Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A dunántúli egyházkerületben szőnyegen levő másodtanítói kérdéshez (Kund Samu)

244 egyházi közszellemet az egyes gyülekezetekben élő szellem képezi, alkotja, ha ez egészséges, egészséges amaz is, ha ezt nem gyógyítjuk, amazt hiába gyógykezeljük. Varga Pál, k. kőgyészi helyettes-lelkész. A illáig iiisjigis Oly kérdésben kérek a szerkesztőségtől egy pár lapnyi tért, mely minket dunántúliakat érdekel csak. A ki nem dunántúli, bátran olvasatlan hagyhatja ezt a „különlegességet." De nálunk Dunántúl e kérdés most sűrű, bár nem nagy hullámokat ver fel, foglalkoznak vele a tanítói értekezletek. Jegyzőkönyveik révén az esperességek elé kerül. Mivel a tanítói értekezletek elé a kerületi népiskolai bizottság elnöke hozta azt, valószínű, hogy maga ezen bizottság is belemélyed abba. A kerületi közgyűlés állandó választmányához utasította tavai, s ennek véleményes jelentését ez idén bevárja. A kerületi gyámolda igazgatósága 1888. évben hozta szőnyegre, és a maga miheztartása végett, annak eldöntését várja. Tant de bruit! .... Nem is hoznám e kérdést itt szőnyegre, ha remélhetném, hogy az „evang. népiskola" legközelebbi száma augusztus első felében megjelenik, ha szükségesnek nem tartanám a Dunántúl közfigyelmét arra fordítani, hogy a kérdés eredeti kerékvágásából kizökkent és hogy ha oda vissza tereljük, ez által nem szenved sem a tanügy, sem a (másod) tanitói testület, sem a tanítói oklevél. Ezen utóbbi körülményeket e lap nyíltabb terén főkép azon jó tanitó urak megnyugtatására szeretném elmondani, a kik mindenben a mi nem ugy történik, a hogyan ők gondolták, sérelmet, kicsinylést, mellőzést látnak és a kik közül sokan nem leendenek ott Bonyhádon. És most térjünk át magára a tárgyra. A gyámoldai igazgatóság a számvevő kezdeményezése folytán 1888. (1. kgy. jk. 86. VIII. d) pontját) felkérte az egyházkerületet, hogy az egyházmegyékkel szabatosan határoztassa meg a kebelükben levő azon másodtanitói állomásokat, melyeknek tanitói — gyámoldai kötelezettségük meghatározása tekintetében — rendes tanítóknak tekintendők. A kiinduló pont tehát a másodtanitók gyámoldai kötelezettségének szabatos meghatározhatása. Tekintettel a gyámoldai alapszabályok 2. §., 4. §. és 7. §-ára az egyházmegyéknek azt kellett volna e szerint kimondaniok : „a kebelemben levő N.-N.-i másodtanitói állomás gyámoldai kötelezettség tekintetében olyan, hogy a ki azt elfoglalja, — ha egy általán a gyámolda tagjai közé belépni akar — hivatalba lépésekor tartozik ez iránt szabályosan nyilatkozni, utóbb ezen intézetbe be nem léphet; viszont a kebelemben levő XX-i másodtanitói állomás olyan szegény javadalmú, hogy a ki azt elfoglalja, annak szabadságára kell hagyni, akár azonnal beiratkozni a gyámoldai tagok sorába, akár utóbb, ha jövedelmezőbb állomást foglal el, mostani másodtanitói állomását gyámoldai kötelezhetőség tekintetében nem tartom rendes tanitói állomásnak." Igénytelen nézetem szerint a gyámoldai igazgatóság ily tartalmú határozatokat akart provocálni. Az egyházkerületi közgyűlés a gyámoldai igazgatóság indítványát elfogadván, utasította az egyházmegyéket, hogy a kebelükben találtató másodtanitói állások közül jelöljék ki azokat, melyeket rendes tai nitói állomásokul tekintenek. A kerületi határozat szövegéből azonban, mint egyébkint magától bennértetődő, kimaradt „a gyámoldai kötelezettség meghatározásának tekintete," tehát az ok s czél megemlítése, melyből a határozat létrejött. Midőn ezen végzés 1889-iki közgyűlésben felolvastatott, azonnal megeredt a vita széles mederben s általánosságban arról, elvileg minő állomások tekintendők rendes, melyek nem rendes másodtanitói állomásoknak, a kiindulási pont a gyámoldai tekintet egészen háttérbe szorult. A közgyűlés (jk. 125. p.) egy évre bezárta a zsilipeket ; az esperességek részéről beérkezett jelentések oly megjegyzéssel adattak ki az állandó választmánynak, hogy ez a jövő kerületi gyűlésre véleményes jelentést terjeszszen be. Évközben a kerület népiskolai bizottságának elnöke is jónak látta megkeresni az esperességeket, terjeszszék e kérdést a tanitói értekezletek elé; mert ezen ügyben, mely a tanítókat közelről érdekli, jó lesz ezeknek véleményét is megtudni. A gyámoldai tekintetet ő sem említette fel, a minthogy ez nem is tartozik a népiskolai bizottsághoz. Kilátás van tehát arra, hogy ez a kérdés a népiskolai bizottság révén is a kerület elé terjesztetik. Es miután az értekezletek jegyzőkönyvei az egyházmegyei közgyűléseken tárgyaltattak, a kerületen megjelenendő esperességi képviselők alaposan megismerkedvén a kérdéssel s megfelelő utasítással elláttatván, szólhatnak majd Bonyhádon a tárgyhoz. A kérdés tehát itt elvileg — és hiszem tekintettel a kiinduló pontra gyakorlatilag is — a legbölcsebben fog megoldatni. Vonatkozással ezen kiinduló pontra t. i. a másodtanítók gyámoldai kötelezésök tekintetére, a kérdés csomója igénytelen nézetem szerint nem ott rejlik, a hol némelyek, mint például a fehér-komáromi ev. tanitó-egyesület is (lásd „Evang. Népiskola" f. é. 7. és 8. számát) keresik, vájjon a másodtanitó oklevéllel bir-e (ámbár tudom, hogy tanitói oklevéllel nem biró egyént tanítónak véglegesen alkalmazni nem lehet), nem is ott rejlik, vájjon a másodtanitó a gyülekezet által választatik-e, még pedig élethossziglan ; külön tanteremben s saját felelősségére tanit-e vagy sem. Az oklevél nem fizeti meg a gyámoldai tagsági díjat sem egyszermindenkorra, sem évenkinti részletekben; a külön tanterem nem ad külön jövedelmet; a saját felelősség terhe nem segíti hordozni a gyámoldai tagsági díj terhét! A kérdés súlypontja abban rejlik, vájjon a másodtanitói javadalmazás olyan-e, hogy a betevő falaton s a testre való szegényes, de tiszteséges ruházaton kivül kerül-e belőle „egyebek "-re is ?