Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyháztörténeti fordítások (Schultetus)

127* annak viszonyai változására befolyt. — Ezen szellem élő szellem, mely még most is hat." Ezt az igaz elvet olvastuk Hörk József eperjesi ág. h. ev. theol. dékántanár legújabb művének „Az ev. tiszakerület püspökei" c. egyház történelmi monographiájának előszavában (Megjelent Kassán, ára* 1 frt. 50 kr.) Aláírjuk ez igazságot, s azért lelki örömmel vettük kezünkbe azt a munkát, mely a tárgy fontosságánál, szerző nevénél és állásánál fogva egyaránt érdekesnek Ígérkezett. Oly dolgozatot reméltünk, mely nemcsak téglát, homokot és meszet hord a magyar prot. egyháztörténelem fölépitendő díszes épületéhez, hanem annak valódi ékessége is leend. Nem akarunk hangulatot kelteni, s azért fájdalmasan jelentjük ki, hogy várakozásunkban roppant módon csalódtunk. Roszszül esik ez Ítéletet kimondani, különösen azért, mert a tárgy oly szép, oly fontos s annyira megérdemli a jól végzett munkát, hogy valóban bűnnek tartjuk elhamarkodott, az eredetiséget teljesen nélkülöző kbmpilatórius és fordítási kísérletekkel ártani annak. A kérdéses mii 21 püspöknek és 4 administrátornak életrajzát közli minden „igazi történeti feldolgozás" nélkül, mert — jegyzi meg helyesen a „Prot. Egyházi és Isk. Lap" bírálója — „külső élettörténetük folyik csak le szemeink előtt;" és „sem benső világukba, sem a kor mozgató eszméibe, sem a szereplőknek az eszmékhez való viszonyába, az ezekre gyakorolt hatásukba nem pillanthatunk be," a mi bizonyára „kevés történeti érzékről" s csakugyan „kicsinyes felfogásról" tesz bizonyságot. Kiemeli azonban a biráló a szerzőnek „anyaggyiijtŐ szorgalmát", „az adatok gondos összegyűjtésében" látja „a szerzőnek legnagyobb érdemét", s a végén ajánlja is e monographiát „mint jó forrásmüve t." Beszéltessük csak a tényeket, a melyeket a szerzőnek kellett volna beszéltetnie, vizsgáljuk egy kissé a „jó forrásmüvet", a melyet szerző az Előszó szerint „a rendelkezésére álló hiteles adatoknak, forrásoknak, okmányoknak lelkiismeretes felhasználása s feldolgozása alapján" létesített. Majd tisztába jövünk ez értékes „forrásmunka" valóban nagy „fogyatkozásaival." A mi egészben véve rendszertelenül összelialmozott compilátió, 3/

i részben Klein

1) s helyenként Schmal

2) műveinek kritikátlan — olykor hibás — fordítása, hogy ügy mondjam : fordított plaglnma, itt ott megbővitve a de1 „Nachrichten von den Lebensumständen u. Schriften ev. Prediger in Ungarn", I. és II. köt. Leipzig und Ofen 1789. A III. kötetet kiadta Fabó a „Monumenták" IV. kötete gyanánt Pest 1873.' Klein műve IV. kötetének kéziratát — mint szerző és Fabó mondja — az eperjesi coll. könyvtár őrzi, ennek mikénti felhasználására tehát csak következtetnünk lehet az előbbiekből. 2 Fabó: „Monumental I. köt.: „Brevis de vita superintendentum commentatio." Schmaltól. Pest 1861. rék Ribini „Memorabiliáinak" (1787—89) s a szorgalmas AVallaszky „Conspectusának" (1808) i. v. adataival, — már nyomtatásban megjelent müveknek fordítás alakjában való egyszerit bírálatnélküli lemásolása. Az alább kifejtendők világítják meg Hörk történetírási = fordítási s lemásolási mesterségét ! Tájékozásül sietek még megjegyezni, hogy Kl e i n i s nagyon szolgailag fordítja a maga kétségtelenül eredeti forrását, Schmal nak akkoriban még kéziratos „Superintendentengeschichte" c. alatt i. müvét. Hörk még azt sem teszi, hanem a helyett Schmal fordítását Kleint fordítja, s a hol Klein fordítása megszakadt s Schmalra utal, ott Hörk is azt használja. Hörk történetírása tehát többre becsüli a fordítást „a rendelkezésére álló eredeti forrásnál!" Műve a fordításnak fordítása „eredeti források alapján !" Természetes, hogy egy két szemelvényben fogom a fordított művet bemutatni s fenntebbi állításaimat beigazolni, mert különben annak 3/

4 részét kellene itt közölni, illetőleg HÖ1*köt Kleinnal s helyenként az eredeti forrással, Selimallal szembe állítani, a mit e Lapok terjedelme meg nem enged s Monographiánk meg sem érdemel. A figyelmes olvasót, ki e munkák birtokában van, kérem ez összehasonlításnak, illetőleg szembeállításnak további megtételére. Az első superintendens M. X y lande r - Holt zrnann István életét Schmal-Fabó I. 51 — 55, «Klein I. 467—499, Hörk 11—15. 1. tárgyalja. Az egész elejétől végéig kivonatoló-fordítás, Hörk úr még Xylander „jelszavát", „sírfeliratát" s munkáinak czímét is Kleinből vette, anélkül, hogy forrását, a miből fordított, csak egyetlenegyszer is említette volna. Ez aztán „a rendelkezésére állott forrásnak igazán 1 e 1 k i sm e r e t e s felhasználása", fordítása ! Zahler Péter életrajzát S c h m a 1-Fabó (I. 55 — 60. 1.) művéből meríti a szerző, itt ott megbővitve M un y ai, Ribini i. v. fejtegetéseivel s Zabler „matrica ordinatorum" (1614—1741-ig) adataival, mely utóbbiakról amúgy elvétve mondja a szerző, hogy „forrásul használtuk." Itt azonban különös „történeti érzékre" mutat a szerzőnek ama eljárása, hogy egy a VIII. osztálynak szánt magyar egyháztörténeti tankönyvre mint forrásra hivatkozik (16 és 17 1.) Mag. Liefmann Mihály életrajza

1 is Kleinből (I. 195—210. 1.) van véve s csak helyenként bővítve Schmal adataival (I. 65—71. 1.) Érdekes

t miként jár itt el szerző a maga forrásával. íme egy példa : Klein: Weil er aber über die evang. Orthodoxie sehr eifrig hielt: bekam er unter,den Reformirten unterschiedene Feinde. Gott aber riss Hörk: De orthodoxiájáért e 1lenségei támadván, német első papnak ment (meghivatván) Kassára 1665-ben (Ribini II. 113), hol iskolai