Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A Luther-társaság közgyűlését megnyitó beszéd (Doleschall S. E.)

Hatodik évfolyam. 43. szám. Pozsony, 1888. évi Október 20-án. E VA N G E L m U S EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár : Egész evre . 6 frt — ki. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szam ara: 12 kr. o. e. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Sä>sij>£5<fci —— Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony. Konventutcza <5. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T S. S Z T^T É N S Z K IF" IE IR, IE ZOT O Z. Hirdetés ára: Négyhasábos Detit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közöive 5 kr. Béivegdij : külön 30 kr. Tartalom : A Luther-társaság. — Tanévmegnyitó beszéd. — Végszó a „hazafisági nyilatkozat" tárgyában. (Zvarinyi Emil.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. A Luther-íársasság 1888. évi október 11-én tartott közgyűlését ntiszt. Doleschall Sándor Ede elnök úr következő beszéddel nyitotta meg : Mélyen tisztelt közgyűlés! Van szerencsém Luther-társaságunk t. közgyűlését távollevő elnök úr ő méltóságának nevében is ezennel szivélyesen üdvözülni. Három, illetve két esztendeje annak, hogy társa­ságunk vezetését reánk ruházni méltóztattak; két, három esztendő, mily parányi időköz egyes ember­nek életében s még inkább erkölcsi testület létében s még is parányisága daczára azon talentumok egyike, melyekre vonatkozik Urunk ama ismeretes intő szava: Adj számot sáfárságodról! Ez évi sáfárságunkról is legjobb számot adhatnak azon jelentések és jegyző­könyvek, melyeket szerencsénk volt letenni a t. köz­gyűlés asztalára s a tisztelt tagoknak alkalmuk lesz azok alapján Ítéletet hozni működésünk fölött. — Szabad legyen reménylenünk, hogy ezen Ítélet nem lesz tűlszígorü. Nagy, szembeötlő eredményeket fel­mutatni nem vagyunk képèsek. S ez a dolog termé­szetében fekszik. Mert ha nincs is kétség benne, hogy társaságunk élő fája, melynek lombjai közt oly kevés virág lelhető — gyümölcsről mindeddig alig lehet­vén szó — szebb kifejlődésnek indulhatott volna, ha annak gondozását, a mint ezt mink magunk is óhaj­tottuk, ügyesebb, erélyesebb kezekre bizzák, még is tagadhatatlan másrészt az is, hogy nem igen lehet virágot, gyümölcsöt keresni oly fán, mely még alig verhetett gyökeret azon talajba, melybe ültettetett. Már pedig, hogy társulatunk oly fához hasonlít, melynek szálai, gyökerei a talajnak mélyébe nem hatottak, ez tüzetes bizonyításra nem szorul. — Kemény, sziklás föld az, melyre néhány évvel ez előtt a kivetett mustármagocska esett s ki a körül­ményeket, habár csak felületesen is ismeri, nem azon fog csodálkozni, hogy e mag kedves fácskává nem növekedett, hanem inkább azon, hogy e zsenge csemete csirájában el nem satnyult. Hiszen számos akadályok azok, melyekkel küz­denie kell szerény vállalatunknak, szabad legyen azoknak egyikét vagy másikát említenem, szabad legyen azt tennem nem azért, hogy csak mondva legyen, hanem hogy társaságunk t. tagjait felkérjem, miszerint ezen akadályok elhárítására egyesült erővel közreműködni szíveskedjenek. Midőn akadályokról, ellenekről szólok, melyek­kel társaságunknak küzdenie kell, csak mellékesen reflektálok azon közönyre, mely napjainkban minden­ütt érvényesül, hol anyagi hasznot kilátásba nem helyező kérdések kerülnek napirendre, azon közönyre, mely lelkesülni nem tud az „odafelvalókért", jelesül egyházi ügyekért. Korunk kórjelensége ez, mely mint ragya a növényzetet, bénítja a legnemesebb törek­vést s melyre, midőn kezünket az eke szarvára tettük, mink is el lehettünk készülve oly annyira, hogy szemeinknek alig hittünk volna, ha vele nem talál­kozunk. Csak mellékesen említem továbbá az oly gyakran hangoztatott szegénységünket, lutheránus penuriánkat is. Én részemről soha sem birtam nagy súlyt fek­tetni ezen, itt-ott oly kirívó színekkel ecsetelt ellenre. Azon egyház, mely évszázadok óta az Isten országá­nak oltárára oly áldozatokat tett és tesz, szegénynek nem nevezhető s nincs tagadás benne, hogy szám­talanok, kik minduntalan szegénységökre hivatkoz­nak, szegények nem annyira földiekben, mint inkább jó akaratban. De midőn ezen valóságos vagy látszólagos aka­dályokra csak mellékesen mutatok, kötelességemnek tartom a t. közgyűlés figyelmét felhívni más ellen­ségekre, kik nagyon is zsibbasztják vállalatunk ki­fejlődését és izmosodását s ezen ellenek élén látom a férfias önbizalom hiányát, a kishitűséget. Úgyis kudarczot vallunk, semmi sem lesz az egészből! ezek azon hangok, melyek minden lépten­nyomon érintik fülünket. Kár bele fogni s a nagy nehezen megtakarított filléreket oly ügybe fektetni, melynek nincs jövője! Nem tudom, váljon mily alap­ból indulnak ki ezen sötét pessimismusnak apostolai?

Next

/
Oldalképek
Tartalom