Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egy megbízott gömöri lutheránus pap
112 kulissának", mely mögött szintén csak a szűkkeblűség rejtőzik ? Hogy mennyi ebben ismét az előitélet, mutatja épen a társaság nt. elnökének a mult évi közgyűlésen mondott megnyitó beszéde, melyben a társulat virágzását megnehezítő akadályok között épen a felekezeti öntudat hiányát is kénytelen felsorolni. A társaságot nem a felekezeti elzárkózás hozta létre, hanem az egyházi élet szüksége. Nem a prot. irodalmi társaság ellenében alakult, mert hisz ezt megelőzte. Eredetileg kitűzött czélja is más térre utalta : a népszerű iratok terjesztésére; míg az irodalmi társaság czímében is ott volt már a „tudományos" s csak utóbb vette fel programmjába a népies irodalmat is, melyben, hogy a vallásfelekezeti öntudatnak is érvényesülnie kell, méltán hangsúlyozták többen az irodalmi társaságnak még folyton tartó vajúdása alatt. Működése első zsengéinek megjelenése után azt a jóindulatú, de minden esetre felesleges tanácsot is kapta már a társaság : „Csak azután ne több Luther életrajzot és imádságos könyvet!" Felesleges tanácsot, mondom, mert igaz, hogy magán kiadásban két jeles életrajza jelent meg Luthernek a társaság keletkezése óta, de ha a társaság még az általa kívánt egészen népszerű és rövidebb, tehát olcsóbban is kiállítható művet nem kapta meg, csak következetesen járt el, ha kívánságát továbbra is fentartotta. Még az se lenne oly nagy baj, ha mint Révésznek jeles „Kálvin Élete", második kiadásban láthatna is napvilágot egyik vagy másik munka. Azután imádságos könyv is, igaz, kettő jelent meg, de a kiadásra nagyon is méltó mindegyik és állítólag olvasó közönségük választásában is megoszolnak. Az időtájt, hogy Csiky Lajos debreczeni tanár euchetikája megjelent, az volt sze" műnkre lobbantva : mily hosszú időn át nem jelent meg evang. szerzőtől imakönyv, — úgy látszik a bensőbb vallásosság rovására tudatott be e körülmény, — most meg már sok is az. Hát csak igaz marad a molnár és fia meséje. Távolról sem kívánnék e sorokkal sebeket szakgatni, hanem csak néhány érzékenyebb helyre mutatni, a melyet tovább izgatván nagyobb fájdalmat is okozhatnánk egymásnak. Ilyen dolog az a könnyen kimondott hazafiatlanság vádja is. De erről jövőre, —r —r. (Folyt, követk.) „Egy megbízott gömöri luth, pap," ím ilyen reverendát terít reám dr. Szlávik Mátyás, e lap legközelebbi számában, a Prot. írod. Társ. közgyűléséről írt közleményében. Én magam tehát a titokzatos reverenda alatt teljes biztonságban volnék ; s ha még hangot adok alóla, ezt azon ügy érdekéből teszem, melyet Sz. M. így apostrofál : „Megszívlelhetnék és komolyan fontolóra vehetnék e lélekemelő arany szavakat (Prónay D. egyet, •felügyelő szavait) ama szűkkeblű lut her. körök, a hol egy megbízott gömöri (Grömörre néz, de Kishontra vág) luth, pap jobb meggyőződése ellenére, az egyesítésnek, az együttes tömörülő egyházirod. munkálkodásnak eme lelkes művelődését a rettegett (Dehogy rettegte, — csak a nevével való öntetszelgést kerülte és kerüli) nyilvánosság előtt „Kryptokalvinismusnak" deklarálta. — Hát már mi csak nem tudunk ellenni a nélkül, hogy a saját fészkünk tisztasága ellenne vétenénk ! — Azon körülmény az országos közvélemény előtt is tudva van, hogy a ref. egyház egy tekintélyes nagy része a Prot. írod. Társulattal szemben tartózkodó álláspontot foglalt el; de hogy a magyarhoni ev. egyház kebelében némely „körök" felekezeti szükeblűségből a társulat létrejöttét akadályozták volna, ezt csak az idézett közlemény dokumentálja. — S mire alapítja Sz. M. doktor azon fricska jo gosu ltságát, melylyel a felekezeti türelmetlen Obskurantismus vádját süti „ama szűkkeblű 1 uthTTí ö r ÖTí r e" ? ^ Azt veti erre nézve okul, mert „egy megbízott gömöri luth, pap" emez együttes egyházirodalmi munkálkodást kryptokalvinismusnak deklarálta. Hogy mennyire téves arra vonatkozólag Sz. M. reflexiója azon vitára, mely kettőnk között e lap hasábjain a mult év őszén lefolyt, ennek legmeggyőzőbb bizonyítékául betű szerint idézem a vitát bezáró czikkemből a Sz. M. által perhorreskált „deklarácziót," mely egyik tagját képezi azon feltételes körmondatnak, melyben Sz. M. doktorral szemben kimutatni igyekeztem, hogy evang. egyházi szempontbóLnem tekinthető valódi szellemi szabadságnak a többi közt az: „ha va laki saját felekeze tét^ fitymálva holmi újdonsült szellemi szabad-i ságos protestantismusnak, helyesebben krypt okalvinismusnak tömj énez," Minden további szó szaporítás mellőzésével azt kérdem tehát: hogyan lehet ebből kimagyarázni, hogy az a „luth. pap" a Prot. írod. Társ. érdekében való egyházirod. munkálkodást kryptokalvinismusnak deklarálta!? De ez a vád az „egy me~girizott gömöri luth. pap" révén nem illeti „ama szűkkeblű luther. köröket" sem, annál kevésbbé, mert ezen köröknek értjietően markírozott képviselője a Prot. írod. Társulatnak eleitől fogva támogatójául bizony uïïTs az alakuló gyűlésen is tevőlegesen ott voltMiért szidja tehát Sz. M, „ama szűkkeblű luth. köröket'- s miért löki^oldalba^ oly kicsinyl ően azt a (nem is evangelikus, hanem a kálvinista kiváltságos szólam szerint csak) „luth." papot? Vagy talán bűnünkűl róvja fel azt, hogy mi a evangelikus, — talán a jobb hangzás kedveért — a „luth." egyház érdekeit felekezeti szempontból is hűséggel szolgálni, védeni s előmozdítani igyekezünk? s az volna inkább valódi s magasztosabb feladatunk, hogy mi is a theorúlk^j^ ülve, azon régiókban száguldozzunk, a hol'a felekezeti védbástyák s határvonalak már csak mint szűkkeblű „luth." bárgyuságol^ tűnnek fel?! Igen, csakhogy ennek a rideg gyakorlati életben, a többi közt egyik kimaradhatlan következménye az is volna, hogy a „luth." felekezeti korlátok leomlásával leomolnék n azon kathedra is, a melyről Sz. M. most a felekezetiségen való felülemelkedettségének lángpalosát suhogtatja „ama szűkkeblű 1 u th. körök- félfe., ( \ Annak a mult vitának örvendetes következményeként jegyzem fel, hogy az óta Sz. M. doktorral gyakran találkozunk itt, saját tűzhetünk körűi; jelen felszólalásom pedig vajha azt eredményezné, hogy ő is nem dorgálandónak, hanem dicsérendőnek tartaná : — féltékenyen őrködni a „luth. 1- egyházi érdekek felett! fàtt.
