Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyháztörténeti fordítások (Schultetus)

126* az eléggé világos; s liogy épp e miatt a növendékeket csak elkedvetlenítheti, nem külömben. Azonban a nehézségnek nem szabad elvennie az ember kitartását, s merész lenne állítani, hogy azért nem akadnának jeles ifjak, kik még ugy is megfelelnének minden követelménynek s képesítést nyernének. Mit nyerne vele az egyház? Azt, hogy jeles protestáns ifját tanárrá nevelt! Hogy maga számára nevelte-e bizonytalan; állami érvényű képesítése lévén, igen könnyen megtörténhetnék, hogy akár ideiglenes kényszerűségből, akár mivel jobban megfelel hajlandóságának, állami intézeteken nyerne állást, s így az egyház áldozatai, miket kiképeztetésénél tett, meglehetős terméketlenek lennének. Az igaz, hogy ez tán nem lenne gyakori eset, az állam talán előnyben részesítené azokat, kik egyetemen tanultak ; de ez nem szükségszerű feltevés, mivel a képesítés a döntő, s ez egyenlő lenne, sőt mindenesetre tartozik egyenlő lenni, hacsak középiskoláink jövőjét nem akarjuk veszélyeztetni. Az analógia a theologiát végzett növendékekkel itt teljesen téves. Az evangélikus tanárjelölt nincs utalva pusztán evangélikus iskolákra, mint a theologus evangélikus lelkészi állásra, viszont az evangélikus iskolák sem lehetnének kényszerítve állásaik betöltésénél pusztán a tanárképző növendékeit venni tekintetbe. Mert esetleg valamely jelesebb pályázót a körülmény, bogy az államnál nyerte kiképeztetését, bizonyára nem üthetne el, már az intézet érdekének szempontjából sem, más, a felekezeti tanárképzőn végzett egyéniség, csak azért, mert ottan végzett. íme a fő- és alapok, mely miatt egy protestáns tanárképző felállítását nem helyeselhetjük. Igaz, hogy ujabban a tanári állásra nyitott pályázatok meddők; szegényebb ifjainknak csakugyan nehezebb Pesten megélniök, mint más helyeken, hol mint theologusok hathatós támogatásban részesülnek. Módot kellene találni, hogy jelesebb theologusaink, kik a tanári pályára hajlandósággal bírnak, értékesíthessék az előnyt, melyet a miniszter rendelete számukra biztosít, midőn a theologiai oklevelet 2 évi egyetemi tanúlmányozás értékére emeli. Mert azt több oknál fogva nem fogják tenni, hogy a theologiai 4 évi tanulmány után még 2 évre menjenek Pestre. Legóhajtandóbt} módja volna, ha a theologiát végzett ifjú, ki annak alapján az alapvizsgát is letette, tanári alkalmaztatásának első éveit felhasználhatná szaktudományaira olyképen, hogy minden más külső qualificatio nélkül is bocsáttatnék a többi vizsgálatokhoz. Az államnak módjában lenne a készületet a vizsgáknál ellenőrizni, sőt az Írásbeli dolgozat is elegendő tájékoztatást nyújthatna a jelölt készültsége iránt; az ifjú kezdő tanárnak az igaz, hogy meg kellene erőltetni magát, de elvégre is az eredmény, melyet elérend, illően megjutalmazná fáradságát, s ha képességei vannak s azokat felhasználni igazán akarja, komoly nehézségekkel nem találkoznék e vállalatban. E módot, a mily előnyösnek találjuk a theologiai hallgatók számára, a fennálló törvény szerint azonban csak pium desideriumnak kell mondanunk. Az állam nem éri be a megvizsgálással, de kivánja, hogy a tanárjelölt szaktudományból felolvasásokat is hallgatott legyen, sőt ezek számára positiv követelményeket is szab. Ha tehát ily módon engedélyt nyerne valaki, az csak esetleges, kivételes kedvezmény lenne, melyre csak utalni akartunk a nélkül, hogy reá építhetnénk. A másik mód segítene e bajon. A jelöltek letevén a 4-ik theologiai év után a tanári (vizsgát) alapvizsgálatot, külföldi tartózkodásuk idejét használják fel e tanulmányok folytatására; melyet akkor 2 évre kell nyújtani. E mód a törvény jóváhagyásának kedvezményét teljesen bírja. A külföldön töltött 2 év után tehetnének szakvizsgát, s akkor egy évvel rá az utóisót a neveléstani vizsgát. A harmadik mód nem oly biztos alapon nyugvó. A tanári pályára készülő theologusok az uj rendelet értelmében a theologiai vizsgák letétele által 2 évi egyetemi tanulmányozással járó jogot nyernek. Ha módjuk lenne theologiai tanulmányaik mellett, tanári szaktárgyakkal is úgy foglalkozni, hogy azt a minisztérium elfogadná, s talán annak alapján egy évvel az alapvizsga után a szakvizsga letételét megengedné, s avval talán a paedagogikai" és philosophiai vizsgálat letételét, melyre a theologusok előzetes tanúlmányaik által amúgy is eléggé képesítvék, összevonná : akkor egyfelől az egyház (rendelkeznék elegendő tanerővel, melynek képzését és képesítését az állam ellenőrzése esak emelné, másfelől számos ifjú választhatna a mód között, melyen egyházát szolgálja és választaná sokszor úgy önmagának, mint egyházának élőnyére és hasznára. Pozsonyi theologusaink idővel talán majd élvezhetni fogják az új jogot a majdan felállítandó egyetem látogatása mellett. Akkor a dolog egyszerűsítve lenne, s miként Németországon a jelesebb ifjak 4—5 év alatt kettős képesítést nyerhetnének. Addig ajánlatos a külföldi egyetemeken töltött időnek említett módon való felhasználása, mihez méltányossági szempontból javasolnám, hogy az olyan candidatus, a ki a tanári alapvizsgát is letette, külföldi tartózkodása alkalmával nagyobb ösztöndíjban részesüljön. Az igaz, hogy ily módon az evangélikus tanárjelöltek száma nagyon nem fog gyarapodni, azonban megfontolandó, hogy intézeteink száma a túltermeléstől inkább óv, mint sem hogy egyelőre evvel is be ne lehetne érni. —a.— „eredet i f o rráso k a la p j á n." *) I. „Az egyház múltját megismerni annyi, mint azon szellemet megismerni, mely az egyházat fejlődése közben mozgatta, mely *) Auditur et altera pars. Szerk.