Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Észrevételek a papválasztásra (Kiss Péter)

Hatodik évfolyam. 9. szám. Pozsony, 1888. évi február 25-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r • Előfizetési ar : Egész evre tí frt — kt. félévre . o , — , negyedévre 1 , 50 , Egv szam ara 12 kr. o. e. J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. ^XOGXss Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza ő. 8z. Feieiós szerkesztő s kiadó : T ZR, S Z T^É 3ST S Z ŒSL^T FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr., többször közöive 5 kr. Bélvegdii : külön 30 kr. Tartalom: Észrevételek a papválasztásra. (Kiss Péter). — Hol van a baj forrása? (—ö. '—s.) — Bányakerületi özvegy-árva és nyugdíj-intézet. (Hurtay György). — Nagy harag és nagy öröm a túlsó táborban. (Bierbrunner Gusztáv). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Észrevételek a papválas^tásra, Evang. egyházunk szeplőtlen, tiszta légköre, melyben az mozog, eleitől fogva megőrizte, úgy az egyes személyeknek, mint egyes gyülekezeteknek saját hatásuk körében, az őket jogosan megillető cselekvési szabadságot. És e személyes és gyülekezeti józan szabadság, hogv idők multával nem változott át szabadossággá, nagyon befolyt arra az evnngyeliom világossága, vagy az isten sz. igéje tanitásához mindig hű ragaszkodás. Most is e sz. ige egyházunkban mondhatni minden világi és anyagi káros befolyások áramlata ellen : a mi lefőbb bástyánk, legmegvíhatlanabb várunk és erőségünk. A sz. ige, e két élű fegyver volt egykor az a titokzatos erő, mely elődeinkre jóés balszerencsében soha nem téveszté el hatását, mert benne s általa, a mikor buzditást, bátoritást, szenvedésben vigaszt kerestek, mégis találták azt abban minden koron. Egyházaink elvitázhatlan tény mai napig is teljes szabadsággal dicsekedhetnek, minden felett szabadon ők rendelkeznek, templomaikat, iskoláikat s egyéb egyházi épületeket ön költségükön ők építtetik, és ők magok is tartják fel. E téren egyházainkat vallási buzgóságuk nem egyszer anyagi erejüket nagyon is messze meghaladó áldozatokra ragadja, melyeknek ők. — ha külömben meg van a jó egyetértés köztök, — verejtékezve bár, de mégis megfelelnek, s azokat idővel ki is heverik. Szinte érdekes látni, az évi előleges költségvetés tárgyalásakor, — e vagy ama újabb tenerfelmerülésénél, hogy híveink minő érdekeltséggel és figyelemmel hallgatnak végig mindent; de szabadságuk tudatában, mennyire óhajtják, megkövetelik azt, hogy ők szólhassanak a tárgyhoz. És ha szóhoz jutnak az észrevételek, megjegyzések s fejtegetéseknek mily gazdag tengerözöne ered meg ajkaikon; de hát mégis a sok szó és beszéd mindig azon végződik „fogadják el hát e terheket is biztatják magukat, helyettünk azt, úgy sem fogja viselni más." így van ez mindennél, a mi csak egyházi életünkben előfordűl, a mikor híveink zsebére felebbezünk, s áldozatkészségére utalunk ; mindig az az örökös refrain járja, „tegyük meg hát, ha máskép nem lehet, helyettünk azt, úgy sem teszi más." A szolgalmak, a terhes kötelességek, mindig övék ; de a mikor legszebb jogaikat is gyakorolniok kellene, teszem azt a papválasztási jogot, itt már kevesebb a figyelem reájok ; itt már unalmas dolog ; a választást vezető férfiaknak a várakozás, míg a választás által leginkább érdeklettek arra gondolják meg magokat, ha ezt-e vagy amazt fogadják el papjoknak ? Köznépünk sajátsága, hogy minél fontosabb, életbevágóbb ügy elintézéséhez lát, annál több időre van szüksége, hogy azt tőtől hegyig átvizsgálja, s annak elejét és végét egybevetőleg megfontolja. És ez nem épen rosz. Hirtelenkedés különösen papválasztásnál nem vezet soha czélhoz! A papválasztás, a mint azt egyházunk rendeli, és itt ott, a mint gyakorolja, teljesen szabad, habár nem egészen ment és független a felülről jövő befolyástól. És ez nézetem szerint is a legjobb. De nincs az a törvény, megszabott rend, melyet az emberi találékonyság, furfang, ki ne játszana, h a azt önérdeke úgy kivánja, követeli. A megürült egyház maga, habár az ügy szigorún véve egészen őt illeti, csendesen viseli magát és hallgat, epedve várja a jelentkező férfiakat, a kik nála a sz. ige hirdetést teljesíteni készek, s azok közül reményi is, — ha t. i. alkalmat nyújt az esperesi hivatal a próbaszónokokat a szerint, a mint őket többé kevésbé ismeri — kijelölni; nem akadályozván meg az esperes urat sem abbeli jogában, hogy ő is viszont jelölhessen nekik olyakat, a kiket ő akar a gyülekezettel kihallgattatni.