Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Iskolaavatás Ondód-Puszta-Vámon (Payr Sándor)

339 gyülekezet részéről „erős vár a mi Istenünk" bősének két első versével kezdődött. Pieler Mátyás, kaboldi lelkész, tartotta az ünnepi szónoklatot a nagysokaságú s részben igen művelt városi közönség jelenlétében, Luk. 22. 36—38. v. alapján, fejtegetvén, hogy ezen iskola uj szellemi fegyvertár, mely I.) a felvilágosító oktatás fegyverét jobb földi létért, II.) a keresztény hitélet kardját boldogabb öröklétért való küzdelemhez nyújtja. E beszédnek tartalma rövideden a következő : A helybeli lelkész a bevezetésben üdvözölvén a többfelekezetű s országú közönséget s indokolván a ritka ünnep tárgyát, az ünneplő gyülekezet iránt azon óhajának ád kifejezést, hogy az uj, kétszerakkora iskola, mint uj kétszeres szellemnek s uj lelki boldogságnak szentélye, legyen egyszersmind hirnöke s előfutója e gyülekezet az évszázadokban phönix-ként mindujra megifjodó lelki s erkölcsi erejének s gyarapodó szellemi s testi jóllétének, s hogy az uj épület, bár emberi munka, épen magasztos rendeltetésénél fogva az idő változó viharaival szemben maradandó legyen. Az iskola feladatát említvén s az alapigét elolvasván az exordiumban fejtegeti, hogy midőn Jézus isteni munkáját befejező végküzdelmére, tanítványai részéről az isteni ige „szablyá"-jának vevését sürgeti, az ő tanítvánj

7ai őt félreértették s két vaskardot mutatnak elő, holott Jézus másra gondolt ; s most csak félbeszakítá beszédjét, de később Pétert s vele együtt a többi tanítványt is felvilágosította az iránt, hogy csak szellemi fegyvert értett. A mi életünk is kettős küzdelem, s ennél fogva két szablyára van szüksége ; azért ezen uj gyermekszentély nem a béke csarnoka, hanem fegyvertár, mely épen az egyedül igazi mert szellemi s fentebbi dispositiómban megnevezett két fegyvert nyújtja. Az első rész bebizonyítja, hogy az úr Isten maga parancsolta a jobb földi létért való küzdelmet az irás ama szavában : „töltsétek be a földet s hajtsátok azt birodalmatok alá" s hogy az ur e véget az ész, a tudomány, a felvilágosodás szablyáját, s azok tárházául az iskolát adja, mert a tanulás azon fegyver, mely győz ! Felfegyverzett földrészünk, melyben számos ember a fegyverek, más a pénz milliói által akarja az országos békét biztosítani, békében csak akkor fog élhetni, ha lakossága tanul, vagyis a szellemnek fegyvereit, a felvilágosodást s miveltséget szerzi meg magának ! A tanultság, a miveltség fegyvere tesz mai napság sok szegényt dúsgazdaggá, sok gyengét hatalmassá s felemel számos embert a porból a legmagasabb rangra. Ezért csak tanuljanak gyermekeink még pedig a kétszer tágasb s szebb iskolában kétszer többet. kétszer jobban s örömestebb! A szülők pedig az alapige szerint úgy az erszényt" s a „táskát" mint a „felsőruhát" azaz utolsó krajczárjukat is adják oda, hogy magzataiknak a tanulás szellemi fegyverét megszerezzék, mert csak ez szerez s biztosít jobb földi létet! Sőt a föld bajaiban is nyújt az iskola vigaszt az által, mert, mint a második rész fejtegeti, a hitélet, s pedig a keresztény hitélet kardját nyújtja boldogabb öröklétérti küzdelemhez ; s csak ha ezt is megszereztük, mondhatja Jézus fegyverzetünkről : hogy „elég." A kaboldi ev. iskola tőszomszédja a templomnak s oly közel áll hozzá, mint a leány az anyához, a csirke a tyúkhoz; a templom építé s tartja fenn ; ezért legyen hű s hálás gyermeke s segédje az öröklétérti küzdelemben. Ezen öröklétre