Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Hol van a baj forrása? (–ő–s.)

70 A hol e mód, e rend betartatik, ott nézetem szerint csak szabályosan nyerhet befejezést a választás. Pestmegyei esperességünkben azonban nem igy ment végbe az utolsó papválasztás. Nem szólok róla, mint folyt le? és mint végződött? mert azzal múlt év okt. 19-én Budapesten tartott esp. rendkívüli közgyűlésünk úgy is eléggé foglalkozott, s a ki azon megjelent tisztán meggyőződhetett e választás törvénytelenségéről, mely ellen fel is folyamodott az érdekelt egyház 120 tagja aláírásával, és annak megsemmisítését kérte. E gyűlés nevezetes arról, hogy a jelenlevők közül, nem csak egyházi, de világi részről is többeket oly kinos helyzetbe hozott a tárgyalás alatti ügy, hogy szinte nevetséges volt nézni tétovázásukat, midőn a minek szóval hűséges kifejezést adtak előbb, ugyanazt utóbb a szavazásnál beváltani, megpecsételni vonakodtak. A miért aztán sokan nem is szavaztak. E helyt nem mulaszthatom el a legerélyesebben tiltakozni minden oly feltevés ellen, mintha jelen felszólalásomat csak malítia, és nem azon komoly és szent czél vezetné, hogy jövendőre nézve általjában a tapasztaltakból természetesen kifolyó tanulságokat önhasznunkra és okulásunkra levonni nem kívánnám; mert csak is erre törekszem. A papválasztási módon és renden nézetem szerint nincs mit változtatni, helyes az minden ízében, mert e rend mellett minden egyház megőrizheti és gyakorolhatja is szabadon legszentebb jogait, s e jogainak megsértése ellen orvoslást is kérhet, de hogy kap-e is? . . . arról én egyáltalán nem felelek. Továbbá természetes dolognak találom azt is, ha a választást az esperes maga személyesen vezeti, vezeti okosan, r ész r e h aj 1 a tl a n ül ; de nézetem szerint a helyszínén soha közvetlenül nem vezetheti a választást oly esetekben, hol ő mint érdekelt fél, mint rokon szerepelhetne. Ily esetben belátja mindenki, hogy az esperesnek könnyű magát helyettesíteni olyan paptársak által, kik a versenyző próbaszónokokra nézve teljesen közönyösek és idegenek. Ez eljárás legalább a pártatlanság szinét viseli magán, és az esperes pedig paptársainak s alattas gyülekezeteinek a benne kötelességszerűen helyezett s összpontosúlt bizalmától nem fosztja meg magát. A többi cselszövény, ügyes majd ügyetlen fogás, huza vona, melyek minden szabad választásnál előfordúlnak, figyelemre sem méltók. De igenis szót érdemel „bányakerületi utasításainkéhoz való betűszerinti ragaszkodás szüksége; de másrészt, nem áll-e az is? ha már az utasításokat az egyik kedvéért és érdekében megszegjük, áthágjuk: hát akkor ne ragaszkodjunk azokhoz vakon egy másiknak kedve és érdeke ellen sem. De igy meg mire való a törvény, az utasítás? csak a látszat megőrzése szempontjából? miben szinte kevés a haszon, kivált oly esetben, a minő e legutóbbi választás volt, a midőn a törvénytelenséget sehogy máskép reparálni lehetséges nem volt, csak egy új, független és szabad választás elrendelésével, mi mellett sokan küzdöttünk is; dé hát, — kivéve az egy alesperest, Török Józsefet — az esperességi oszlopférfiak, nemcsak Áron-ok, de Mózses-ek is egyiránt a mellett buzgólkodtak, hogy a törvénytelen alapon megejtett választás helybehagyassék. Megtörtént, vajha utólsó volna e nemben! Kiss Péter. Hol van a baj forrása! Már jóval 1883., tehát a mostani középiskolai törvény meghozatala előtt hallottam egy előkelő prot. férfiutói, hogy a prot. egyháznak Magyarországon nincs annyi iskolára szüksége, mint a mennyije van. „Állítsunk fel — úgymond — inkább kevesebb, de jobb iskolát." Későbben hallottam ugyanezt nyilvánosan egyh. gyűlésekben oly férfiaktól hangoztatni, kik a felső prot. körökkel folytonos érintkezésben állottak. Ebből megütközéssel azt következtettem, hogy a prot. irányadó körökben több előkelő férfiú csakugyan ezen jelszót írta zászlajára. Megütköztem ezen jelenségen annál inkább, mert egyrészt felületes gondolkodás eredménye, másrészt sem nem protestáns, sem nem humánus. Nem protestáns azért, mert nem méltatja kellő figyelemre sem a prot. egyház hazai történetét, mely arról tanúskodik, hogy csak ott és addig több prot. gyülekezet állott fenn és virágzott, a hol és a meddig annak alsó és felső, latin iskolája volt; sem pedig egyházunk jelenlegi állapotát nem tekinti, melynél fogva minden anyaegyházban a templom mellett az iskola áll, de a sokkal több leánygyülekezetben iskola áll templom nélkül. Ezt maga az egyházi szükség így rendezte el, mert az iskola mindenek felett! Zárjuk be az iskolát, a templom magától záródik be. Igen is, a fennebbi jelszó helyébe ezt vallják magokénak a prot. férfiak, mert az iskola nem közönséges hivatal, a melyről áll, hogy benne egy jóravaló hivatalnok többet végez, mint tíz haszontalan; az iskola "szövétnek", melyre a gyertya felállíttatik, hogy világosságát körülárassza s így mi a fennebbivel szemben azt mondjuk, hogy a leggyöngébben pislogó mécs is többet ér a teljes sötétségnél, vagyis a leggyengébb prot. iskola többet ér a semminél. Azt gondolni : „inkább kevesebb, de jobb iskolánk legyen" nem prot. gondolkodásmód, mert nem tudja, hogy a protestantismus tudatosságon és cselekvésen alapul, a protestantismus elv és élet összeforrva; protestáns csak az, ki nem csak tudja a protestáns elveket, hanem azok szerint él, azokért küzd és azokra áldoz. Hol szerezhetni meg azt a tudományt? hol az ahhoz szükséges erőt, ha nem az iskolában? De nem is humánus az a jelszó, mert azt czélozza, hogy a szegényektől elvétessék az alkalom a társadalmi emelkedésre. Nem akarom ezzel azon munkakerülőknek pártját fogni, kik tehetség, munka és anyagi eszközök nélkül „urakká" akarnak lenni : hanem gondolok azon fényes tehetségekre, kik a helyi iskolákban felfedeztettek buzdítattak, segíttettek, míg végre az egyház oszlopaivá és díszévé vál-