Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Utóhangok Dr. Hase Károly emlékéhez

138 hogy ez az első kísérlet legyen s ha a közönség pártolja a vállalkozást, következzék a valódi (a nép számára czélzó második) kiadás. Kezeink közt levő levelei szerint Jeszenszky tiszteletes úr maga akasztotta meg a mű megjelenését, — 1-ször mikor 1889. szept. 9-iki névjegyén arra kér, hogy várjuk be H. S. lelkész úr értesítését; 2-szor október 4-ikén kelt levelével, melyben azt kivánja: „Egyelőre a kiadást kérem elhalasztani s azt készletben tartani oly módon, hogy esetleg egy vagy két éneknek férfikarra feltett és orgona-kisérettel ellátott dallama a művecskéhez csatolható legyen." A nyomdai, könyvárusi vagy kiadói viszonyokban csak félig járatos előtt világos dolog, hogy a nyomdász és kiadó a szeptember elején kezdődő nagy munkaidőt nem a saját kiadványainak nyomdai kiállítására, hanem a könyvkereskedő fordítja a már kész munka értékesítésére. Jeszenszky tiszteletes ur többszörösen ismétlődő huzavonával meggátolta szándékunkat, felfüggesztette közösen megállapított elhatározásunkat s végre deczember első napjaiban arra akart kényszeríteni bennünket, hogy elkésett dolgát — minden egyéb mellőzésével — az utolsó órában bűvész módra teremtsük elő. Ekkor irtam én az általa idézett levelet, figyelmeztetvén érthetően és világosan, hogy az ilyen kísérletre szánt munka bevégzésének nem most van az ideje ; mi elég ideig vártunk, várjon most már ő is türelemmel. Ez idő közben szakadt ránk a nyomda nagyobb szabású átalakításának és terjeszkedésének sok akadálylyal és időmulasztással járó, de el nem odázható munkája. Egyébiránt az egyezségileg megvett kézirat e kiadása tulajdonunkká válván, azt tehettük vele, a mit a körülmények tenni engedtek s habár, az akadályok daczára, teljes jóakarattal siettettük is a „Régi hangok" megjelenését, a vezetésünk alatt levő nyomdai intézet rovására nem Ígértünk olyan rendkívüli költséges munkát, a melynek ára a czélzatosan kísérletnek nevezett vállalkozást csirájában illusoriussá változtatta volna. E közben jelent meg a Luther-társulat évkönyve, melynek egyik jelentésében ámulva olvastam Jeszenszky tiszteletes úrnak tudvalévő szándékát. Ha. mi, vagyis a Hornyánszky-czég, ugy a hogy a nyilatkozó állítja, csakugyan lemondtunk volna a „Régi hangok" kiadásáról : miért fordultunk volna.' a czég jogának megvédése szempontjából figyelmeztető szóval nevezett társulat nt. titkárához ? — Azért cselekedtük ezt, mert jogos álláspontot foglaltunk el ; mert ideánk sem lehetett arról, a mivel a nyilatkozó bennünket vádol ; t. i. hogy a már említett akadályok daczára ő bontsa fel a velünk kötött egyességet, nem már azért sem, mert erre vonatkozó levele hozzánk nem érkezett, sőt ha megérkezett volna is, a leirt viszony természeténél fogva a tiszteletes úr legújabb és utolsó elhatározását a czég érdeke ellen valónak tekinthettük volna csak, más egyéb dolgunk nem maradván, mint a már kész iveket (a diszes velinpapirra nyomottakat) egyszerűen, az ő szeszélye miatt — maculálni. A nyilatkozó érvelései között az eredeti kézirat visszaküldését is fegyverül fordítja ellenünk. Igaza van, mi a kéziratot csakugyan visszaküldtük, úgy ahogy minden nyomda megcselekszi, apránkint, a revisíóhoz mellékelve, de nem ám az egyesség megbontásának jeléül. E polémia befejezése gyanánt legyen még megemlítve, hogy az annak idején megküldött, de visszautasított készpénzbeli honoráriumot a Luther-társulatnak bármikor rendelkezésére bocsátjuk, Önnek pedig az eladandók után járó 40°/

0-ot kiadjuk. Budapesten, 1890. ápril 24. Concha Károly, a Hornyánszky-féle könyvnyomda igazgatója. & 11 f 11 !, Utóhangok az „Utóhangok"-hoz Hase Károly emlékére. Nagy szellemekkel társalogni — „cum Piatone et Socrate" — már magában véve tanulságos dolog s rám kétszeresen is az, ha azok már megküzködvén az „utolsó ellenséggel" is, ama magasabb, tisztább eszményi világból szólnak hozzánk, melybe átszellemülten felemelkedtenek — a halandók sorából a halhatatlanok sorába. Mert a halottak nagy tanárok; s így a fájó sebek között, melyeket legközelebb elbúnyt hazai jeleseink halála ejtett mi rajtunk, engem is csak vonz és vonz magához azon nagy szellem, kinek pormaradványai felett e becses lap f. é. 5. számában elmerengtem, miután nekem, számtalan másokkal egyetemben, a maga módja szerint hathatósan és elfelejthetetlenül „hirdette az Isten igéit": dr. Hase Károly. Emlékének megújítása s felelevenítése alkalmából örvendetesen tapasztalom, hogy több oldalról alig remélt meleg és rokonszenves nyilatkozatok érkeznek hozzám egykori tanítványaitól közelben s távolban, megújításául a szellemi közösségnek, mely bennünket ő vele hosszú évek során összefűzött, oly annyira, hogy az ma is oly élénk, mint sok évtizedekkel azelőtt. Ám vegyék tehát szívesen még a következő pár kisebb részletet, melyeket nagy halottunk néhány kisebb s kevésbé elterjedt irataiból kiböngésztem, a miért hogy minden időben actualis érdekkel birandnak. I. „An's Vaterland, an's t h eure, s ch Ii es s' Dich an; da stehen die starken Wurzeln deiner Kraft: da draussen in der Welt stehst du allein." A nagy költő e szózatát Hasénk a földi hazáról a lelki és szellemi hazára vitte át, mely— az egyház. Az eg\'ház a mi lelki hazánk, mert neki köszönjük szellemi lén}'ünk kifejezését — s benne minden üdvös szellemi törekvésben helyet, módot és támpontot találunk az érvényesítésre. E szent szövetkezetből nincs kizárva s nem is zárható ki senki, a mint hogy Isten atyai kegyelméből csakugyan senkit kizárni nem lehet. Mily sivár kedélyre vall tehát azon felfogás, mely az egyháztól hidegen és részvétlenül elfordul, annak istenes czélja és magasztos rendeltetése iránt semmi érzékkel sem birván! — Korlátolt Iát kör és elfogult nézet kétségkívül az egyházat valamely dogmarendszerrel azonosítani és külsőleges formaságokban keresni annak lényegét („der Geist ist über eu're Zauberformeln erhaben!"), de bizonyára nagyon félszeg s egyoldalú azon merev anyagosdiság is, mely az egyház jelentőségét félreismeri, mivel a szellemet tagadja, mely az egyházban testet ölt és alakot nyer, hogy áthassa mindinkább a társadalom minden rétegeit s tömörítse és egyesítse mindinkább a híveket azon magasztos czél félé, miszerint „egymás terheit hordozzák s úgy teljesítsék a krisztusi törvényt", hogy „ha egy tag bánkódik, szenved az egész test és ha egy tag örül, egyetemben örülnek minden tagok." ím, ide lyukad ki minden bölcseség : a szeretet krisztusi evangyélioma nélkül — úgymond Hase — „werden sie nicht gebändigt, die dunklen Mächte dieser Zeit" (Materialismus, Socialismus, Communismus stb). IL „Sprich nur ein Wort, so wird mein Knecht ge-