Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A tolna-barany-somogyi esperesség

245 Mely „egyebek" közé az első helyre sorozom a gyámoldai tagsági díjat is. A mely másodtanitói javadalmazás olyan, hogy ily egyebekre is kerül, azt gyámoldai kötelezhetés tekintetében is a rendes tanitói állomások közé soroznám. A mely másodtanitói állomás javadalmazása oly csekély, hogy a betett falaton s a testre valón kivül „egyebekre" nem marad, a hol meg van a rendes tanitói titulus, de nincs meg a rendes tanitói vitulus : 7 O azt nem soroznám azok közé, melyek gyámoldai kötelezhetés tekintetében rendes állomásoknak tekintendők. Mert oly másodtanitót, kinek javadalma birja, felszabadítani arra, hogy utóbb midőn tán megvénhedett, vagy elbetegesült, a halál ugy szólván máitorkára ült, minden pótfizetés nélkül, tán ép egyszer mindenkorra fizethessen a gyámoldába egyik napon, hogy már a másik napon kezdje onnan kiszedni a nyugdíj összeget akár maga, akár családja: ez visszaélés volna a gyámolda jótékonyságával, áldásával. Viszont egy másodtanitót, kinek csupán csak a neve rendes tani tó, csak a felelőssége s terhe a rendes tanítóé, de fizetése nem több mint a segédtanítóé, ki szegényes fizetésen tengődve éveken át szolgálja az egyházat azon reményben, hogy hét esztendő multán csak megkapja majd Bákhelt, sújtani azzal, hogy midőn sorsa esik kiesebb helyen, ne lehessen többé tagja a gyámoldának, mig korra, oklevélre, hivatali teendőire nézve vele egészen egyenlő, fizetésre nézve pedig nálánál szerencsésebb társának, csupán azért, mivel segédtanító urnák hivták volt, ily akadály nem állja útját : az könyörületlen méltánytalanság, s injuria az Ur ama szolgája ellen. Azt pedig, hogy melyik másodtanitói javadalmazás, mit bír meg, megítélni első sorban s kiválóan az egyházmegyék illetékesek s képesek ; mert egy forint ugyan mindenütt száz krajczár, de egyenlő takarékoskodás mellett is csak sokkal tovább éu be az ember, mint a másik vidéken száz krajczárral. A gyámoldai igazgatóság jó mederben indította meg a dolgot, csak is ebben a mederben lehet a kérdést méltányosan megoldani. A gyámoldai igazgatóság 1888-iki indítványát legfelebb azon — egyébként magától is értetődő — hozzáadással toldanám meg, hogy ha neki kifogása volna az esperességek részéről beérkezett jelentések ellen, ezt a kerületi közgyűlés elbírálása s eldöntése alá bocsáthassa. Kund Samu. 111 f i 11, A tolna-baranya-somogyi evang. egyházmegye f. évi július hó 16. és 17-ik napjain tartotta ez évi rendes közgyűlését egyik legtekintélyesebb és hitbuzgó egyházközségében, a Tolna megyei Sár-Szent-Lőrinczen, mely régi időktől fogva nevezetes helye ezen egj'házmegyének. Elsőben is tiszta magyar gyülekezet, a honnan a hazai nyelvvel magyar vér — érzés és gondolkozás — szivárgott szét a jobbára német ajkú. egész egyházmegyébe, úgy hogy tanítói, papjai családostól kiválók voltak mindenkor e tekintetben más német ajkú egyházmegyebeliek közül. Mag}

?ar tűzhelyek ezek az idegen ajkú oázokban. Itt ringott — mint jeles főesperese mondja — egyházmegyénk most Bonyhádon virágzó altanodánk bölcsője ez előtt 83 évvel; itt gyűltek össze akkoron az egyházmegye vezérei és közvitézei az évi közgyűlésekre; itt volt 1786—1812-ig a dunántúli egyházkerület püspöki székhelye. — Nem csoda tehát, ha az egyházmegyei gyülekezetek képviselői a régi szép emlékek hatása alatt örömest s oly nagy számmal siettek a velünk együtt ünneplő gyülekezet vendégszerető falai közé. Lőríncz tárt karokkal fogadta ismerős és ismeretlen hitrokonait s közös ünnep lett július 16. és 17-ike. 16-án reggel ^^-kor indult az Úrnak serege a szép és nagy templomba, előtte való napon a késő délutáni órákban előkészülvén a tanácskozáshoz. A helybeli dalárda a „Jövel Sz. Lélek Úr Isten"' magasztos dallamával iparkodott a szivek buzgóságát és áhítatát feléleszteni, s Lőrincz papja — kerületünk szép szavú lantosa, a mi Sántbánk imája felemelte szíveinket és lelkeinket a szent ünnepély magasságára. A lelkészi és tanítói kar, a világi nemes férfiak összegyűlt serege mellett különösen Lőrincz hívei töltötték be a tágas falak szentelt közét, s mindkét napon feszült és kitartó érdeklődéssel vettek részt a gyűlésen. Isten és szent vallásunk áldott és áldó szárnyai alatt voltunk ! A magyar király tanácsosa, egyházmegyénk vezére, egyházkerületünk büszkesége, a kinek majd bölcs tapintata, majd bátor szava már annyi és gyakran összetorlott nehézségeken átsegített bennünket, nagyságos Nádasy Kálmán egyházmegyei felügyelő úr üdvözölte a nagyszámú közönséget s rövid beszéddel megnyitotta a gyűlést. Nyomban megindíttatott a gyámintézeti gyűjtés, mely 34 frt 28 krt eredményezett. A világi felügyelő két oldalán helyet foglalván két jeles esperesünk, megkezdődött a munka. A kerületi gyűlésre az elnökségen kívül kiküldettek: egyháziak: Sántha, Graf, Támer, Kring, Vagner, Horváth, Tomka, Becht lelkészek ; a tanári karból : Gyalog igazgató és Marhauser ephorus-tanárok ; a tanítói karból : Mühl és Eifert tanítók. Világiak közül: Fordős V., Petrich F., Sass István, Pesthy E. és Mór, Szeniczey Gr., Kurcz V. és József, Kirchknopf A., Thieringer L., Varga J., Dr. Láng F., Dr. Pól R. Dr. Andorka E., Fördős D., Kiss J. és Beck József urak. Fő- és alesperes urak kimerítő évi jelentései után a zsinati előmunkálatoknak egyes részeire kiváló referádát adtak egyes megbízottak, különösen a törvénj'kezési részre. A közalapra nézve indítvány tétetett, hogy az 5 kr. leszállítassék 2 krra, a gyámintézet fenntartassák, minden gyülekezetben teremtessék ezen úton közalap, melynek évi bevételéből bizonyos perczent folyjon be az egyetemes közalapra. A közalap főkép iskolai, de különösen nőnevelési czélokra ; a gyámintézet jövedelme egyházi és missiói czélokra fordíttassék. A felsőbb hatósági átiratoknál különösen ajánltatott a gyülekezeteknek, hogy a regale megváltás folytán feleslegessé vált épületeket, a hol szükséges, lehetséges és czélszerű, vegyék meg iskolai czélokra. A tanítói nyugdíj-törvény revisiója szempontjából szűk-