Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Prohibita obedientia (Cato)

400* utasította, ennek többsége még a vizsgálat megindítását is megtagadta. Most tudjuk, hogy az idei egyetemes gyűlés a vizsgálatot megsürgette, s ama külön párttá tömörült dunáninneni többség vezérei a szóban forgó manifesztumban kijelentik, hogy az egyetemes gyűlés a pánszlávizmus elleni határozatával tulaj donkép az Augustana Confessio ellen vétett, s mint ilyennek engedelmeskedni tiltja nekik az ő evangyéliomok, tiltja hitök, lelkiismeretök. Most tehát azon nem elméleti, hanem gyakorlati és acut kérdés előtt áll minden magyarhoni evang. lélek : quid nunc ? Mert vagy érvényt kell szerezni az egyetemes gyűlés végzésének, mint legfőbb egyházi kormányhatóság akaratának, vagy ennek meg kell hátrálnia a dunáninneni kerület többsége előtt. Tertium non datur. Ha azonban érvényt akar szerezni az egyetem fentartott határozatának, egy fanatizált táborral jön összeütközésbe, mely talán lesi az alkalmat, az elszakadásra, s ekkor beáll a zűrzavar, melynek végét talán sejteni igen, de belátni nem lehet; ha pedig meghátrál az egyetem s kész ama párt kívánságára akár az 1882. évi határozatot megsemmisíteni, akár pedig annak applikácziójától a fenforgó esetben elállani, akkor beáll az anarchia, s az egyetem nemcsak mint egyházi hatóság megszűnt létezni, de azontúl még mint a magyarhoni evangélikusok közvéleményének kinyomata is megszűnt számba vehető tényező lenni. Mind a két alternativa igen súlyos. De választanunk kell ! Azért vessen számot mindenki lelkiismeretével s fontolja meg, kész-e egyházunk alkotmányáért, vallásunk becsületéért a harczot is felvenni, vagy pedig a béke kedvéért a dissolutae scopae állapotát s a hazai közvélemény megvetését magára vállalni. Én azt hiszem, hogy a béke ily áron drágán volna vásárolva; de sőt hiszem és vallom, hogy az ezen az áron sem volna biztosítva. Mert tessék csak annak a manifesztumnak burkolt sententiáit jól szemügyre venni, s megtetszik győződni, hogy itt oly elvek és törekvések láttatnak el a vallás szent malasztjával, melyek az egyház dissolutióját inaugurálják: mert mellettök oly magyarhoni evang. egyháznak, mely a magyar társadalommal nemcsak ellentétben nem állana, hanem a magyar kulturtörekvéssel s a haza függetlenségi aspiratióival harmonizálna, fennállani teljes lehetetlen. Mellettök nem volna egyéb egyházunk, mint szálláscsinálója azon seregnek, mely éjszak felől övezi határainkat; nem volna egyéb, mint ügynöknevelő intézete azon zsarnoki hatalomnak, mely nyelvrokonság czimén hazánk épsége s függetlensége ellen tör. Mert hogy azok a felvidéki hősök mily szeretettel viseltetnek a magyar haza s a magyar nemzet iránt, kitűnik kiáltványukból, melyben „kotteriának" nevezik egyházunk előkelőségét, mely a haza díszét, javát képezi, s úgy beszélnek az autonómiáról, mintha azt ők szerezték és védték volna meg a század viharaiban, s elfeledik a patentalis korszakot, midőn az autonomia árán ők ülték körül nagy mohón a húsos fazekakat. Bizony nem az egyház ügye fekszik most is szivükön, hanem az ő specialis kultúrmissiójok ; mert I az Augustana előrántott takaróján át is kilátszik, hogy nekik az egyházi czélon fölül még magasztosabb ! érdekeik vannak, annyira, hogy esetleg az egyházat, ha czéljoknak meg nem felel, cserben hagyni készek. Kitetszik ez manifesztumok ezen passusából is. „Ha valamely egyház vagy vallásfelekezet bizonyos nemzet vagy népfaj és annak nemzetisége ellen ellenséges állásba helyezi magát, nemzeti szelleme s öntudata terjedésének minden kitelhető módon való akadályoztatását a, maga főfeladatául tűzi ki stb. — vájjon az ekként persequált nemzet vagy népfaj kebelében van-e, lehet-e annak az egyháznak, vagy vallásfelekezetnek valami jövője? van-e, lehet-e valami kultúrmissziója ?" S erre ők felelnek : „Mi azt mondjuk, hogy nincs, s az Úristennek örökkévaló törvénye szerint nem is lehet!" Szerintök tehát nincs köztök jövője az evang. egyháznak, lia az a tót nemzeti szellemet s öntudatot nem terjeszti ; szerintök az evangyéliom megszűnt evangyéliom lenni, ha az tót nyelven nem hirdettetik; szerintök az evang. egyház két harmada tót, tehát ezen tót egyházban nemcsak igehirdetési, de tanácskozási nyelvnek is tótnak kell lenni ; szerintök az, ki a magyar közmívelődés áldásaiban a szegény — intelligentia és vagyon nélkül szűkölködő — de értelmes és becsületes tót népet részesíteni kész, az gyilkosságot követ el (ez rendes szólamuk) s ezen gyilkosság ellen nincs más menekvés, mint tót egyház alapítása, vagy a mi egyszerűbb — a keleti orthodoxiának, mint szláv vallásnak felvétele. Mert hát Mudron csak nem járt hiába Moszkvában az orosz nemzeti vallás jubileuma alkalmából. Ki, mint Mudron, Moszkva felé kacsingat, az nemcsak jó magyar hazafi nem lehet, de nem lehet jó evangélikus sem, mert Oroszországban nemcsak a katholicizmus üldöztetik, mint azt Lengyelország példája mutatja, hanem üldöztetik a protestantizmus is ; s azon orosz, ki protestánssá lesz, száműzetéssel fenyíttetik. Ott tehát oly férfiúnak, a ki két evang. esperesség felügyelői tisztségével tüntettetett ki, semmi keresete. Önök, tisztelt hitrokonink az Úrban, az Augustana Confessiót önmaguk ellen idézik, mert benne nem az evangyéliomot, hanem gyülölségük, makacsságuk igazolására ügyvédi paragrafusokat keresnek. Ha önök kegyelettel viseltetnének annak tiszta hités erkölcsi szabályai iránt, ha mesteröknek ismernék el Luthert, ki a parasztlázadást elitélte, akkor nem tartanák evangyéliomellenesnek azt, ha az egyházegyetem a panszlávokat, ezeket a bent viszályt szító, kint a szláv orthodoxiával kaczérkodó egyéneket az evangyéliomi egyház vezetésétől távol tartani igyekezik. Ugyan kérem, mely tanok és törekvések állanak ellentétben a szent evangyéliommal és egyházunk hittételeivel? Azok-e, melyek azt czélozzák, hogy a hazai tót nép a hazai mivelődéshez hozzá férhessen? vagy azok, melyek a tót népet a hazai