Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Kényes dolgok (Veres József)

'290 elnök és alelnök, határoztassék meg szorosan mindegyik elnöknek a hatásköre." Bányakerületi utasítások (1871.): kisebb fontosságú ügyekben kivánatos ugyan, hogy a presbyteri gyűlés is ikerelnöklet alatt tartassék, de ha az ügyelő megjelenni gátoltatnék: azt a pap is megtarthatja. Ügyelőt minden gyülekezet választani köteles." A dunántúli evang. kerület egyházi rendszere. 1876. „Rendes elnökei a közgyűlésnek: a helybeli lelkész és felügyelő ; az utóbbinak jelen nem létében a főgondnok, vagy a kit a közgyűlés szavazattöbbséggel az elnöki székbe helyettesít." A dunáninneni ker. rendtartása. 1880. „Áll pedig az elnökség a lelkész és felügyelőből. Ha az egyik elnöki szék üres vagy az egybehivásra nézve megegyezni nem tudnak : a másik elnök maga hivja össze a gyűlést." A tiszai egyház rendezete. (1884.) „A közgyűlést az elnökség egyetértőleg hivja egybe, (stb. mint a dunáninneni.) A dunántúli zsinati bizottság javaslata (1890) : „A közgyűlést az elnökség egyetértőleg hivja egybe ; az egyik maga is egybehivhatja, ha a másik szék üresedésben van, ha az egybehivásra nézve megegyezni nem tudnak ; de előbb jelentést tenni tartozik az esperességi elnökségnek. Á felügyelő jelen nem létében az első gondnok vagy az helyettesíti őt az elnöki székben, a kit a közgyűlés szavazattöbbséggel helyettesít ; a lelkész távollétében a felügyelő maga elnököl." A reformátusok debreczeni zsinata azt határozta : „A presbyterium elnöke a rendes vagy helyettes lelkész, ennek jelenléte nélkül presbyteri gyűlés nem tartható. Oly egyházközségekben, melyekben eddig a kettős elnökség volt gyakorlatban, e gyakorlat továbbra is fen tartható." A német Protestáns - egylet irányáról ezt irja Kovács Albert ( Egyházjogtan, 154-dik lap); „A reform-párt a világi elem erejére támaszkodva rövid idő alatt oly egyházalkotmányt vitt keresztül, mely az elnökséget minden igazgató testületben fenntartja ugyan a lelkészi kaiszámára, de azontúl a paritás elvén alapszik." „A világi elem részvéte a szervezet mindenik fokozatán a badeni alkotmányból Ítélve : papi elnökség mellett a paritás alapján. Németországban néhány helyen: majnai Frankfurt, Braunschweig, Lübeck, Hamburg, Bréma, Schwarzburg városokban nem a lelkész az elnök ; a többi városokban a lelkész az elnök, vagy egy ezzel megbízott lelkész, vagy pedig az esperes; ha a lelkészt nem tartósan akadályozza valami az elnökségben: szomszéd lelkesztársát bizza meg vagy valamelyik presbytert, vagy a legidősebb presbytert, vagy a kit az ülésszakra e végett megválasztanak. Érdekes volna még kiváló egyházjogtudósok (Irinyi, Révész, Székács stb.) véleményét idéznem a kettős elnökség felől; de mert én nem az elmélet, nem a történeti fejlődés, nem a jog vagy kötelesség, hanem a gyakorlati alkalmazás szempontjából óhajtom e kérdést tárgyalni : idézetből elégnek vélem a fentebbieket némi tájékozásul. A kettős elnökség nagyon hasznos, szükséges és lehetséges, ha mindkét elnök olyan, a milyennek lennie kell : szakképzett, tevékeny, tapintatos. De kérdem : kapnak-e az egyes gyülekezetek mindig és mindenütt ilyen felügyelőt helyben ? Távolabb lakó nem is ismerheti az ügyeket apróra, nem is járhat el a gyűlésekre. A felföldön, a dunántúli részeken talán még könnyebben kaphatni ilyeneket a régi nemesi családoknál, de az alföldön, hol régi, vagyonos, tekintélyes protestáns ritka, mert hiszen maguk a községek sem régiek : ott nehezebben találni. Nem egy faluban a lelkész meg a tanitó az összes értelmiség. Általában nem olyan most már uraink nevelése, hogy az egyház történetével, igazgatásával, jogaival eléggé ismerősek volnának vagy hogy érte fáradni, áldozni kedvet éreznének ; hiszen az élet gondjai, az egyleti és társadalmi élet, a szaktudomány és politika stb. más irányban veszik igénybe figyelmöket, erejöket, idejöket, oly irányban, mely kifizeti magát. Lehet-e remélni, sőt többet mondok : lehet-e csak kivánni is, hogy teljes figyelmet forditsanak az egyházközség kormányzásával járó kellemetlen, háládatlan, sokszor kisszerű ügyekre? Ezek felől a tájékozást a lelkésztől kapják, hogyan tartsanak már most a lelkész nélkül gyűlést?! Pedig ez még a kisebbik baj, hát még mikor a lelkész ellen akar gyűlést tartani a felügyelő ! Elragadja ellenszenv, népszerűség hajhászata, viszi magával a gyülekezetet s ha rossz irányba, bajba viszi: magát könnyen kivonja a bajból: nem jár el a gyűlésekre, vagy épen lemond a felügyelői tisztről ; a lelkész meg a gyülekezet ám lássa azután : hogyan vergődik ki a bajból. Könnyebb a követ kútba dobni, mint kiemelni belőle. Nem egyenlő a felügyelőnek sem egyházkormányzati szakképzettsége, sem felelőssége, sem feladata a lelkészével, kinek az tanult foglalkozása, hivatásával járó feladata ; reá nézve életkérdés a gyülekezet boldogulása vagy baja. Nem egyedül a lelkész, hanem a gyülekezet is megadja az árát egy-egy elnöki hibának. Azért nemcsak a lelkész, hanem a gyülekezet érdekében sem tartom tehát megengedhetőnek, hogy elméleti jogegyenlőség kedveért a felügyelőnek teljesen azon mértékkel mérjünk, mint a lelkésznek, mert hiszen a jog egyenlőségének nem felel meg nála sem a kötelesség, sem a felelősség, sem a szakképzettség egyenlősége. A két állás különbségét az is mutatja, hogy a lelkész életfogytig, a felügyelő ideiglen szolgál ; amannak élethivatása, emennek mellékes foglalkozása az egyház kormányzata. Az egyházmegye már sokkal könnyebben kaphat felügyelőnek alkalmas egyént, mert nagyobb körben kereshet, gyűlésre annak igen ritkán kell