Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Az aszódi ev. algymn. 100 éves fennállásának jubileuma

233 a más felekezetek harangjai is bele szólottak, sokhelyüt a fúvó hangszerekkel felszerelt népzenekar zenéje, más helyeken pedig egyházi ének zengedezése mellett haladt a menet a lakosság lelkes éljenzésétó'l fogadtatva és kisértetve a paplak elé, hol, az egyház legtekintélyesebb tagjainak élén maga a lelkész várt, papi díszben, magas vendégére, s a menet néha 2—3 diadalíven is áthaladt, amig odáig ért. Az egymástól távolabb eső községekbe történt bevonulás alkalmával egész a szomszédhatárig jöttek a délczeg lovas bandériumok püspök Urnák elébe, meiy bandériumok közül különösen az apáczai tett ki magáért, körülbelöl 130-ra tehető lovasával. Csángóniában a párosával egymás elébe fogott 6 lovat el nem engedték volna püspök kocsija elől még ott sem, ahol még gyalog is csak rövid séta lett volna az átköltözés az egymáshoz épített falvak egyik parochiájáról a másikra s a festőiesen szép patyolat ünneplőjükben kivonúlt hajadonok sem fösvénykedtek a virággal, mely hol szálanként, hol koszorúba vagy csokorba kötve eső gyanánt húllott kézbe, kocsiba, láb elébe. Előfordúlt biz ott, megvallva az igazat — imitatio is (hogy ne, ebben a talmi korban) ; nem a virágban, az mind igazi volt, hanem a csángó nép viseletben, vagyis, hogy még világosabban szóljak, azokban, a kik azt viselték. Nem egy kedves hölgyecskében, papleányban, tanítónőben, felismerte a gyakorlott szem a bemutatkozáskor a divatos ruha daczára az álparasztleányt vagy menyecskét, aki kösöntyüs, öves, patyolatos, varrottas népviseletben nyújtotta a bevonulásnál a virágcsokrot, vagy szolgált ki az asztalnál. — Több helyen serenade-dal is kedveskedtek az ének terén különös műérzékkel biró főpásztornak. melyek között a négyfalusi vegyes férfi- és női kar által rendezett alszegi, úgy a programm változatosságánál, mint a kivitel szabatosságánál fogva különösen kiemelendő. — Hogy a kedves magyar papnék nem fogadták hideg tűzhelylyel magas vengégöket és kíséretét, hogy az illető nagy nap tiszttességére az aprólék különféle nemeiből mindenütt hekatombák estek, azt mondanom sem kell, de hozzá teszem, miszerint az, ami a sok izes sültnek, főttnek, melynek terhe alatt asztaluk görnyedezett volt, legizesebb fűszerét képezé, azon igaz vendégszeretet és előzékeny kedvesség volt, meiynél fogva az ember, midőn másnap tovább kellett mennie, oly nehéz szívvel vett a kedves papi családtól búcsút, akár valamely régesrégi ismerős. E tekintetben a Moór, Horváth, Oertl, Borcsa, Deák, Kiss, Masznyik, Török, Fehér kedves papi családok igazán egymást múlták felül (a Bohus és Dendély papi családokról fontos okoknál fogva legfeljebb a jövő visitatio leírásában fogok tehetni említést.) A mi szeretetre méltó kedves zajzoni collegánknak, Papp György bátyánknak pedig, mint magános embernek ne essék e szó felettébb zokon : íme én kiállítom neki ezennel a bizonyítványt, hogy ő papért és papnéért egy személyben eleget tett s nehogy bármely más collegája által túlszárnyaltassék, utoljára még pezsgővel is előhozakodott (Hanem azért : Genes 2, 18.). (Folyt, kov.) Az aszódi evang. algymnasium 100 éves fennállásának jubileuma.*) Nagy napja volt Aszódnak junius 27-én; megünnepelte gymnáziumának 100-éves jubileumát. Már a vá*) Nem a mi hibánk, hogy ily későn referálunk e lélekemelő ünnepélyről. ros külső dísze, a fellobogózott házak, a három cserfalombbal ékesített diadalkapu, az üzletek szünetelése és a nép ünnepies járása-kelése voltak e nagy nap tanúbizonyságai. Az érkezők közül a diadalkapuknál fogadtattak : b. Podmaniczky Géza és Levente, Földváry Mihály esp. felügyelő és alispán, valamint b. Prónay Dezső egyetemes felügyelő ; a vasúti állomásnál fogadtattak : Gyulai Pál és Szana Tamás, mint a magyar akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-társaságok küldöttei. D. e. 10 órakor érkezvén meg egyetemes felügyelőnk, harangzúgás és mozsarak dörgése jelezte az ünnepélynek kezdetét. A felvonulás a templomhoz, melyben az egyenruhájokba öltözött önkéntes tűzoltók is résztvettek, valóban imposáns volt. A magaslaton fekvő templom alig fogadhatta be az ünnepi közönség egy harmadát. Megzendíílt most a lutheri ének, az „Erős vár" s ennek egy-egy verse után következett Mor a v es i k Mihály lelkész bevezető, verses imája, Láng Adolf főesperes szószéki beszéde I. Sámuel 7. 12. felett és Török József alesperes magasztos hála-imája. Ugyancsak a templomban vette azután kezdetét, a dísz-gyűlés, melyet az egyház érdemdús felügyelője, báró Podmaniczky Levente üdvözlő szavakkal nyitott meg. E díszülés szánva volt a gymnasium története felolvasásának, melyet Petri Gyula gymn. tanár végzett s mely történetet a felolvasó nagy gonddal és ékes irálylyal szerkesztett. 1787-től vette kezdetét a gymnasium élete, melyben több korszakot különböztetett meg a szerző s melyek közül csak a virágzás korát olvasta fel, miután e dolgozat a gymnasium értesítőjében úgyis napvilágot fog látni. Ki lettek emelve e korszakban a Podmaniczkycsalád, mint főoszlopai az intézetnek és Sárkány János s Moravcsik Mihály aszódi lelkészek, mint a gymnasium újjáalakításának kiváló apostolai. Ezek mellett a báró Prónay, Gosztonyi, Rudnay, Földváry stb. családoknak, az öreg Kören István, valamint Csengey Gusztáv volt aszódi tanároknak nyújtva lett az érdemkoszorú e felolvasásban. Egyik jellege az ünnepélynek a Petőfi-kultus is volt. — A gymnasium előtti Petőfi-téren, a Petőti-emléktábla mellett folyt le azután az ünnepély második része. A felkoszorúzott gymn. épület, a lombokkal feldíszített szószék, a hölgyekkel telt padsorok, a tér alján emelkedett lombos diadalkapu, a gymn. ifjúság képezték az ünnepi kép érdekes külsejét. Itt első lépett szószékre Földváry Mihály esp. felügyelő, alispán és az aszódi gymn. 50 év előtti tanítványa. Kegyelettel és bensőséggel emlékezett meg arról, hogy mint a szülői házból először kilépett fiú Aszódra jött, hol félelmes tanár helyett Korenben atyát és idegen város helyett kedves otthonra, tanulótársaiban barátokra, többek közt egy Petőfire is talált stb. E tapssal fogadott beszéd után elszavalták azon 3 költeményt, melyeket ez alkalomra írt Moravcsik Gyula, a gymn. volt tanítványa, Csengey Gusztáv, volt aszódi tanár és Melczer Gyula, szintén a gymn. volt tanítványa. Szavalták ezeket Beke, Zuberecz tanárok és Melczer Gyula acsai lelkész és mindenik szavallat lelkes éljenzésben részesült.