Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Gusztáv-Adolf-egylet 1888. szept. 4–6-ikán S. m. Halleban tartott 42. nagygyűlése (Láng Adolf)
380 tartót, szintén az oltárra. — Ezután az alesperes — két lelkész részvéte mellett — ráadta a gyülekezetre az ároni áldást. Kimenőre énekeltetett a: Hrad prepevny! Ezen gazdag szellemi élvezet után következett a dús lakoma, az iskola egyik termében. Hogy szellemes pohárköszöntőkben nem volt hiány, azt alig szükség mondanom. Még csak azt jegyzem meg, hogy ebéd felett olvastatott báró Prónay Dezső egyet, felügyelő úr üdvözlete, ki személyesen meg nem jelenhetett és dr. Szeberényi Gr u s z t á v püspök úr jó kivánatait s áldását tartalmazó levele, — Zárom közleményemet azon őszinte óhajtással, vajha a kegyelem Istene minden egyháznak adna sok i 1 y épületes és fényes örömünnepet! Melczer Gyula. Osztroluka, 1888. október 31-én. — Osztrolukának talán soha sem volt más felügyelője, mint Osztrolucky. — Abban az időben, a midőn Osztroluckyak földes urak, osztrolukaiak pedig jobbágyok voltak talán nem lehetett az máskép, már azon viszonynál fogva is, a mely a földesúr és jobbágy, patrónus és egyháza között létezett. Ujabb időben azonban ezen viszony megszűnt, de az egyház még ma sem tud, még ma sem akar róla lemondani. Az osztrolukai egyházban a felügyelői hivatal boldog emlékű Osztrolucky Géza halála óta betöltetlenül állott csak azért, mivel nem volt a családban nagykorú férfitag, a kit e hivatalra megválasztani lehetett volna. Az pedig, hogy ez állásra más valakit emeljen az egyház, senkinek sem jutott eszébe, egy lélekkel és egy akarattal abban történt a megállapodás : várni fogunk, a míg a megboldogultnak legidősebb fia eléri azt a kort, a melyben atyjának helyét elfoglalhassa. Négy évig várt az egyház türelemmel, s most négy év multán megválasztotta felügyelőjének Osztrolucky Miklóst, Osztrolucky Géza idősebb fiát, az alig 21 éves, de már egyetemet végzett ifjút. Múlt hó 28-ik napján lett hivatalába iktatva Mockovcsák János, zólyomi főesperes által. Az evang. egyházi felügyelők ezen legifjabbika múlt hó 28 - án érkezett körünkbe a trencsénmegyei NemesPodhrágyról a család jelenlegi tartózkodási helyéről. Eljött, hogy magát egyházának bemutassa, a hivatalos esküt letegye és hivatalát megkezdhesse. Az érkezőt mintegy 30 lovasból álló bandérium élén a községi jegyző fogadta a község határánál, a sebesen folyó Garam hídjánál. Innen zólyomi szolgabíró Újhelyi Sándor kiséretében díszes menetben indult az ünnepelt a község felé, a melybe mozsár durrogás között vonult be, s egyenesen a paplakra szállt. Itt a lelkész által az egyház, a főesperes által az esperesség nevében üdvözöltetett. A felügyelő mindenik üdvözletre külön-külön felelt. Megnyerő külseje, szépen csengő hangja, folyékony előadása által mindnyájunk szívét rohammal vette be. Ezen talán első nyilvános szereplése alkalmával igen ügyes szónoknak mutatta be magát, a mi előkelő helyet biztosít a jeles készültségü ifjúnak nemcsak egyházunkban, hanem a politikai téren is. Rövid pihenés után a templomba mentünk, s ott az istentisztelet után, a melyet helyi lelkész végzett, a főesperes lépett az oltár elé, tartalmas beszédet intézve úgy az egyházhoz, mint különösen annak hivatalba lépő felügyelőjéhez. Bizonyára az ünnepély