Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Kényes dolgok (Veres József)

'291 mennie, állása is tekintélyesebb, fontosabb, mint a j gyülekezeti felügyelőé ; szivesebben vehet részt a tanácskozásban, mert műveltebb, magához illőbb, hogy ugy mondjam parlanientárisabb érzékű egyénekkel ül tanácsot, mint a falusi közgyűlésen, hol bizony — mi tagadás benne ! — sokszor csak nagy türelemmel lehet valami dolog törvényes és szükséges voltát megértetni. Még visszásabb a helyzet a lelkészre és tekintésére, hatására nézve, lia a társelnökséget annyira megkövetelnők, hogy a felügyelő távollétében a gondnok vagy egy ad hoc választott társelnök szerepelne mellette. Mit ért az ügyekhez az ilyen elnök, kivált ha közönséges f'öldmives vagy iparos? Nem szól, nem tesz semmit, — akkor minek ? azt mondja, azt teszi a mit a lelkész, — akkor fölösleges ; avagy hatásosabb, jobb lesz azzal a lelkész szándéka, csökken azzal a lelkész felelőssége ? Mást mond, mást tesz, mint a lelkész ajánlja, — azt mint egyszerű gyűlési tag is megteheti, sőt jobban, inert az elnöki székből vitatkozni nem szabad. Ha azonban hiú, nyakas és elnöki jogait a lelkész ellenére mutatni akarja : hol marad ott az egyenlőség a lelkész meg a felügyelő között? Ezt egy gyűlésre, azt egész életére választották ; ez véletletlenül, előkészületlenül, vajmi parányi felelősséggel elnököl, amaz a tárgy és határozat fontosságának ismeretével ; ez ha talán elvetette a baj magvát, azután — ha ugy tetszik neki — nem törődik vele tovább- a lelkész azonban kénytelen lesz a gyomot irtogatni ; a mi bajt amaz vetett, ez arassa. Ez már nem egyenlősége a világi elemnek a lelkészivel, hanem határozott túlsúlya. Távol van tőlem és bizonyára minden evang. lelkésztől akármi hierarchiai törekvés. Evang. lelkész a mostani fizetéssel, társadalmi befolyással gondolhat-e ilyesmire? Hierarchiai törekvésről még csak szó sem lehet, legkevésbbé a gyülekezetnél, hol különben is e g y lelkész áll a gyülekezet százaival, ezreivel szemben. Felsőbb közigazgatási fokon állhat csak elő a számbeli egyenlőség. Nagyobb okunk van a papságot elvilágiasodástól félteni, mint a világot az elpaposodástól. Határozottan pártolom a világi elnök egyenjogú szereplését a felsőbb fokokon (egyházmegye, kerület, egyetem) mert ott lehetséges, de nem tartom okvetetlenül megkövetelendőnek az egyházközségi közgyűlésen, mert ott sokszor lehetetlen, máskor ártalmas vagy fölösleges. Ez a dolog egyik oldala. A másik pedig ez: a lelkész vagy nem birja, vagy nem akarja az egyházat helyes irányban vezetni, nagy szükség volna ügyes, buzgó elnöktársra, de a lelkész nem akar maga mellett egyenjogú elnöktársat tűrni, a ki működésében neki ellenőre lehetne ; maga szeretne gyülekezetében uralkodni, esetleg zsarnokoskodni, s az egyház autonómiájának leple alatt személyes vagy pártérdeknek szolgálni. Ilyen esetben nagyon jó szolgálatot tehetne a buzgó, erélyes, tapintatos felügyelő. Ezért köteles legyen felügyelőt választani minden gyülekezet; ha azonban arra alkalmas egyént közel nem kap : három évenkint tegyen jelentést az esperességi közgyűlésnek, mely megadhassa az engedélyt az okok, körülmények tekintetbe vételével arra, hogy felügyelő nélkül maradhasson a gvülekezet. A hol pedig van felügyelő, de az elnökök a gyűlés összehívására nézve nem tudnak megegyezni : előre tegyenek jelentést az esperességi elnökségnek, a tárgy és okok felsorolásával, az azután gondoskodjék a vonakodó helyett elnöktársról és a gyűlés megtartásáról ; vagy megparancsolja a vonakodó lelkésznek, hogy a gyűlést tartsa meg, vagy maga megy, vagy maga helyett más lelkészt küld oda lelkész-elnöknek. Lelkész nélkül azonban gyűlést tartani nem szabad. Azt hiszem, igy elejét lehetne venni az egyoldalú önkénykedéének, a túlkapásnak, igy biztosítva volna az egyház érdeke minden irányban s a kettős elnökség gyakorlati alkalmazásának nehézségei is kellő mértékben tekintetbe vehetők. Ugyanezen elvet alkalmaznám az egyházmegyei kerületi, egyetemes gyűlésnél is, azon különbséggel, hogy ezek föltétlenül kötelesek kettős elnökség mellett tanácskozni, az egyik elnök maga is egybehívhassa a gyűlést, elnöktársat a gyűlés titkos szavazással válasszon. A zsinati elnökségre nézve azonban megint eltér nézetem a dunántúli bizottság javaslatától. Ez ugyanis azt mondja: „A zsinat rendes elnökei az egyetemes felügyelő s a hivatalra nézve legidősebb püspök ; a zsinat tekintettel a lelkészi egyének közti paritásra, két alelnököt választ." (Maga ez a javaslat sem emliti az egyetemes felügyelő jogai között azt, hogy esetleg a zsinaton ő a rendes elnök.) Hogy történt ez a múltban? A rózsahegyi zsinaton egyhangúlag Petrőczy választatott elnökül. Krmann indítványozta, hogy az egyháziak közül a legidősebb püspök, a világiak közül pedig báró Petrőczy választassák meg annak módja szerint a zsinat elnökéül. Az 1791-iki zsinaton Balogh Péter egyetemes felügyelő ajánlatára br. Prónay Lászlót választották elnöknek. Perlaky indítványozta, hogy alelnök az egyháziakból választassák. A hosszú vita vége az lett, hogy dogmáról úgy sem lesz szó, a a jelen zsinaton a püspök helyett az egyetemes felügyelő viselje az alelnök tisztét, jövő zsinatokon pedig mindjárt az első ülésben választassák elnök a világiakból, a dogmákat és liturgiát illető kérdésekben pedig mindig a hivatal szerinti legidősebb püspök birand szavazás esetén döntő szavazattal. A ref. zsinat törvénye szerint: „Mihelyt a választott képviselők kétharmada igazolt képviselőül jelentetett be: a zsinat megválasztja elnökeit stb., az elnökök és alelnökök a püspökök és főgondnokok közül választatnak."