Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Prohibita obedientia (Cato)

Igaz, „hogy az ev. felügyelők eddig rendesen ő felségének belső titkos tanácsosai voltak", azok lettek felügyelővé választatásuk után, tehát mintegy az által; hogy b. Prónay nem kapta meg azt a czímet, annak oka politikai állásában található ; vagyis a kormány vitte a politikai pártszempontokat az egyház terére; azzal nem b. Prónayt mellőzte és sértette, hanem az egész evang. egyházat, mely őt oly nagy többséggel választotta főfelügyelővé pedig tudta, hogy ő ellenzéki. XY levonja annak következését, hogyha a főfelügyelő látja, hogy „a legfelsőbb körök bizodalmának hiánya miatt nem mozdíthatja elő az egyház javát", de én hozzá teszem, hogy mégis egyházi szempontból nem ez a bizodalom, a legfelsőbb körök bizalma, a fő dolog, hanem választóinak, az egyháznak bizodalma; mert a főfelügyelő nem a kormánynak, hanem az egyháznak választottja! De miért megint csak a főfelügyelőről szól xy? Az bizonyos, én is készséggel elismerem, hogy sok kérdésben némi tekintetben jó volna biz az, ha a főfelügyelő (meg a többiek) az egyház bizalma mellett a felsőbb körök bizalmát is birnák ; de mikor az nem mindig lehet! Amazt emennek még sem rendelhetjük alá; mert egyrészt különben valamely kormány lelépésével a felügyelőknek is le kellene mondaniok, ezt pedig csak nem akarjuk; másrészt nem egyszer maga a felügyelő is kénytelen volna az egyház érdekét alá rendelni politikai érdekeknek, csakhogy grata persona maradhasson. Hogy többet ne említsek: vájjon grata persona maradhatna-e akármelyik felügyelő, ha egyházi érdekből napjainkban az xy által fölemlített kérdéseket bolygatni kezdené? Bizony nem jó néven venné tőle a kormány és pártja ! Ha kormánypárti volna a főfelügyelő, akkor meg az ellenzékiek vádolhatnák a kormány iránti engedékenységgel, kímélettel, a sérelmek orvoslásának sürgetésében gyöngeséggel, mint most xy teszi b. Prónayval kormánypárti szempontból. Politikai véleményét az egyház érdekének köteles alárendelni úgy, mint a kormánypárti, s legjobb, ha az egyházi gyűlésen senkin sem látszik meg : melyik politikai párthoz tartozik? Ne hozzuk be a politikát az egyházba! Politikai álláspontjuk miatt ne gyanusítsuk, ne hibáztassuk vezérférfiainkat ; éppen protestáns embernek nem szabad, nem illik meggyőződése miatt bárkit gáncsolni ! Mindezen megjegyzésekkel pedig csak azt akartam kitüntetni, hogy nem föltétlenül nagy haszon, ha a felügyelő grata persona, nem föltétlenül nagy baj, ha ellenzéki. Csak jó, buzgó felügyelő legyen ! Veres József. „Prohibita obedieniia." „Uj Evangyéliom" czímen még szeptemberben (E. E. és I. 38. sz.) jelent meg egy jeles czikk „Dixi" aláírással, mely a dunáninneni kerület nemzetiségi pártjának azon végzetes lépését, hogy az egyházegyetemtől az alkotmányos obedientiát megtagadta, bírálja ; s miután megdöntlietlen logikával kimutatta, hogy ezen párt evangyélioma, melyet az Augustana Confessio XXVIII. Artikulusába substituált, s melynek nevében a resistentiát a szakításig kész folytatni, nem a Krisztus evangyélioma, mely a hívők üdvösségét munkálja, hanem a pánszlávizmus : azon következtetésre jut, hogy itt oly hadüzenettel áll szemben a magyarhoni evang. egyházegyetem, mely élet-halál, harczot provokál, s melyet az egyház megmentése érdekében, — ha kell — a végszükség minden eszközével meg kell harczolni. Ezen erélyes felszólalása czikkírónak mozgásba hozta a renitens tábor vezéreit, s „többek nevében" Correxi aláírással e b. lapok 46. számában ugyancsak „Uj Evangyéliom" czímen egy manifesztumot bocsátottak ki, melyben többnemű nemzetiségi sérelmet sorolva fel, a pánszlávizmus ellen hozott egyetemes határozatot „a szent evangyéliom s egyházunk hittételei ellen" hozott határozatnak nyilvánítják, az egyház „igaz" híveit az engedelmesség alól „hitökben és lelkiismeretükben" feloldják, s „isteni s kultiirmissiójuklioz való tántoríthatlan ragaszkodásukat" ünnepélyesen kijelentik. Hogy ily konok ellenszegülést proklamáló manifesztum, melyben Dixi czikkének állításai s következtetései teljes igazolást nyernek, más elbánást kiván, mint a milyenben azt a 47-ik számban közlött „Egy kis nyilt felszólalás" részesíti, az előttem, ki a viszonyokat és személyeket közelebbről ismerni vélem, mint a dunántúli Döröcskei, bizonyosnak látszik. Azért be nem várva Dixi válaszát, némelyeket ad rem megjegyezni szükségesnek tartok. A tény ugyanis, melyet semmiféle „malaszttal" eltüntetni vagy leplezni nem lehet az, hogy részint a nyilvánvaló hazafiatlan üzelmek meggátlása, részint az evang. egyház reputatiójának helyreállítása, részint az egyház autonómiájának biztosítása czéljából az egyetemes egyház 1882. évben meghozta a pánszlávizmus elleni ismert határozatát. Ezen határozat ellen a dunáninneni kerület többsége eddig csak annyiban opponált, hogy kivánta, miszerint a pánszlávizmus vétke a vádlott ellen előbb világi biróság által állapíttassák meg, s csak azután büntettessék egyházi uton. Ezen complicatióját a világi és egyházi bíráskodásnak az egyetem el nem fogadta, mert a pánszlávizmust nem mint politikai bűnt, hanem mint az egyházi béke és a vallásos hazaszeretet elleni sérelmet kivánja sújtani. S midőn ily alapon a moszkvai zarándok, Mudron Pál, mint turóczi és nyitrai esperességek felügyelője ellen az 1888. évi egyetemes gyűlés a dunáninneni kerületet fegyelmi vizsgálatra