legszebb része volt azon pillanat, a midőn az ifjú felügyelő az oltár előtt állva, fölemelte három újját, fölállott az egész gyülekezet, és a zsúfolásig megtelt templomban síri csendben elhangzott szeretett felügyelőnk erős, de a meghatottságtól remegő hangon elmondott esküje. Alig maradt szem szárazon s nem volt egy ember is, a ki az eskü végszavaira rá nem mondta volna: Isten áldja, Isten úgy segítse ifjú felügyelőnket! Majd ismét a helyi lelkész lépett az oltár elé s egy áttérőt fogadott be az egyházba, buzdító beszédet intézve úgy az egyházhoz, mint az egyházba lépőhöz. Végül következett a közgyűlés, a főesperes és az új felügyelő elnöklete alatt, a melyen több vitás kérdés s más egyéb elintézést nyert. S még azt sem szabad említés nélkül hagynom, hogy az ünnepelt az Osztrolucky Géza nevet viselő egyházi alapot 100 forinttal növelte, s ezen felül Dobó leányegyháznak papi alapjára 10 forintot adott. A nemes tett magában hordja jutalmát, jókedvű adakozót szereti az Isten. Ennyi munka és fáradság után jóizűn láttunk hozzá a paplakon terített ebédhez. A társaság emelkedett hangulatban együtt maradt majdnem éjfélig, mig a falu népe egész reggelig mulatott, a mai nap nagyobb dicsőségére. Másnap két kocsin indultunk Baczur és Dobó leányegyházak meglátogatására : s főesperes és az új felügyelő megjelenése mindenütt lelkesítőleg s felemelőleg hatott. Délre ismét csak Osztrolukára kerültünk vissza s délután négy óra felé mindkét vendégünktől elbúcsúzva elkísértük őket. Október 28. és 29-ike sokáig emlegetett napja lesz Osztrolukának. ^ R11 F1IB. A Gusztáv-Adolf-egylet 1888. szeptember 4—6-kán S. m. Halléban tartott 42-ik nagygyűlése. A félszázadot túlhaladott G.-A.-e. ezidén először tartotta meg egyetemes gyűlését a szomszéd Halle városában. Alkalmasint a tőszomszéd jobban várakozhatott e megtiszteltetésre, mint a távolabbi vendéglátó városok. Sept. 4 d. u. 3 órakor az uj sétányon fekvő népiskolai terem fogadta be üdvözlésre a nagy gyülekezetet, melyet Saran főlelkész, az ünnepi bizottság elnöke, fogadott. Beszédében üdvözli a G.-A.-egyletet, a kezdettől fogva iránta táplált szeretettel, mint megbízható vezetőt és tanácsadót mint hálára méltó harczos-társat és munkatái'sat az Ur szőllejében; mint tiszteletre méltó oekuméni egyletét a hit és szeretet közösségének, melyet megillet Lábánnak amaz üdvözlete : „Jöjj be, az Ur áldottja, miért állanál kívül!" — Megemlékezik az országos gyászról, de e mellett benső örömet is nyilvánít, tekintve a reményteljes ifjú fejedelemre. — Az egyleti szokást is követi, midőn Halle városának kivált egj'házi múltját eleveníti fel. Dr. Justus Jónás vezette be itt a reformátiót; Francke Ágost Ármin, a hiteleven keresztyénség úttörője, az árvaház megalapítója és H ä n d e 1, a zenészet e mestere idevalók voltak. Gus z tá v Adolf 1631. sept. 10-én a breitenfeldi csata után bevonult e városba s őt a tanács e szavakkal fogadá : hogy benne tiszteli „Isten eszközét a szorongatott ev. egyház megmentésére és megtartására." A következő esztendőben a hallórok tőle kaptak egy zászlót, melyet jelenleg is még őriznek a Móricz-templomban. „Ma — úgymond — újólag bevonult nálunk Gusztáv-Adolf, de nem harczos, hanem egylet képében, mely tisztán szellemi fegyverekkel békemunkát teljesít", s mint ilyet üdvözli.
