Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - A berlini városmissió (Krahulecz A.)
170 lelkiismereti szabadság jelszavával a polgári, német nemzeti szabadság jelszavát is összekötötte (1. nagy beszédét a 148. lapon) és a Vor ms utáni Luther, ki a szegény parasztnak rabszolgaságot prédikál, ugyancsak következetlennek mutatja magát. Hanem lássa édes Hutter úr, midőn a következetlenségre művemben ekként rámutattam, épen én vagyok az, a ki Lutherben ezen következetlenség természetes okát is megjelölöm. Az ideális és a praktikus Luther egészen más. Vorms előtt Luther még egy-magára áll az ő eszményeivel, Vorms után az események realizálása várt reá és ez a feladat őt nagyon megpróbálta. — ügy járt ő is, mint Pál apostol „nem tudott minden ponton szakítani a hagyománynyal," — romokon épített s igenis — bármennyire irtózzék On a szótól — a romárny odavetődött művére. Ilyen romárny a Vorms utáni Luthernél a tétel, hogy egyháznak (Isten-ország) és világnak (állam) egy a máshoz semmi köze. Tiszta evangyéliomi felfogas ez? Ön azt mondja igen, hogy „tiszta evangeliomi alapon csendes szívvel várni kell, mig az evangeliomi szabadság diadalával az anyagi szabadság, (a sült galamb) mint érett gyümölcs az ölbe hull. a Hát majd elmondom én Önnek, honnét csapott be a keresztyénségbe ez a „tiszta evangeliomi felfogás", mely azt a benső egység-kapcsot, melyet Udvözitőnk az ég és föld, Isten és emberországa között létesített, megsemisítette s törvényesíté azon (llialisticus világnézetet, mely a keresztyénség elvi igazságának legnagyobb sérelme. Csak egy kis türelmet kérek. ^ . 7 7 JJr. Masznyik Lndre. A Budapesten létező, néh. dr. Székács József által életbe léptetett „Tabitha" jótékony nőegylet, melynek védnöknője Tisza Kálmánné, gróf Degenfeld Ilona 0 Excellentiája, f. hó 2-ikán Haberern Jónathánné elnöklete alatt s védnöknő jelenlétében tartá meg ez évi közgyűlését. Az egylet, mely egynéhány évvel ezelőtt igen szerény viszonyok közt létesíttetett, évről évre gyarapszik igen örvendetes módon. Mig 2 évvel ezelőtt pl. az egylet vagyona alapítványokban 6500 frtot tett ki, ma már 8200 frtot constatálhatunk. Tavaly Tisza Kálmánné egymaga 800 frtot gyűjtött alapítványokra, az adományok czimén pedig 110 frtot ; az idén jutott az egyletnek ismét Ó nmlga által 500 frt alapítványokra s 179 frt adományok czímen. A márczius hó 20-án a Budavári színházban Ő Exc. által rendezett jótékony czélú színielőadás tiszta jövedelmének fele, 400 frt, szintén a „Tabitha" egyletnek adatott át. E mellett mintegy versenyeznek elnöknő, alelnöknő a választmánynak majdnem valamennyi tagja a jótettek gyakorlásában, gyűjtenek pénzt, — az idén az aláírási iveken 821 frt s 62 krt szolgáltatott be. Egy 50 frtos alapítványt elnöknő jelentett be, a közgyűlés pedig elhatározta, miszerint a máj. 2-án bemutatott pénztár maradványból 250 frt szintén az egyl. vagyonához csatoltassék. — Az összes bevételek a lefolyt 1887/8. munkaéven át 2698 frt 39 krra rúgtak, mig a kiadások 2293 frt 55 krt tettek ki, pénztári maradék tehát 405 frt 84 kr. Kenyér kiosztatott 8439 kiló, minek 720 frt 83 kr. volt az ára ; kelmékre lőn fordítva 407 frton felül ; czipő vásároltatott 465 frtért ; szóval sok, sok nyomor enyhíttetett a közelmúlt hosszú, szigorú télen által ezen még csak kicsinynek látszó egylet által. Az egyleti „kimutatás" különben bővebben fog szólani az egylet működéséről ! A buzgó nők nemcsak a reájuk szorultak háláját érdemlik meg, de minden emberbarát elismerését is ! Közli : Kurs Sámuel, egyleti pénztáros. 11 i f 111, (Folytatás). A berlini város-misszio. A predikáczióról és lelkipásztorkodásról mintegy 120 ev. pap gondoskodik s így egyegyre ca. 8000 lélek esik. Az aránytalan beosztásnál fogva azonban van olyan pap is, a kire 35,000 lélek esik, így pld. a Márkus gyülekezetén, (140,000 1.) működő 4 lelkészre. A legkisebb a Nikolai gyülekezet, a melyben egy papra csak 2000 lélek esik. Ily abnormis viszonyok között, melyek természetesen nem egy év alatt jöttek létre, örülni kell azon, hogy ideje korán megalakult a város misszió, — egy oly intézet, mely a kedvezőtlen egyházi állapoton legalább némileg segíteni, czélul tűzte ki magának. Ezen intézet már a 70-es évek közepe táján (1874) alakult meg. Rövid ideig, D. Brückner fősuperintendens állt annak élén ; sokféle hivatalos teendők miatt azonban, az elnökséget már 1877-ben Stöcker udvari papra ruházta. Az intézet alaptétele: városi misszionáriusok segélyével az egyes ev. lelkészeket, theol. álláspontjuk tekintetbe vétele nélkül, a hiányos lelkipásztorkodásban támogatni, kisegíteni. Czélja tehát, az Úr szőlőjében való munkálkodás; felkeresvén a meg nem keresztelteket, a polgári és vad házasságban élőket, 1) az Istentől elfordultakat, az elhagyatottakat, a rabokat és a szegényeket szükölködésökben, azon czélból, hogy azokat az egyházhoz visszavezessék, illetőleg annak megtartsák. Az özvegyeket és árvákat, az eltévedetteket és elcsábítottakat, az iszákos és erkölcsteleneket tanácscsal, — a betegeket és haldoklókat pedig vigaszszal látják el. A gyermekeket, a mennyire csak lehetséges vasárnapi, kötő- és varróiskolákban (jelenleg 3000 gyermeket) a serdülő ifjúságot, ifjú és leány, (420-t.) a felnőtteket, férfi- és nőegyletekben, (618-t.) ének- és zeneegyletekben, (220-t.) mindnyájukat biblia órákban és vallásos gyülekezésekben gyűjtik össze, hogy megmutassák az *) A kulturharcz első éveiben, 1874-ben, beszüntetett a keresztelési és az egyházi házasságkötési kényszer (Taufund Trauzwang); az utóbbi helyére a polgári házasság lépett. Hogy ez a prot. egyházra semmi jót nem hozott, mutatja azon tény, hogy a városmisszionáriusok 1886-ban, 3188 meg nem keresztelt gyermeket s 1477 polgári és vadházasságban élő párt kutattak fel. A róm. kath. egyháznak e törvény nem árt annyira, mert a gyónószék segélyével és az excommunicatióval való fenyegetéssel a legtöbb esetben czélt ér.
