Evangélikus Egyház és Iskola 1890.
Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Egyháztörténeti monographiák érdekében
205 kihágásoknál, melyek ma semmibe sem vétetnek, rendesen az esketésnél megróvó formák alkalmaztattak, vagy pénzbirság alkalmaztatott. 2. Ezen ténykedés folytán az egyháznak sokkal nagyobb tekintélye és befolyása volt az életre mint jelenben. 3. A házassági esetek megbirálásában a szent irásra hivatkozván, annak a tekintélye is növekedett. 4. A földes úr a hivek felett birói hatalmat gyakorolt a cujus regio ejus religio elve szerint. 5. Az ünnepélyes és nyilvános kézfogás vagy eljegyzés kiegészítő, fontos és nélkülözhetlen szerepet játszott a házasság megköttetésében. 6. Miután a prot. egyház a reformátió óta minden fórumán házassági ügyekben a törvénykezést gyakorolta, most pedig azt csak a r. kath. sz. székek és az erdélyi egyház egy része gyakorolják, a gyakran hangsúlyozott és az 1848-ik évi XX. t. czben ki is fejezett vallásos egyenjogúság elvénél fogva ezen házasságügyi bíráskodás vagy az egész egyházra kiterjesztendő, vagy attól is elveendő, mely azt ma tényleg gyakorolja. A mai állapot e tekintetben anomaliát képez. Szepes-Béla, május 5-én 1890. Weber Samu. Il i®« ál®!, Egyháztörténeti monographiák érdekében. Mily nagy a hiány és mily sok a hézag hazai evangelikus egyházunk történetírása terén, legékesebben bizonyítja a magyar tud. társulat programmja, melv szükségesnek látta — a mellett, hogy a művelendő tudományok köréből egyet is mely hozzá tartozik, kizárni nem szándékozik — külön hangsúlyozni, hogy főfigy elmét mégis ezen történeti ágra fogja fordítani. Tudjuk, hogy tevékenységét ez irányban meg is kezdette; kiadott történeti müveket, ujakra pályázatot nyitott és bizonyára mindenki, kinek a hazai protestáns tudományos élet szivén fekszik ezért köszönettel adózik neki. Azonban mindent a tudományos társaságtól várni nem lehet. Ennek bővebb fejtegetése felesleges. Csak reáutalok a munkamező terjedelmére és a társaságnak a kiadói munkásság terén időben és pénzben korlátolt voltára. Szükséges, hogy a hézagok kitöltésén az egyesek is dolgozzanak — és pedig egyes egyének, kik arra hivatottak, áldozatra kész szellemi munkásság által, egyes erkölcsi testületek főkép olyanok, melyek ez irányú munkásság által különösen érdekelve vannak, olykép, hogy a kifejezett vagy kifejtendő szellemi munkásságot anyagilag és erkölcsileg támogassák. A'éleményünk pedig az, liogv az egyes különösen tekintélyesebb, nevezetes múlttal biró egyházak nagy mértékben vannak érdekelve, hogy történetöket a hazai közönség is ismerje, de nemcsak ez, az egyház minden hive csak nyer, ha figyelmesen olvassa a mult fényes bizonyságait evangyélmi hithtíségről s a mennyiben adatok fennforognak, élettisztaságról is. Ki ne tudná, hogy ilyen tanulságra a mai nemzedék valóban épp úgy reá szorúl, mint a hogy az egyetemes egyháztörténet alapos és kritikai megalkotása ily szíikebbkörű munkák létesítésétől is van feltételezve. A tudományos érdek találkozik a gyakorlatival — elég ok arra, hogy életérdeknek mondjuk. Az utat, melyen ilyen monográfiák támadhatnak, több hazai példa mutatja. Temesmegye megiratta történetét, s támogatást nyert a történelmi társulatnál. Az első hazai takarékpénztár jubileuma programmjába történetének megírását is felvette. Legújabban a pozsonyi I. takarékpénztár, 50 éves fennállásának emlékét ünnepelvén, elhatározta, hogy ez alkalomból meg fogja Íratni Pozsony városának történetét. Az iró kire a munkát bizta, kezeskedik a mű szellemi értéke felől, viszont a takarékpénztár kezeskedik a munka összes költségei fedezéséről. Azt hisszük e példát mindenek előtt a pozsonyi evang. egyház tartoznék követni. Múltja oly gazdag és az egész evangelikus egyház történetére oly fontos, mint kevés más egyházé. Források nagy halmaza ki nem használva hever saját kézirat és levéltárában s igen gazdag pótlék kinálkoznék még a budapesti és bécsi könyvtárak gyűjteményeiben, valamint egyes előkelő felvidéki családok levéltáraiban. Ha azonban a tárgy méltóságának megfelelő értékű munkát kívánna, akkor az egyháznak sem szabadna anyagi áldozattól visszarettenie. Bár azt hisszük, hogy e tekintetben tetemesen könnvítene terhén, a prot. tudományos társaság, a mennyiben a munkát, ha méltónak találná; előleges bírálat után, valószínűleg felvenné kiadványi közé. De azt hiszem az egyház ezen felül maga is tartoznék a mű költségeihez járulni. Számos forrás igényelne tudományos utazásokat ; bécsi és budapesti tartózkodást s a kész kiadásokon kivül időben és tán egészségben is veszteséget. Ezt mind méltányolva s a concrét költségeket fedezve, biztosíthatná az egyház a mű megjelenhetésének anyagi részét. A szellemi rész attól függne, a kit az egyház a munka megirásával megbízna s arra vállalkoznék. Bizonyára felesleges egy ily mű kellékeit részletesen felsorolnom. Tudjuk azt is, hogy előmunkálatok, bár tágabb értelemben mégis akadnak. A Lichner-féle Annales Evangelicorum I. kötete a templom történetére nézve becses adalékokat nyújt s bizonyára nem áll egyedül. De szabadjon a feladat jellemzésével mindjárt felemlítenem, hogy pl. az említett Annales I-ső kötetének első része , a Pogner-féle „Verzeichniss"-nak egy más példánya a budapesti nemzeti muzeum kéziratárában, Karnertől lemásolva, ki az elbeszélés folyamán első személyben beszél, mint Karner műve található, s a Pogneréval egybevetve eltéréseket is mutat. Mindkettő pedig szemtanu volt. Vagy a Liebergott-féle Tagebuch thémáját, a templomok elvételét több latin kézirat is tárgyalja, igy tehát csak ez egy eseményre nézve több folio kézirat meofbirálása s felhasználása szükséges. S mégis ö o o