Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

265 tanúbizonysága szerint is valóban Isten tetsze'se're folytatja vala egész életét, az levén eledele, hogy mennyei atyja akaratját cselekedje és elvégezze az ő dolgát (Ján. IV. 34; Luk. II. 49.). Más szóval tehát Jézus, mint a 2-dik és utolsó Adám, mint az igazi, tökéletes ember — az emberiség eszményi fogalmának megvalósulása. íme az egyik tétel, melyre nézve Agricola kijelenti, hogy ahhoz az igazi Krisztusi vallásnak, — az Ő vallásának — semmi köze sincsen. Nemde egy jelentésü-e ezen kijelentés azzal, hogy az igazi krisztusi vallásnak semmi köze a szentiráshoz, nemcsak Pál apostolhoz, hanem magának Krisztusnak tanításához és személyéhez sem? Ily jelentésben, prot. ember létére talán Agricola maga sem írja alá saját kijelentését ! Hátra van még megmutatnunk, hogy az a 3-dik tétel, mely szerint Jézus isten-emberségét úgy fejezzük ki, hogy ő az ember eszményének és az Isten hasonmásának megtestesülése, — szinte nem érdemli meg Agricola azon lesújtó Ítéletét, hogy az „értelmetlen szózagyvalék." Ennek megmutatása végett, — nem akarván mélvebb dogmatikai fejtegetésekbe bocsátkozni, melyeknek Agricolára nézve úgy sem lenne meggyőző erejük — csak egy pár tételt akarok előre bocsátani. Az egyik tétel az, hogy a ker. vallásos tudat Jézusban látván üdvösségünk egyedüli alapját s az Isten tökéletes kijelentését, az ő személyében egyszersmind az isteni és emberi természet tökéletes egyesülését látja. A ker. vallásos tudat e meggyőződését különféle fordulatokban kifejezik már az uj szövetségi iratok. Legismeretesebb János evangeliomának azon tana, hogy Jézusban a logos lett emberré. A ker. vallásos tudat e meggyőződésének adott kifejezést a ker. egyház az isten-ember fogalmában, — azt tanítván, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. A másik tétel, melyre magyarázatomat alapítni akarom, az, hogy a világot s benne az embert is az Isten teremtette és pedig az embert az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, a miért az embert az Isten képét viselő teremtménynek s az emberi nemet isteni nemzetségnek mondjuk (Csel. X\ II. 28, 29). Ezen tan, a biblia alapján a ker. vallásnak szinte egyik sarkalatos tana. Igaz, hogy e tan az Agricola által idézett darwinismus evolutio elméletével nem egyezik meg. De ezt a. viszonyt mai nap még talán nem tekinti mindenki ezen ker. tan igazságának kritériumaként ! Én részemről határozottan kijelentem, hogy e tant nemcsak mint theologus, hanem úgy is, mint gondolkodó ember nem vagyok hajlandó a darwinismus evolutio elméletéért, — mely utoljára szinte csak elmélet, elcserélni s általában nem vagyok hajlandó azt feláldozui mindaddig, mig helytelenségéről a darwinismusnál sokkal jobban értesült tekintély által meg nem győzetem. Magyarázatunk főtételeként tehát azt állítjuk, hogy az embert az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ha e tétel szerint az ember eszményi ősképét gondoljuk, a mint az (emberi módon beszélünk !) az Isten gondolatában, vagy képzeletében a teremtés előtt létezett : ügy az ember" ezen örökkévaló eszményi képében magának az Istennek hasonmását látjuk. Az Isten képére teremtett ember eszményi képe e szerint egyenlő az Isten hasonmásával; — ez a két képzet egymással teljesen azonos. Ha viszont gondolunk egy valóságos embert, ki. igazi, tökéletes embernek ismerünk el, úgy róla mindenekelőtt elmondhatjuk — a mint ily módon más téren is szoktunk beszélni, hogy ő az ember eszményének megvalósulása, megtestülése. Mivel pedig az ember eszménye = Isten hasonmásával, azért az igazi, tökéletes ember egyszersmind az Isten hasonmásának is megtestesülése. Mi keresztyének Jézus Krisztusban az igazi, tökéletes embert látjuk. (A legtökéletesebb emberi eszményképnek vallja őt Agricola is.) Ennélfogva joggal mondhatjuk, hogy Jézus — mint a tökéletes ember — az ember eszményének és egyszersmind az Isten hasonmásának megtestesülése. Ezen tételben akarja a legujabbkori prot. theologia a szentírást s különösen Pál apostolt követve a keresztény vallásos tudat követelésének megfelelően Jézus isten-emberségét, azt, hogy ő valóságos Isten és valóságos ember, lehető rövidséggel tudományos alakban kifejezni. Nem tartom e tétel fentebbi magyarázatát, máirövidségénél fogva sem tökéletesnek. De annyira talán rövidsége daczára is érthető, — legalább az irányt megjelelvén a teljes megértésre, — miszerint némi bátorsággal kijelenthetem, hogy a ki a magyarázott tételt ezen felvilágosító gondolatok után is értelmetlen szózagyvaléknak itéli, az nem érti vagy nem vallja a keresztény vallásnak ama sarkalatos tanát, melv szerint az embert az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. Bancsó Antal, theoi. tanár. Tatay István emlékezete, Zsilinszky Mihály tói. II. A szünnapok hamar teltek el. Szeptember elején Tatay búcsút vett atyjától, kit többé soha, és hazájától, melyet csak három év múlva láthatott viszont. Tudvágyó lelke előre örült a szellemi élvezetnek, mely reá várakozott. Felkészülve kellő előismeretekkel, tisztában levén jövendő pályájával, határozottan a nyelvészeti és bölcsészeti tanulmányokra adta magát. E tekintetben Halle igen alkalmas egyetem volt, mert éppen e tanszakokban világhírű tanárokkal dicsekedhetett. Ott volt az inclo-germán nyelvek halhatatlan nevű búvára Pott Ágost Frigyes, kitől Tatay a nyelvészetbe való bevezetést (Allgemeine Einleitung in das Studium der Sprachen); a sanskrit a góth nyelvet összehasonlítva a göröggel és latinnal ; továbbá a görög nyelvet és az egyetemes nyelvtant (Grammatica universalis, seu Philosophia sermonis humani) tanulta. Ott voltak a keleti nyelvek ala-