Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Audaces fortuna iuvat (Farkas Gejza)

Hatodik évfolyam. 15. szám. Pozsony, 1888. évi Április 7-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. f Előfizetési ár: Egész evre 6 írt — kr. félévre . 3 , — negyedévre 1 , 50 , Egy szam ara 12 kr. o. e. l J JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. s3>SÖ£3<£ä Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Xonventutcza 6. az. Feieiös szerkesztő s kiadó : T5.SZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom : Audaces fortuna juvat. (Farkas Géza.) — Yiszonválasz Laukó Károlynak. (Kiss Péter.) — Könyvismertetés. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. FIGYELMEZTETÉS í T. előfizetőinket előfizetéseik megújítására, a hátrálékosokat kátrálékaik törlesztésére Társult előfizetők eddigi czímszalagjaikat használják. Lapunk jóakaróit felhívjuk, szíveskedjenek e vállalatott kivált szellemi közreműködéseikkel támogatni. Szerkesztőség. Audaces fortuna juvat. Régi közmondás : Szemesé a világ ! Valóban alig győzi az ember bámulni azt a leleményességet, a mellyel a r. kath. klérus minden józan ész, — törvény — s jobb emberi érzés ellenére a protestantisrnus megrontására tör. Mikor időszakonkint az ország közérzete és az általános megbotránkozás az üzelmeket megsokalván törvény által akar véget vetni a kellő névvel alig nevezhető bántalmaknak, a melyekkel a felfuvalkodás és felekezeti gőg az állam más egyházaihoz tartozó polgárait lelkiismereti s vallási szabadságukban vérig zaklatta, a farizeismus és Írástudás minden körmönfont furfangjával keresztül tör az akadályokon, melyek a más egyházak vesztét czélzó szándéklataikat meg voltak rontandók. Mikor már azt hitték az ország törvényhozó atyái, hogy végre betették a kaput a r. k. klérus túlkapásai előtt, hát ime a kulcslyukon, s ha ott nem, — a talajt aláásva a küszöb alatt furaka dott be s megint csak ott folytatta üzelmeit a hol elhagyta. Szemesé a világ! Az üldözések korában majd azzal rontották meg a királyok vallásszabadságot biztositó kegyelmét, az országos törvényeket, hogy belecsűsztattak holmi „adhuc" meg „salvo jure dominorum" szócskákat, majd meg akkor kezdték csak igazán arczátlan garázdálkodásukat a más akolhoz tartozók ellen, mikor az országgyűlés a protestánsok végtelen panaszaira „a vallásháboritók" ellen hozott szigorú törvényt; mert hisz magától értetődik, hogy a vallásháboritók nem ők, de a mieink voltak. S ez így megy nyomról nyomra századokon át. Valljuk meg, hogy ennek nagyrészt a politika élhetetlensége és éretlensége volt s részben most is oka. Az ország nagyjait folyton gyámkodása alatt tudta tartani az egyedül idvezítő egyház, s a nagy nevű és befolyású politikusok, kiknek kezében volt milliók sorsa, jólléte, békéje — boldogsága letéve — gyakran csak játszó bábjai voltak a klérusnak, a mely mint az utczai komédiát a színfal mögöt czérnaszálon rángatja magával tehetetlen királyoknak és hadvezéreknek öltöztetett alakjait. A politika e kiskorúságát — s van gondja rá a klérusnak hogy még soká abban maradjon — aztán igen jól ki tudja használni önző s más emberek jogait sárba taposó czéljaira. ügy látszik, a politikának még mindig — s ki tudja meddig — van és lesz szüksége a klérusra, a miért aztán a klérus is oly konokul ragaszkodik a kormányhoz és hatalomhoz — bármily elvekkel vagy irányzattal is uralkodjék az. Ez az örökös körben forgás — a két érdek össze fonódása a buja talaj, a melyben a klérus üzelmei buján és megtorlás nélkül tenyészhetnek. Csak nem rég is e helyen egy, az állapotokat jól ismerő atyánkfia tollából értesülhetett, a ki előtt talán a helyzet eddig elég világos nem volt, a cselfogásoknak egész halmazáról, melyekkel a rk. klérus — a mi minden igaz hazafi előtt legszentebbnek kell hogy tekintessék — a törvényt büntetlenül kijátsza. Azt hittük, hogy a büntető törvényköny szabványai oly közeg kezébe tették le a vallásos súrlódások elintézését, a mely eddig az ország feltétlen