Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Iskolaavatás Ondód-Puszta-Vámon (Payr Sándor)

340 tagjai vagyunk mindnyájan s „ha egy tag szenved, minden tagok egyetembe bánkódnak, ha egy tag tisztességgel illettetik, egyetembe örülnek minden tagok" — nem lehet e gyülekezeti mozzanat sem annyira közönyös, bogy a testvérek róla szeretettel tudomást venni nem akarnának, — nem lehet különösen akkor, midőn e kisded gyülekezet ezen jó indulatú figyelmet minden időkben s minden téren tanúsított haladásával vagy legalább buzgó jó igyekezetével meg is érdemelte. S története is megérdemelne tán egy futó pillantást, melyet ugyan alkalomszerűbben írhattak volna meg mások az ez előtt három évvel tartott jubileumi ünnepélyre, elég bő anyagot szolgáltatván ehhez az anykönyvekben található latin feljegyzések, de mert ez akkor elmaradt, legyen róla legalább itt ez alkalommal pótlólag néhány szó. Magának a helységnek alapítása is már evang. híveknek jutott feladatúi s a gyülekezet történetével van szorosan összeforrva. A még török háborúk alatt elpusztult régi Ondót romokban heverve feküdt itt a Yértesaljon, egy szomszéd dombtetőn, hol most a jó német atyafi legjobb borát termeli, csak egy régi kath. templom maradványai, a szerteszét található téglák s a sorrendben ültetett vén gyümölcsfák jelölvén a falu régi fekvőhelyét. Ekkor, úgy 1715. körül, keresik fel ez erdős elhagyott vidéket vallásos üldöztetés és egyéb okok miatt idemenekült evang. hívek, kik nagy szegénységükben csak az erdőben, földbe vájt barlangokban tanyáztak jó időn át. 1730-ban már három lakóház állott a falu mostani fekvőhelyén s így települtek ezek mellé az erdőkből mind többen és többen. Majd pedig évről évre mindnagyobb erősbödést nyertek a Vas, Sopron és Moson megyékből, különösen Rajkáról, Miklósfalváról, Komárommegyéból : Szákról, Szendről ide költözött s ezen kivül egyenesen Wiirtembergből bevándorolt települőkkel, úgy hogy most már népesebb községet képezett Pusztavámnak tisztán evang. hitű lakossága. A helység PusztaVám nevét korábbi puszta vidékétől s a régi időkben a falu alsó végén az általa fentartott uton állott vámtól vette ; de hivatalosan a régi elpusztult Ondód neve ruháztatott ez uj helységre is, mig a nép mai napig is inkább Puszta-Vám néven ismeri. A gyülekezet további életsorsáról azt mondhatjuk, hogy az bizony meglehetősen barátságtalan volt, bár csupa baráti szomszédság között folyt is le. Barátjai voltak mindig és sokban segíték őt a szomszéd Bokod, Szák, Szend, Véleg és Oroszlán ev. gyülekezetei, de ezektől a nyelvi külömbség (ezek magyarok és tótok, a mieink németek) választá el ; barátok a szomszédban a moóri kapuczinusok is, de ezt az ismeretséget a gyülekezet minden időkre a legszívesebben engedte volna el. Mert míg a gyülekezet korábbán oly biztos nyugalomban követheté vallását, hogy az eleinte hozzájuk települt katholikusok is eltagadták hitüket, lévén még akkor földesurok a protestáns báró Jeszenák; addig később Mária Terézia alatt ugyancsak moóri csuklyás barátaiktól s az ezek által izgatott kath. lakóktól, kik a földes úr változásával egyre szaporodtak s hatalmasabbakká lettek, sokat kellett szenvedniök. Szent könyveiket elszedve elégették, Moórra fizettek stólát, ugyanitt építettek kath. iskoiát és parochiát, mig magok ugyanezeket sajnosan