Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Előítélet és balvélemény

128* ihn unvermuthet aus ihren felügyelő is volt. „G-ymnasii heimlichen Verfolgungen, und inspecter."

2) berufte ihn zum Oberpfarrer nach Kaschau in Oberungarn, und zwar 1665. wo er auch zugleich Inspektor der Schulen geworden ist. , Hörk tehát elhallgatta, hogy Liefmann ellenségei alatt Klein világos bizonysága szerint a „reformátusokat" kell érteni. Liefmann egyik kéziratáról pedig azt mondja Klein (I. 209): „Ist in der ungarischen Bibliothek zu Wittenberg zu finden", a mit Hörk (22. 1.) igy fordít : „kéziratban volt a jénai magyar könyvtárban", s a dolog föltünőbb jelzésére még oda teszi: (Klein S. J.)." Ennyi elég lesz mutatványnak a mü első és második szakaszából. A III. szakasz superintendenseinek sorozatát Bodó András életrajza nyitja meg, mely az utolsó több soros kikezdésen s e helyütt Schmal (I. 103—109. 1.) rövid adatain kivül egészben véve Klein (III. 50—56. 1.) müvéből van véve, illetve leforditva. Mindössze annyi a szerzőé, hogy: ,,papi erényeivel kitűnt . . .", és ,,Bölcs, előrelátó egyházkormányzó és nagy hazafi, ki a nemzet akaratát tartotta szem előtt" (Hörk 28—29. 1.) Hogy milyen szolgailag ragaszkodott szerző a fordításban a maga forrásához, mutatja az i. Lapok bírálója által is érintett következő idézet : Klein: (III. 53. 1.) Hörk: (29. 1.) „Was seinen Körper an- „Nagy szakállíi (szakálbetrift, so war er ein Mann lát gondosan ápolta s az von einer ansehnlichen Statur alakjának imposáns kinézést mit einem ehrwürdigen lan- adott) erős, csengő hangú, gen Barte versehen ; hatte sugár termetű férfiú volt. — auch eine liebliche Stimme, Kitűnő szónok, a ki hatalmit welcher er die Herzen mas hangjával (nemcsak a seiner Zuhörer kräftiglich csetneki nagy ev. templomot, rühren konnte." de annak környékét is) betöltötte." Az életrajz végefelé újból is kiemeli a szerző (30. 1.): ,,Bodó A. bizonyára érdekes alak lehetett: magas szál ember ősz hajával, hosszú fehér szakállával s még midőn elaggott is, egyenes sugár termetével." Megjegyzendő, hogy Bodónál legalább zárjelben említette Kleint és Schmalt, mint forrását. Mag. Sárossy János életrajzánál (30—33. 1.), mely igen csekély kivétellel hasonlóan Kleinból (II. 438—452. 1.) van fordítva, a szövegen belül említi Kleint és Schmalt (I. 109 — 118. 1.), ügy hogy itt távolról sem engedi a szerző sejtetni azt, hogy Kleint egyszerűen fordítja. Ugyancsak Klemből veszi

ta szerző Reziknek Sárossyra mondott ama üdvözletét is : „— — — dogmata coelo missa dabat populo, nullis temerata tenebris etc." Sárossy életrajza egyike azoknak, a hol .a szerző egészen szolgailag fordítja Kle int, s csak ügy elvétve említi Wallaszkyt és 0 Klein I. 196. 1. 2) Hörk 22. 1. Reziket, — s azt hiszem, úgy áll a dolog Antóni S. életrajzával is, mely Klein művének kéziratos IV. kötetében és Schmal-Fabó I. 119 — 130. 1. foglaltatik. Követhetnék itt a szerzőt azok, kik e kézirathoz hozzáférhetnek ! ' Scultetus. (Folytatása következik). Előítélet ii balvélemény a magunk protestáns egyháza körében. (Folytatás.) Mielőtt ítélnek felettünk, mindig megfontolandó volna sajátszerű helyzetünk. Hiszen szerencsések ref. testvéreink, hogy ők nyelvben is egyek; a hol pedig egy kis németséggel vagy szlávokkal van dolguk, ők se könnyen boldogulnak. Könnyű az a magyarosítás a theoriában, de tessék megpróbálni. Beszéljen a temérdek tót és sváb falu Budapest környékén. Más a mi helyzetünk. És épen mivel ily viszonyok között, küzdve számtalan nehézséggel, teljesíti egyházunk hazafias missióját s hódít mind nagyobb tért a magyar nyelv és szellem számára : azért ez egyházat nem a vád, hanem — ha ugyan ily szent kötelesség teljesítéseért a dicsőítést vissza nem utasítaná — a tisztelet és elismerés illeti. Hisz e tekintetben példáúl Dunántúlnak oly érdemei volnának, melyekre büszkén hivatkozhatnék. Győrnek már nincs német isteni tisztelete, pedig hajdanta többségben volt a németség, a mint ezt a sok német eredetű név is mutatja. Pápán az evang. hívek jobbára bevándorolt német iparosok voltak, ma hire hamva sincs a német istenitiszteletnek. És így halad a magyarosodás ügye, ha viszonyaiknál fogva nehezebben is, Sopron, Kőszeg stb. városaiban. Több a nehézség természetesen falvakban, a hol a lakosság érintkezése csupa német vidékre szorítkozik. De falvat is akárhányat lehetne felsorolni, a melynek templomi szószékéről a kiszorított német és tót helyett ma már magyar szó hallatszik. Addig, mig tiszta magyar születésü káplánok mennek német gyülekezeteinkbe, kik maguk is ugyancsak törik a nyelvet s ugyanilyenek a vendek közé, kik jó formán még olvasni is csak itt tanulnak az idegen nyelven, úgy hogy nem tudni, a gyülekezet türelme és jó akarata nagyobb-e, vagy a vállalkozó fiatal emberé, — addig a magyarság ügyét evang. egyházunkban félteni ugyan nem lehet. Sőt félő, hogy a másik túlságba jutunk. Hirdették nem rég a faji suprematiót czélzó egyházpolitikát. Nagy baj volna, lia e mellett feledésbe menne az egyháznak magasztos vallás-erkölcsi rendeltetése és világtörténeti hivatása, melynél fogva felül áll az minden társadalmi, faji, nemzeti stb. külömbségek színvonalán (Gal. 3, 28) s a mint egyes egyéneket, családokat, úgy egész népeket, nemzeteket is bizonyos mértékben egy testté, egy életműves szervezetté egyesít s megvan ^azon belső igénye, hogy a maga legfelsőbb teljességében aa egész emberiséget