Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - A berlini városmissió (Krahulecz A.)
171 utat, mely az örök élethez vezet. 1881 óta nagy sikerrel misszionálnak a Stöcker-féle egy pfenniges predikácziók terjesztésével, melyek Europa szerte, de só't Afrika- és Amerikában is nagy előszeretettel olvastatnak. Hindezekró'l késó'bben majd bó'vebben leend szó. Már az eddigiek is, t. i. a berlini város-misszió czéljának s tevékenységének rövid jelzése, a mellett bizonyítanak, hogy a múlt év végén általánosan érezhetó'vé vált templomhiány, mely valóságos „nyilvános botránynyá" nőtte ki magát, még veszélyesebb színt öltött volna magára, ha az évek óta áldásosán működó' s most is közbelépő és segélythozó város-misszió nem létezett volna, mint oly intézet, mely Berlinben az egyházi élet terén, Stöcker buzgó vezetése alatt, általánosan elismert érdemeket szerzett magának. Stöcker befolyásának köszönhető, hogy gróf Waldersee egyetemes szállásmesternél, (Generalquartiermeister) 1887. nov. 28-án, a templomhiány ügyében, a berlini ev. arisztokratiának 728 tagja. — az akkori Vilmos herczeg, mostani német trónörökös és neje protectorátusa alatt, — gyűlésezett. Ily fényes gyűlést összebozni bizonyára nem könnyű dolog s Stöckernek még ez is sikerűit; azért nem csoda, hogy e miatti irigységből s rosz akaratból összes ellenei neki rontottak. Mielőtt azonban erről szólnánk, halljuk, mi e gyűlés előtörténete? Stöcker már ca. 2 év óta azon törekedett, hogy Vilmos herczeget és nejét a város-missziónak megnyerje. A herczegpár, de különösen a herczegné szorgalmasan eljár a templomba, úgy szinte, a mint mondják, épületes olvasmányokkal is szeret foglalkozni. Ez, természetesen, czéljának elérésére csak is kedvező volt. De előbb egy kis körutat kellett választania, t. i. előbb meg kellett nyernie fentemlített gróf feleségét, a kiről azt mondják, hogy „orthodox úrhölgy." E grófné amerikai születésű s első férje a schlesvigholsteini herczeg volt. Ebből magyarázható, hogy Vilmos herczegnek nejével benső viszonyban állt. A grófné által a herczegné figyelmeztetve lett Stöckerre s ez utóbbi megnyervén a herczegné kegyét, csakhamar Vilmos herczeggel is érintkezett. Igyjöttlétre ama nevezetes, a „christl. Welt" szerkesztője szerint „a város-misszió, de sőt a Porosz egyház történetében epochát képező missziógyűlés." A gyűlés alkalmával, előbb a házi úr, gróf Waldersee szólalt meg; sok évi tapasztalatai alapján rövid vonásokban ecsetelvén a városmisszió kifejtett tevékenységét, azt a jelenlevők figyelmébe ajánlotta. Utána Vilmos herczeg beszélt. 0 is nagyon dicsérőleg nyilatkozott a városmisszióról, utalván közelebb annak az egyház, a gyülekezet, a nép és államélet terén való fontosságára. Ezután felkérte a jelenlévőket ezen institutio állandó pártolására, még pedig olyformán, hogy egy állandó segédbizottság megalakulását tartotta szükségesnek, melynek élére Puttkamer minisztert és gr. Walderseet nevezte ki. Vilmos herczeg után Stöcker a városmisszio anyagi állásáról referált s kiemelte, hogy a tartományvárosok is ép úgy szükséglik a segélyt, mint Berlin városa. Ezek után, több tekintélyes férfiú hozzászólása mellett, az eljárás mikéntje felett tanakodtak. Legczélszerűbbnek találták a magány és nyilvános úton való pénzgyűjtést. Miután gr. Waldersee még egy, e czélból terjesztendő