Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Gusztáv-Adolf-egylet 1888. szept. 4–6-ikán S. m. Halleban tartott 42. nagygyűlése (Láng Adolf)

381 Utána Staude főpolgármester, nyakában a hivatalos arany lánczczal, üdvözletet mond a városi hatóságok és a polgárok nevében, kik örömmel vették meghívásuknak elfogadtatását, hozzátéve: „Büszkén és Istennek hálát adva mondhatom : Halle ev. város, Polgárságunk túlnyomó többsége evangelikus és mi hívek is fogunk maradni evang. hitünkhez." « E két üdvözletre válaszolt a Gr.-A.-e. elnöke, dr. Fricke Lipcséből. Szintén megemlékezve Halle múltjáról s áttérve a polgárság áldozatkészségére és hithííségére, ekként nyilatkozik : „Újra is állítom : Nem Róma és nem a pápaság uralkodik a világ felett, hanem az evangyéliomi hit és szellem, az evang. erkölcs és az evang. tudomány. Ez az uralkodó és ez ilyennek maradni is fog. Tévhit, nemcsak kishitűség, ha valaki kételkedik azon, hogy mienk marad a győzelem. A mi egyházunk bírja azon hitet, mely a sok millió evangelikus lágymelegségének daczára is, mindennap mélyebbre, sőt már a gyökérig hatott el győzelmesen. Vitatom, hogy teljes értelemben vett „katholikus ország" létezzék; állítom, hogy maga Róma sem léteznék többé, ha mi nem léteznénk, ha legalább a maga tehetségéhez képest meg nem reformálta volna magát a reformatio alapján. Szétszórt hitrokonainknak kath. környezetben megtartása végett alapítottuk e testvéri szövetséget. Mi képviseljük azon hitet, melynek szellemi czéljaira egyházi államra szüksége nincs, mert mi képviseljük azt, ki mondotta : „Az én országom nem e világból való." Azután Haliénak a Gr.-A.-e. körüli érdemeit kiemelve, végzi beszédét azzal, hogy elbeszéli, miszerint Luther e városban három ízben, egyszer közetlen halála előtt prédikált s hogy a dóm-templomban készült számára ravatal, mielőtt utolsó nyughelyére, Wittembergbe vitték volna. Nagy könyhullatások közben virrasztottak akkor Halle polgárai ez Isten-emberének koporsója mellett. „Luther meghalt, Luther él ! mit, ha Isten akarja, tapasztalni fogunk e napokban is!" E magasztos zárszavak után a gyülekezet ösztönszerűleg rágyújtott az „Erős vár a mi Istenünk!" lutheri énekre. Ezen üdvözlési ünnepség után d. u. 5 órakor egyidejűleg az Ulrik- és a dóm-templomban ünnepi istenitiszteletek tartattak. Az első helyen dr. Scholz berlini lelkész és tanár szónokolt Zsidók 13, 15. 16. felett, kifejtve : Ajánljuk fel a Gr.-A. egyleti munkát az irgalom Istenének, mint neki tetszendő kettős áldozatát az ajkaknak, melyek hálát és hitvallást hangoztassanak és mint áldozatát a kezeknek, melyek jótéteménynyel és adakozással foglalkoznak. — A másik helyen Vier egge K. H., bonni lelkész szónokolt 2. Kor. 8, 1—9 nyomán : A hitrokonoknak tett szeretetbeli szolgálatról, tekintettel azon mélységes, de erős alapra és azon nyugodt, de hatalmas erőre, mely e szolgálathoz kívántatik. A két istenitisztelet alatt az Ulrik - templomban dr. Fricke, a dóm-templomban dr. Beyschlag, köszönetnyilvánításaik mellett, vették át a nagyszámú ünnepi ajándékokat, melyekről alább lesz szó. Esti 7 órakor a „Kronprinz" nagy termében vette kezdetét a követek nem-nyilvános gyűlése. Elnök volt dr. Fricke, ki magát előzőleg a hallei főegylet elnökénél, mint a központi bizottság küldötte, igazolta volt. Elnök megnyitójában, melyet ima előzött meg, megemlékezett a központi bizottságból, alapszabály értelmében kilépendő jelesekről: dr. Grroszmann, Asche bécsi kereskedő, dr. Rogge és dr. Doll-ról, valamint néhány halottról: Riehm, Schlottmann és Jacobi tanárokról és dr. Ebért casseli és dr. Meyer berlini jeles tagok haláláról. A követek névsorának felolvasása után, a nagygyűlés elnökéül, felkiáltással dr. Fricke, helyetteseiül dr. Beyschlag egyetemi tanár és Saran főlelkész választattak meg. A jegyzőkönyv vitelével dr. Zenker ügyész és közp. bizottsági állandó jogtanácsos, a számadások felülvizsgálatával dr. Hempel lipcsei iskolai tanácsos, Schäfer Majna m. Frankfurti igazgató tanár és Bartold neustrelitzi igazgató tanár bízattak meg. Megbeszéltettek ezután a központi bizottsági tagok választásai. Hosszú megbeszélés tárgya volt ezután a rajnai főegylet 10 év után megújított azon indítványa, mely szerint az egylet utazó ügynököt alkalmazzon s melyre nézve a központi bizottság határozata az, hogy egyleti utazó ügynök alkalmazásától eláll. Lauxmann előadó ajánlja a központi bizottság határozatának elfogadását, miután oly egyéniség, ki életfeladatáva tenné a belföldi (német) diaspora beutazását, sőt abban szervező és buzdító működését, részint ez idő szerint nem találkozik, részint annak rendes díjazása ellen az adakozók körében visszahatás támadhatna. Koronként úgy is lévén alkalma a közp. bizottságnak egyes tagjait a diasporába kiküldeni. — Natorp a rajnai főegylet elnöke óhajtaná ez intézmény létesítését, de egyelőre belenyugszik a közp. bizottság határozatába. — Dr. Thomas berlini lelkész pártolja az utazó ügynökségét. Viszont Natorp szellemében szól a tárgyhoz Jacobi weimári lelkész. — Végre a központi határozat jutott érvényre. Es ezzel mellőztetett azon indítvány is, hogy egy felette költséges egyleti központi közlöny alapíttassák. A napirend többi pontjai vita nélkül elfogadtatván, a gyűlés esti 9 órakor eloszlott. (Folytatás követk.) Láng Adolf. 1111 ! I i X. — A reformáczió emlékünnepe aligha támasztott hazai evang. gyülekezeteink közül egyben is nemesebb elhatározást, mint a Tót-Morácz, Mezővár és Zsidahegyi evang. leányegyházakban. Ugyanis mint leánygyülekezetek egyesülve, alapját vetették meg egy nagy jövőt igérő anyagyülekezetnek, és pedig a nagy áldozatok oly páratlan meghozása mellett, hogy 15,000 frtért megvették nságos Ernuszt József Tót-Moráczon levő — hajdanában a dicső Batthyániak tulajdonát képező — kastélyát mindennemű melléképületeivel és 32 hold szántóföld- és réttel együtt. Midőn az érdem oroszlánrészét híveinknek akarjuk megtartani, nem mulaszthatjuk el egyszersmind e helyen is a köszönet adóját a nemeslelkű kath. főúr iránt leróni, a ki az ügy nemes czélját kellőleg méltányolni tudva, rendkívül nagy engedményeket nyújtott híveinknek a nagy összeg lefizetését illetőleg. Az ég ura adjon egyetértést, evangyélmi buzgóságot híveinknek nemes vállalatuk dicső kivivására. — Lelkészi jubileum. A reformáczió emlékünnepén