Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházunk állítólagos ziláltságáról (Jeszenszky Nándor)
Hetedik évfolyam. 40. szám Pozsony, 1889. évi Október 5-én. E VANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára Egész evre . o frt — kr. Négyhasábos Detit sorként félévre. . . 3 Sierkasitö- s kiado-hivatal: Pozsony, X on vent .ut .cza 6. sz. egyszer közölve 7 kr.. negyedévre .1,50, többször közölve 5 kr. Egy szam ara: 12 kr. o. e. Feleiós szerkesztő s kiadó: Bélyegdii : külön 00 kr. TSSZTTÉNSZKT FEBENGZ. I Tartalom : Egyházunk állítólagos ziláltságáról. (Jeszenszky N. B.) — A felekezeti középiskolai tanárok állami nyugdíjazása. (Markusovszky Sámuel.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Egyházunk állítólagos ziláltságáról, Egy idő óta, különösen a küszöbön levő zsinati szervezkedés alkalmából hazai ev. egyházunk állapota felett keserű panaszok hangzanak némely hangadó vezérférfiaink czikkeiből és beszédeiből. Panaszaiknak oka kiváltkép egyházunk viszonyainak állítólagos ziláltsága és szervezetlensége : — minélfogva, úgymond, „országos actióra, alkotásra és eredményes fellépésre képtelenek vagyunk; befelé semmi súlylyal s kifelé semmi tekintélyivel nem birunk s az országosan szervezkedett hazai reform, testvérfelekezet, valamint a világszerte egységes s ez egysége által is imponáló, hatalmas r. kath. egyház mellett egészen jelentéktelen felekezet vagyunk. Hazai ev. egyházunk jelen állapotának állítólagos ziláltsága ellenében felidézik a „dicső multat 4 4 is, a mikor, úgymond, „a bizalom kölcsönös volt, 4 4 s „a sereg feltétlen bizalommal" viseltetett vezérei iránt. S miben rejlik egyházunknak azon ziláltsága, még pedig állítólag oly mérvű ziláltsága és szervezetlensége, hogy hivatásának megfelelni nem képes? Két körülmény az, mi érv gyanánt szolgálhat, s a mi, az illetőknek elismert tekintélyén kívül, szervezetlenségünkre vonatkozó állításaiknak némi súlyt kölcsönözni látszik: az egyik, hogy két, külön egyházi hatóság által kormányzott ev. felekezet van hazánkban ; a másik, hogy egyházunkban nyelvi és nemzetiségi kérdések pártoskodást szülnek, gyengítik a közös actiót s igy képtelenítenek bennünket minden nagyobb és számbavehető alkotásra s eredményes fellépésre. Miután igénytelen nézeteim egyházunknak ezen fontos s úgyszólván létkérdéseiben lényegesen eltérnek a fentebbiekétől, bátorkodom azokat e nagyfontosságú tárgynak kellőbb részletezése és igy behatóbb megvizsgálhatása czéljából közölni. Igénytelen nézetem ugyanis az, hogy honi ev. egyházunk jelen viszonyai között is képes, akár dicső múltjához, akár a jelen református és r. kath. egyházakhoz képest hivatásának, úgy vallás-erkölcsi, mint hazafisági tekintetben megfelelni. Nem czélom vitatni, hogy a föntemlített s az illetők által is felhozott két körülmény elegendő bizonyítékul szolgálhat-e arra nézve, hogy honi ev. egyházunk hivatását minden tekintetben nem teljesítheti ; ezt tenni annál kevésbé lehet czélom, miután érzem, hogy ez uton czélt érni akarni, meghaladná csekély tehetségemet. De háládatlan feladat is volna, mert nemzetiségi kérdésekbe kellene bocsátkoznom, vagyis azon Scylla-Charibdis-féle veszélyes pontot kellene érintenem, melyen kipróbált erőknek is csak nagy ritkán sikerűi az obligát gyanúsítások botránykövein oly szerencsésen keresztül lavírozni, hogy jó hirnevükön, szilárd jellemükön és intakt hazafiságukon valami kis csorba ne üttetnék a közvélemény előtt. Szerencsére azonban ily kényes és némely tekintetben még nyilt kérdéseket érinteni nincs is szükség, hogy czélt érhessek azaz bebizonyíthassam, miszerint egyházunk jelen viszonyai között is teljesítheti hivatását. Mert elegendő, lia az ellenkező nézetet hirdetők példájára összehasonlítva egyházunk jelen állapotát annak múltjával s a jelen reform, és r. kath. egyházéval, kimutatnom sikerül, miszerint egyházunk jelen viszonyai nem ziláltabbak, sőt szervezete fejlődöttebb, erősebb, mint a „dicső múltban" volt; és hogy a mi a szervezettséget, az egységet, az összetartást illeti, honi ev. egyházunk versenyezhetik a „hivatásuk szinvonaláu álló" reform, és r. kath. egyházakkal, vagy legalább e tekintetben kellő aequivalenst nyújthat. Nézzük tehát legelőször is : milyenek voltak egyházunk viszonyai a múltban ? Hogyan állottak őseink azzal a sokat emlegetett, fennen magasztalt s nekünk jelen elfajult, „romlott" nemzedéknek követendő például, minden alkalommal ajánlott „kölcsönös, feltétlen bizalommal, összetartással, országos actióval", a mi mind már egy kifejlődött, erős egyházi szervezetet feltételez? S miután ev. egyházunk állítólagos ziláltságának indokolásául azt hozzák fel, hogy „két ev. egyház*' van Magyarországon, s nyelvi és nemzeti-
