés óta felmerült mozzanatokról szóló rövid jelentését, melyben meleg hangon emlékezik meg az időközben elhunyt, kokovai lelkésztársról, nagytiszt. Gáber Lajos érd. főesperesről, s bejelenti az ennek halálával elárvult kokovai egyházban tett, s különösen a lelkész-választásra vonatkozó intéz­kedéseit. Majd e főesperesi jelentés kapcsán beterjeszti az esperességi elnökség választásához kiküldött szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvét, mely egész terjedelmében fel­olvastatván, kitűnik, hogy a beérkezett 16 szavazat közül 15 érvényesnek ismertetett el, egy, a szomorú hirre vergő­dött nyristyai egyház szavazata, formahiba miatt érvény­telenné lett; kitűnik továbbá: hogy nagyságos Kubinyi Aladár kir. ügyész, várgedei egyházfelügyelő, birói kitűnőség, egyhangúlag esperességi felügyelővé, nagytiszt. Gl auf Pál, rimaszombati lelkész, a tiszakerület egyik jeles jegyzője főesperessé, tiszt. Liszkay János rima­brézói lelkész, esp. jegyző alesperessé 8—8 szavazattal, Markovics Pál és Bodiczky Mihály 7—7 szavazata ellené­ben választattak meg, s ilyenekül Czéner Pál eddigi fő­esperes által forma szerint is kijelentettek. Az elnöki enunciatiót lelkesült éljenzés kisérte, mely­nek elhangzása után az új elnökség letette a hivatalos esküt, s elfoglalá elnöki helyét. Az eskületétel után újra kitört a lelkesült éljen, s többszörösen ismétlődött a szék­foglaló beszédek alatt és után. Elébb Kubinyi Aladár esp. felügyelő mondá el eszme­gazdag, szabatos, határozott irányú székfoglalóját. Beszédét, mely nagy hatást keltett, riadó éljen követett, melynek el­hangzása után Glauf Pál főesperes kelt fel s ismert szónoki pathossal tartá meg evangyéliomi szellemtől átlengett, nagy­szabású, mély benyomást keltő esperesi székfoglalóját.*) Mindkét beszédben hatalmas lánggal lobog, az egy­ház, haza, igazságszeretet s törvénytisztelet, mely tántorít­hatlan híve és védelmezője az egyházi autonómiának, de nem türi meg, hogy ez autonomia köpenye alatt, haza­ellenes üzelmek szennyezzék be az ev. egyházat ; mely bátran vallja, hirdeti, hogy a magyarhoni ev. egyház autonómiájának egyetlen biztos palladiuma a magyar állam alkotmánya, s a ki nem szereti, nem tiszteli ez alkotmányt, az nemcsak hazaáruló, de nem is igazi ev. protestáns. — Viharos éljen zúgott fel e két beszédre, melynek csillapultával a gyűlés, napirendjé­nek egyetlen tárgyához az esp. többi tisztviselők válasz­tásához fogott. A jegyzői karra történt az első szavazás. Az eddigi gyakorlattól eltérőleg. a munkabeosztás czélszerűségének tekintetéből, az elnökség két jegyző helyett, négy válasz­tását indítványozta, kik közül a világiak egyszersmind esp. ügyészek, az egyháziak egyike szerkesztő, a másika számvevőszéki jegyzők legyenek. Az indítvány felett keletkezőben levő vitát az elnökség tapintata elhárította, a szavazást elrendelvén : Kemény Lajos osgyáni lelkész 15 szavazattal szerkesztő; Kolbenheyer Lajos rimabányai lelkész 11 szavazattal; Medveczky Sándor 11; Institorisz Endre 9 szavazattal jegyzőkké választattak. Iskolalátogató körnökök lettek a felső körben : Po­rubszky Pál, Zacliar Sámuel nyustyai lelkész, és id. Farkas József rimabrézói tanító ; az alsó körben : Hámos Zoltán, Hiivössy Lajos f.-pokorágyi lelkész és Schmidt Iván os­gyáni tanító. A törvényszék rendes tagjai : Czéner Pál, Reguly Pál. Fábry János, Fornéth Jenő, Groó Vilmos, Hámos József, Liszka József, Liszkay János, Márton János, Krno Andor; póttagok: Kolbenheyer Lajos, id. Farkas József, Hüvössy Lajos, Kubinyi Manó, Zachar Gusztáv. A számvevőszék elnöke lett: Solcz Miksa; jegyzője Kolbenheyer Lajos; tagok: Reguly Pál. Szontagh Károly, Hanesz Sámuel, Klaniczay László, Solcz Ádám, Terray István. A megválasztottak letették az esküt, s a gyűlés által lelkesen megéljeneztettek. A sötétség fiai — fájda­lommal bár. de kénytelenek vagyunk őket így nevezni — látván kisebbségüket, csak a jegyzők választásába folytak be, a többi tisztek betöltésénél kiadatván a jelszó a nem­szavazásra, nem szavaztak, sőt a számvevőszék válasz­tásánál már néhány egyház képviselői jelen sem voltak. *) E beszédek közlését, térszűke miatt, kénytelenek vagyunk a jövő számra halasztani. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom