Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Felhívás Károli Gáspár emlék és alapítvány ügyében (báró Vay Miklós, Kún Bertalan)
Hetedik évfolyam. 30. szám Pozsony, 1889. évi Július 27-én. EVANGELIKÜS EGYHÁZ es ISKOLA. Slönzeiési ár : Egész evre ô frt — kr. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 .50, Egv szám ara : 12 kr. o. e. fAEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. — Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza ő. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TKSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr . Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom: Felhívás a magyarországi protestáns egyház híveihez a „Károli Gáspár-emlék és alapítvány" ügyében. (Br. Vay Miklós.) — Lelkészi értekezletek. (Fejér Gyula.) — Müllner Mátyás. (Poszvék Sándor.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Felhívás a magyarországi protestáns egyház híveihez a „Károli Gáspár-emlék és alapítvány" ügyében. Az isteni gondviselés, az ő beláthatatlan mélységű rendelkezése szerint, nagy és nemes czélok keresztülvitelére liívta el a mi magyarországi protestáns egyházunkat. Azt a feladatot tűzte elébe, hogy egyéb társadalmi intézmények mellett, — egyik harczosa levén a lelkiismereti szabadság, a felvilágosultság és erkölcsök magasztos eszméinek — általa is megvalósíttassák közöttünk Istennek országa, a melynek áldásai képesek csak boldogítani és megnyugtatni az emberi szívet s megszentelni annak számára a földi életet. És ha protestáns egyházunk emez elhivatásának, ma már szintén három századon keresztül húzódó történetén, annak változatos eseményein végig tekintünk : lehetetlen, hogy valamennyien imára ne kulcsoljuk össze kezeinket ama lélekemelő tanulsága előtt e hosszú történetnek, hogy a mi sorsunkat vezető isteni gondviselés, koronkint megajándékozott bennünket nagy és kiváló férfiakkal, a kik, készséggel engedve küldetésüknek, áldozatkész munkásai lettek e nagy czéloknak s alkalmas eszközei annak, hogy Istennek akarata érvényesüljön életünk vezetésében annak minden pontján. De történelmi multunk e felemelő és hálára kötelező tanulsága mellett aztán egy komoly intelem is szól mindnyájunk szivéhez. A szent ügy és nemes czél érdekében elhullott nagyjaink ugyanis, a legtöbb esetben, saját lelkiismeretök megnyugtatásán és a jobbak időszerű elismerésén kivül, alig részesültek más jutalomban; nemcsak, hanem az történt meg velünk, hogy, mert erős és jellempróbáló küzdelmeket mért ki, ugyancsak az isteni gondviselés, a mi kicsiny protestáns egyházunknak sorsáúl, eme hosszas küzdelem zajában, annak könyei és gyakran keserű megpróbáltatásai között, jeltelen, ma már szintén elfelejtett sírok takarták el szemeink elől legnagyobb embereinknek drága hamvait. „Megpróbált, háborúsággal látogatott meg as TJr, a az írás szavai szerint, bennünket, s e háborúság fájdalmai és annak iszony úságai miatt, gyakran kínos hallgatásra és lemondásra volt kényszerítve szivünkben a hála és kegyelet kötelességének érzete, s önhibánkon, vagy szándékos mulasztásunkon kivül, bizonyos fájdalmas visszaemlékezése az az elmúlt időknek, hogy nem mindenkor „temethettük el prófétáinkat i'ign, mint azt tőlünk megérdemelték, 1 1 s hogy, habár drága emlékezetük él is szivünkben, s gyakran magasabbra is dobogtatja azt, azok a jeltelen sírok tényleg csakugyan megvannak s beszakadozott hantjai, a feledékenység sivárságával környezett tájékai, régi kegyeletes kötelességek lerovására hívják fel az utókort. Egy ilyen jeltelen, a százados szép és nagy emlékek korából kiemelkedő sír iránti kegyeletes kötelesség teljesítésének érdekében intézzük e testvéri szózatot a mi magyarországi protestáns egyházunkhoz tartozó hitsorsosokhoz, annak minden rendű és rangú tagjaihoz. Ez a jeltelen sír a hírneves egykori gönczi pap és kassa-vidéki esperesnek, a teljes szentírás első magyar fordítójának, Károli Gáspárnak sírja, az abauji egyházmegye kebeléhez tartozó gönczi ev. ref, egyházban. Minő kincscsel ajándékozta meg a mi magyar protestáns egyházunkat akkor, a mikor szent vallásunknak isteni alapját, a teljes szentírást, immár csaknem három századdal ezelőtt, édes anyai nyelvünkre lefordítva, kezünkbe adá: ezt protestáns ember előtt tüzetesebben magyarázni és feltüntetni bizonyára nem szükséges, s teljesen elég talán csak annyit felemlítenünk, hogy ez az első teljes magyar biblia mindnyájunk számára megnyitotta és hozzáférhetőbbé tette azt az isteni forrást, a mely egy egészen új és az eddiginél áldásosabb világosságot nyit meg a bölcs előtt, s minden szükségesre megtanítja a tudatlant is; a mely örökös vezére és táplálója hitünknek, éltető lelke reményünknek; a melynek szivünkhöz szóló hangjai megenyhítik fájdalmainkat, biztatásai letörlik