mindenkinek, még a legmivéltebbnek s legbölcsebbnek is szüksége van ; ezért küzd az igazi hit ; ezért a kaboldi ev. torony felírása : „a diadalom a mi hitünk"; erre utal a felfelé nyúló testünk alkotása s toronyunk csúcsa ; ezért küzd az igazi hit ! S meljűk az igazi hit ? Azaz igazi hit, mely az ó szövetséggel azt vallja: „Váljon nem mindnyájunknak egy atyánk vagyon-e, avagy nem azon egy isten teremtett e minket ? mért csalja meg tehát kiki az ő felebarátját ?" Az az igazi hit, mely az uj szövetséggel továbbá azt vallja : „Egy a ti mestertek. a Krisztus, ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok", valamint „Az ur pedig ama lélek; a hol pedig az urnák ama lelke vagyon, ott vagyon a szabadság." S ezen igazi hit nem holt, hanem a szeretet cselekedeteiben tevékeny hit, mely szeretet „mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket tűr", mely „soha el nem fogy" ; s a meddig a kaboldi ev. iskola e két szellemi fegyver tára lesz, addig lesz jövője ! Te tanitó forgasd e két fegyvert az uj iskolában uj kedvvel s erővel ; te gyülekezet szeresd tanítódat s ifjúságodat az új tanodában új szeretettel s áldozatkézséggel ; közös szeretetek napjának melegében virágozni fog ezen iskola s vele együtt községünk szellemi s testi jólléte ; akkor lészen az ur áldó szava ezen iskola tevékenységére : „elég!" — — — E beszédet, mely alatt a kaboldi, s mely után a soproni jeles férfikar énekelt nagyt. Renner dékán s espereshelyettes ur, felavatóbeszéde követte, melyben ezen tűzbuzgó, fáradhatlan tevékeny s mégis a társalgásban is kitűnő egyházi férfiú, az úr áldásáért esdekelvén hálát adott istennek s embernek, hogy ezen épület elkészült, s azt felavatván, a gyülekezet részvétébe továbbra is ajánlotta ! A gyermekek dics- s a gyülekezet hálaénekével s a kegyadományokkal befejeződött az ünnepély istentiszteleti része. Utána a társasebéd — összekötve zeneestéllyel — következett. Az ebéd derült s elméncz beszélgetésen kivül még egy magasztos s emlékezetes élvezettel járt, t. i. a soproni „dalfüzér" kitűnő férfikarának gyönyörűnél gyönyörűbb dalainak remek előadásával, melyet az összes közönség a a legnagyobb lelkesedéssel hallgatni, éljenezni, s mind „újra" megismételtetni nem győzött ! Hála az égnek, hála a munkásoknak, adakozó jóltevőknek ; hála a jeles énekeseknek ; hála azon uraknak, kik üdvözlő leveleket küldvén csak szellemileg s távolból vettek részt. A diszes vendégkoszoruból végül a következő nevek kiemelendők : T. Molnár főszolgabíró, Böhm csávái ev., Fennesz kaboldi rómkath. lelkész, Wocher erdőmester, Németh városi biztos, Bakó és Polster soproni, Lagler vepperdi, Grrosz csávái, Fuchs felsőpéterfalvi, s több osztrák tanitó urak valamint több úrhölgy is ! A naphőse Reitter Pál kaboldi kőmivesmester úr, ki a kaboldi és a péterfalvi uj ev. iskolát építette, díszajándékban részesült; méltó is volt rá!!! Pieler Mátyás, kaboldi evang. lelkész. Iskolaavatás Ondód-Puszta-Vámon. Bármily csekély érdekűnek tűnhetik is talán fel az egyetemes egyház életében egy szerény, de rendeltetésében mindenkor magasztos iskolahelyiségnek felavatása, melyet ott egy puszta statisztikai számnál egyéb alig is fog jelezni; de azon gyülekezetre nézve, mely annak felépülését előbb annyi időig forró óhajként hordozta szivében s most édes örömmel szemléli benne vágyainak betöltét, kétségtelenül nagy fontosságú és szellemi életében messze kiható leend mindenkor. Ezért azon egyházi közérzetnél fogva, melyben egy test, egy testnek