Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)
266 pos ismerői és a biblia jeles magyarázói Gesenius Vilmos és Rödiger, kiktől az ó-testamentom magyarázatát és a biblia theologiát; továbbá a görög és római irodalom nagynevű ismerője B ernhardy G., kitől Euripides drámáit hallgatta. A bölcsészek között már akkor ott ragyogott a világos előadásd és éles eszű hegelista Erd mann Ed., kitől a bölcsészet történelmét, a logikát és metaphysikát, és az akadémiai tanulmányról szóló érdekes előadásokat; úgy szintén Hinrichs, Schaller és Gruber, kiktől részint bölcsészeti encyclopaediát, részint bölcsészettörténetet, részint vallásbölcsészetet, részint aesthetikát hallgatott. Ezen főtárgyai mellett nem zárta el szemeit egyéb tudományoktól sem, melyeknek Halléban hírnevesebb képviselői valának. Igy a tlieologusok közül szívesen hallgatta a szabadelvű Schwarz Károlyt; a jogászok közül Eiselent; a természettudósok közül Schweiggert és a világhírű Humbold Sándor egyik kitűnő tanítványát Burmeistert; végre itt tökéletesítette magát a franczia és angol nyelvben Hollmann és Blanc tanárok alatt. Ilyen kitűnő tanárok útmutatása mellett egy óriási, eddig ismeretlen, tudományos világ tárult fel Tatay szemei előtt. Az egyetem úgy tűnt fel neki, mint egy szellemi kútforrás, mely az örök szellem mindent átható erejéből bugyogván elő, mind azt képes kielégíteni, a ki az igazság életvizével akarja lelke szomját kielégíteni. A tanárok mind megannyi világító fáklyák, melyek az igazságot keresőnek útját megvilágítják, hogy a pályán, melyre lépett, el ne tévedjen. Tatay e fáklyákat okosan tudta felhasználni, mert czéljával tisztában volt. Ez nem engedte, hogy a különféle tudományok kellemesen vonzó hatása közt ide s oda csapongjon. Azon tantárgyak, melyeket választott, bizonyítják, hogy jóllehet a theologiát és a természettudományokat is nagy érdekkel hallgatta, még sem feledkezett meg arról, hogy tulajdonképi szakja a bölcsészet és a nyelvészet. A tanárok előadásait tárgyukhoz mért olvasmányokkal kisérte. Erre nézve rendelkezésére állott a százezer kötetre menő egyetemi nagy könyvtár, melynek akkori őre dr. Voigtei tanár és kir. tanácsos volt. Ez nagy figyelemmel kisérte a magyar tanuló ifjak olvasmányait, s némi kedvetlenséggel látta, hogy az ő tantárgyához való könyveket nem igen olvasták; a miből természetesen azt következtette, hogy az ő előadását se nagyon szeretik hallgatni. Egyszer el is árulta érzelmeit, midőn Tatay jelenlétében kissé hangosan gondolkodva mondá : „Diese Ungarn können sich nur in die Bibliothek drängen, und wissen nicht einmal so viel Art, dass sie meine Geschichte der Päpste anhören möchten." Az időnek ily czélszerű felhasználása folytán csakhamar otthonosnak találta magát Tatay választott szakjában ; és ámbár erejét sohasem becsülte túl, mégis bátorságot vett magának, hogy az egyetemi theologiai facultás által kitűzött pálya kérdésre : ,,De origine, moribus et dogmatis Pharisaeorum." ő is beadja dolgozatát, főképen azért, hogy eszméit latin nyelven kellett kifejtenie. És hogy e kísérlet csakugyan nem volt haszontalan, az abból tűnt ki, hogy műve a birálók által „nyilvános dicséretre méltónak" találtatott. A szemeszterek végén következni szokott szünnapokat arra használta, hogy meglátogatta a jenai és a berlini egyetemeket. Mind a kettőnek kitűnő tanárai voltak; s mind a kettő birt oly sajátságokkal, melyek a figyelmes szemlélőre nagy érdeküek lehetnek. Jena hasonlít egy tudományos kis koloniához, melyben minden az egyetem körül forog; a tanárok és a tanulók képezik a központot, mely körül a lakosságnak majdnem minden foglalkozása határozódik. Berlinben ellenkezőleg a tanulóság eltűnik a nagy város tömkelegében, de annál nagyobb bámulatra ragadnak, a lépten-nyomon feltűnő műemlékek, gazdag muzeumok, példányszerű közintézetek, különösen iskolák mindenféle fokozatban és szakban a kisdedóvódáktól egész az egyetemig. Tatay ezeknek szorgalmas látogatója volt. Külföldi tanulmányainak vázolása nagyon liiány ros lenne, ha ki nem emelném tanulmányozásának azon gyakorlati irányát, melyet követett és mely nélkül tudományos ember ugyan bárki lehet, de ügyes nevelő és tanító bizonyára soha sem. Ö ugyanis felkereste a jelesebb népiskolák, tanítóképezdék és gymnasiumok igazgatóit, megtudandó, a vezetésök alatti intézetek kül- és bel-szervezetét; meglátogatta a tantermeket, a tanszergyüjteményeket; élő tanúja volt a tanítók nevelői hatásának, tanítványaikkal való bánásmódjának; különösen érdekkel hallgatta előadásaikat közvetlenül a tantermekben s megfigyelte a különböző tantárgyak kezelési módját. De talán valamennyi meglátogatott intézetek között legnagyobb hatással volt lelkére a hallei ! nagyszerű Frankeanum. Ezen nevezetes intézet, mely a keresztény szeretet erejének egyik legdicsőbb tanúbizonyságát képezi, páratlanúl áll a maga nemében árvaházával kisdedóvodájával, népiskolájával, gymnásiumával, reáltanodájával, tanszergyüjteményeivel, nyomdájával s biblia terjesztő társulatával. Akkori igazgatója Eckstein és egyik legkitűnőbb tanára Scheuerlein Vilmos volt, a ki Tatayt Peez Gyula barátjával — ki még a külföldön is versenytársa maradt — nemcsak szívesen fogadta, hanem mint vendéget a gymnasialis tanárok tanóráira bevezette, az intézet egész szervezetével és tantervével megösmertette és pedig oly kiváló előzékenységgel, mely csakis oly műveltségi fokon álló nép tulajdona, minő a német. Itt tapasztalta Tatay leginkább, hogy mit tesz clZj 8J nevelészet terén művésznek lenni; itt alkotott magának határozott eszményképet az igazi tanárról ; és alig tévedek, ha azt mondom, hogy a saját tanári pályáján sokszorosan tanúsított ügyességének, tapintatának s tárgykezelési finom módjának legnagyobb részét, ezen iskolalátogatásoknak köszöni. Egyetemi tanulmányainak végén már több belátással és tapasztalással birt, mint számtalan oly tanár, a ki itthon szükségből elébb pappá, aztán ismét csak szükségből tanárrá lett azon boldog önelégültségben, hogy a theologusból minden válhatik.
