Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

309 ezek? Keresztyének ezek? Tótok ezek? Emberek i ezek? Nem! Ilyenekkel nékünk nincs közösségünk, i S lia van az egyháznak kiközösítő hatalma, akkor ezeket a gonoszokat a mi Urunk Jézus Krisztus nevé­ben összegyűlvén, a mi lelkünk és a Krisztus hatal- j mával át kell adnunk a Sátánnak testök megrontása végett, hogy leikök megtartassék az Ur Jézus napján — 1. kor. 5, 4, 5. — Jajj annak az egyháznak, mely a ker. szellem öntisztitó s önfegyelmező erejében megbénulva „a gonoszt megtűri magában" — 1. Kor. 5, 13. — Pedig vannak ilyen gonoszok közöttünk — ott a Slováci a Sloboda szerzője! — Nekünk is volt egy párral dol- | gunk : ifjakkal, kik alig alig zsendülő theol. akadé­miánkon hóbortos nemzetiségi ábrándokban elfogulva, a magyar theol. ifjúság szellemegységét megbontották s magukat a magyar állam eszméjével ellentétbe he­lyezve s holmi nagy szláv nemzeti ideálért rajongva, az intézet békés fejlődését, a sajátképi feladattal : a theologia tanulmányozásával való foglalkozást lehetet­lenné tették. Mi sejtettük, láttuk a vészt. Láttuk, hogy ifjúságunk egész éven át egyebet sem tesz, mint viszálykodik, pártoskodik, hát én édes Istenem ! bűnt követett el az a tanári kar, mely — hivatása magaslatán állva — rendet csinált, a mételyt kivágta, egyszer s mindenkorra véget vetett a nemzetiségi izgatásoknak s megérttette az intézet minden hallgató­jával. hogy a mi akadémiánk theologiai s nem politikai intézet, hogy a mi ifjúságunk (legyen ! bár nyelvre még oly különböző) magyar theologiai ifjúság. S hála Isten ! a kura használt. Higyjék meg Önök mind a két oldalon : ama műtét óta nagy ; betegünk, kedves főiskolánk igen jó egészségnek ör­vend. Pedig édes Anonymus-Kenessey úr ! — hiába vádol az ellenkezővel — mi „ama bizonyos pozsonyi eset" óta egy cseppel sem változtunk, sőt biztosítjuk, hogy ha valamelyik hallgatónknak eszébe jutna a nemzetiségi kérdést köztünk újra szellőztetni, az, még mielőtt eszébe vehetné, már repülne s Moszkváig meg sem állana. De másrészt az iránt is legyen nyugodt, hogy mi anyanyelve miatt senkit sem fogunk bántani, sőt — egyházunk érdekét tartva szem előtt — a tót vagv német nyelv tanulását minden hallgatónknak szoros kötelességévé teszsziik. Tetszik vagy nem tetszik ez Önöknek, azzal mi édes keveset törődünk. Az egyház nem magyarosító intézet. Legalább a miénk nem az. De erről s a kálvinista ellenségeink­ről majd jövőre — utolsó czikkemben. Dr. Masznyik Endre. Tatay István emlékezete. Zsilinszky Mihály tói. VI. Az ismeretes pátens, legbiztosabb adatok szerint már május elején, tehát a magentai csata előtt készült el prot. bizalmi férfiak hozzájárultával, de csak szeptember elején hirdettetett ki. Ez álta­lános megdöbbenést okozott a protestánsok között ; i mert a protestánsok, bár mélyen érezték egy ujabb egyházszervezet szükségét — vallásos hitelveik meg­tagadása nélkül nem fogadhatták el azon elvet, hogy bármely vallási ügyeikben, de különösen egyház­alkotmányi ügyeikben császári pátensek által kor­mányoztassanak. Az összeütközés tehát kikerülhetet­lenné vált. Az ország alkotmányára is oly neveze­tessé vált harcot a tiszai ág. h. evang. egyházkerület szept. 28-án Késmárkon tartott közgyűlése indította meg Zsedényi Eduárd azon lelkes indítványának el­fogadásával : hogy ő felsége kéressék meg, miszerint a kibocsátott egyházalkotmány végrehajtását addig függessze fel, mig egy törvényesen választandó zsinat összehivatik, mert egyedül a törvényesen választandó zsinat határozhatja el a fenálló egyházi alkotmány­nak újraalkotását; a protestánsok soha nem ismer­hetik el, hogy a bécsi és linczi békekötések, valamint az 1791-ki 26-t. cz. ellenére cs. k. ministerium rendelkezhessék belső egyházi és iskolai ügyei felett. Ezen indítvány az egész országban nagy feltűnést okozott; lehetetlen volt az ott elmondottak igazságát tagadni. Hasonló szellemű gyűlések tartattak a többi kerületekben is, dacára annak, hogy a kormány rendőrséggel és katonasággal lépett fel a gyűlések megakadályoztatására. A bécsi kormány szigorúan meghagyta, hogy a pátens mindenütt életbe léptettessék, s az egyes egyházak szerinte szerveztessenek. A nem szervezke­dők törvény kivüli állapotba helyeztettek; a felszólaló férfiak börtönnel fenyegettettek, sőt valósággal elzára­tással is fenyítettek. Ezen szomorú viszonyok között, a kormány részéről kifejtett terrorismus daczára Tatayt is ott találjuk az első harczosok között mind megrázó szó­noklatával, mind ékes tollával küzdeni a prot. egy­háznak mindenkor szent örökség gyanánt őrzött szabadsága mellett. Minthogy a pátensben az iskolák ügye is benfoglaltatott, s mivel Szarvas közelebbről is érdekelve volt az által, hogy új superintenden­t i á 1 i s helynek volt kitűzve : kettős fontossággal birt az esperességre, sőt az egész bányakerületre nézve a szarvasi gyülekezetnek magatartása. Tatay határo­zott nézettel birt a teendőkre nézve. Terveinek ki­vitelében kiváló szerencséje volt, hogy akkoriban a szarvasi nagy egyháznak élén oly hatalmas férfiú állott, mint Haviár D. lelkész és utóbb esperes, a ki elméjének élességével, lelkesedésének nemes hevével és rendkivüli személyes tekintélyének egész súlyával támogatta mind azt, a mi egyházának javára lehetett. Ez a hatalmas férfiú úgy állott azokban a nehéz napokban, mint egy ótestámentomi próféta, akinek szavát leste az egész esperesség. Tatay ennek segítségével keresztül vitte (novem­ber 21-én), hogy a szarvasi presbyterium ő felségé­hez egy feliratot menesszen, melyben a provisorium hatályának felfüggesztését, az 1848. előtti autonom állapot visszaadását, és egy, a status quo alapján mielébb összeülendő zsinat megengedését kérje; egy­szersmind pedig ünnepélyesen kinyilatkoztassa, hogy azon kitüntetéssel, mely a neki püspöki székhelylyé

Next

/
Oldalképek
Tartalom