felhívást, melyen csak csekély módosítások eszközöltettek — felolvasott volna, a gyűlés véget ért. Nemsokára a felhívások, melyek Puttkamer és a kultuszminiszter által aláírattak, az egész birodalomban terjesztettek. S így a templomhiány, — mely reményre főleg a megalakult segédbizottság jogosít fel — végre nagyobbára a város-misszio közbenjárásával megleend szüntetve; már most is mondható, hogy a felhívások nem a pusztában kiáltónak szavai. S mindez Stöcker érdeme. Mind a mellett sokan vannak, kik jobban szeretnék, ha Stöcker a városmissziói elnökségről leköszönne. Pedig ő mint lelke a városmissziónak, — melyet oly magas polczra emelt, — csak azon meggyőződésből indult ki, hogy mennél több a templom 1), annál több a keresztény, a templomjáró s hogy a nagyvárosban oly protestáns, a ki Istenét templomon kivül is, igazán lélekben és igazságban imádná, — nagyon kevés van s hogy ép azért, daczára az egyetemes papság elvének, az ige és a sacramentumok kiszolgáltatása nélkül, e világon egyelőre egészséges ker. élet nem is képzelhető. S ime mindezért meglett támadva ; egyesek azért támadták meg, mivel — úgymond — összezavarja a kereszténységet a politikával, mások ismét pld. a zsidók, azért rontottak neki, mert antiszemita; a politikai szabadelvűek, mert azt hitték, hogy a herczeg a szigorú egyházi irányú Stöckerrel egyházi s politikai tekintetben is egyetért 2) s az egyházi szabadelvűek, mert Stöckerben legnagyobb ellenségüket látják. A legtöbb lap pedig Stöckerről mint olyanról beszélt, mint a ki „a szükséget saját erénynyé" teszi. Ellenei azonban most már lassanként elhallgatnak, legalább nem beszélnek többé az elnökségről való visszalépéséről ; a figyelem főleg a baj orvoslására irányúi, melyre különben igen nagy szükség van, mivelhogy a külvárosi gyülekezetek napról napra nagyobbodnak, úgy, hogy előfordul, hogy egy lelkésznek egy napon 100, sőt még több keresztelése van. Hogy ily körülmények között lelkipásztorkodásról még távolról sem lehet szó, világos; sőt tény még az is, hogy a lelkészek sokszor egyik másik kötelességüket sem teljesíthetik úgy, a mint kívánatos volna. A városmisszió azonban, daczára annak, hogy csudálatra méltó eredményeket mutathat fel, még sem elegendő a baj gyökeres és gyors eltávolítására. Azt gondolhatná valaki, hogy a német prot. egyháznak oka van, ily körülmények között a 12 németországi r. kath. püspökségtől s az 1185 ekklézsiától tartani, hogy ezek a zavarosban, ott, a hol csak alkalom nyilik, halászni *) Szerinte a templomhiányon csak úgy lehetne alaposan s egyszerre segíteni, ha 100 templom emeltetnék, 200 lelkész alkalmaztatnék s évről évre 5 új gyülekezet alapíttatnék. Ez egy kis túlzásnak látszik, de még sem az; mert, hogy példát hozzak, — itt Göttingában egy-egy szónokra (8 van) nem is esik 2400 lélek, holott, ha a fentebbi keresztül is vittetnék, akkor az ő számítása szerint egy ev. papra még mindig 5000 lélek esnék. 2) A valóságban nem így áll a dolog; mert egyr. bizonyos az, Vilmos herczeg a város-misszió iránti jó indulatát nem tanúsította édes öregatyjának, atyjának és Bismarcknak tudta nélkül, — másr. az, hogy mint czél, csak a szörnyű baj, a templomhiány megszüntetése lebegett szeme előtt. Ezt főleg azon tény bizonyítja, hogy a gyűlésre számtalan egyházilag s politikailag liberális irányút is hitt meg.