nélkülözték; s egy érdemes, de testben erőtlen, éltes lelkipásztorukat, ki 1770. körül gondozta őket (ekkor még állandó templom nélkül, tán csak ideiglenesen, neve sincs feljegyezve) éjnek idején kényszerítették legkomorabb üldözéssel a menekülésre. Még a türelmi rendelet kiadása után is nagy nehezen engedtetett csak meg templomot építeniök, mert kerek 100 családot még nem képeztek s külömben is sok akadályt gördített szándékuk elé a kath. felsőbb hatóság, mígnem néhány tag audiencziára ment Bécsbe II. József elé s miután elég vagyoni erővel biroknak vallották magukat, személyesen nyerték ki az engedélyt. — 1785. apr. havában volt az alapkő letétele s a gyülekezet nagy buzgalma mellett már ez évi okt. 9-én lehető volt a felavatás is, mely ünnepélyen 7 pap volt jelen s eltartott reggeli 9 órától d. u. 3 óráig. (Halld meg türelmetlen utókor!) 1786-ban a paplak készül, 1794ben már újra a templomon csinosítanak s a következő évben két harangot szereznek be; 1808-ban építik a tornyot, mely munkájúkban a franczia háború is zavarja őket, 1810. jan. 14-én pedig földrengés rongálta meg épületeiket. Első lelkésze a gyülekezetnek, ki már rendes anyakönyvet vezetett, az 1785. év tavaszán Bokodról ide hívott Nerodoly ; Mátyás volt. Egy másik derék lelkésze Balassovitz Márton (1804. Gyönkről ide választva) házanként járva írta össze híveit, 1806-ban s a lélekszámot 630-nak találta ; ugyan ő megjegyzi, hogy ekkor két évi időközben 23 család (mind névszerint felszámlálva) költözött el Tolnába s főként LajosKomáromba (ez utóbbiak most is fenn tartják az atyafiságot, — legalább a gazdagabb lányokért szeretnek eljönni); ez által a gyülekezet 138 tagot vesztett, mi bizonyára nagy érvágás volt rajta. Es e gyülekezet Isten segedelmével ma még is 1000 lelket számlál. Mig 100 évvel előbb az uj szülöttek száma évenként 25—30 volt s 50 évvel előbb 30—35, ma 50—55: tanköteles gyermeke pedig van 158. Es iparkodó szorgalmával, munkaszeretetével vagyonilag sem maradott hátra. Tagosításnál a dombosabb, gyengébb földet adták neki, de a mit ellene roszul gondoltak, azt ők jóra fordították azzal, hogy ott szőlőt plántáltak, mely most szépen jutalmazza fáradtságukat. Igaz, hogy itt is egy gondolat bántja őket. A jó pusztavámi mikor az öreg Starkból (dicséretére legyen mondva, egyéb vallásos könyvekkel együtt meg van tán minden házban) elimádkozza : ments meg Uram háborútól, szárazságtól, jégesőtől, döghaláltól, oda gondolja, ha oda nem mondja is : és a phylloxerától. Ez rettegteti, de Istennek hála eddig még nem látogatta meg. A nép vallásos buzgalma tette csak lehetővé, hogy a legközelebbi 10 év alatt háromszor hozott egyházának nagyobb mérvű áldozatot. 1877-ben uj csinos' paplakot épített, 1885-ben a jubileumra templomát díszítette fel nagyobb átalakítással s most ez évben második iskolatermet épített a régit is egészen ujjá alakítva s hozzá másodtanitói szobát, valamint az eddigi tanítói lakot is egy szobával bővítette. Ez építkezést oly serényen végezte, hogy bár csak juniusban határozta el s az aratás alatt pihent a munka, szeptemberre még is elkészült. Es a nép szívesen áldozott úgy fuvarral és két keze munkájával, mint pénzével ; a két gondnok reggeltől estig talpon állott a munkások mellett s maga sem kímélte a dolog végét. így történt, hogy 1600 frttal elkészült az, a mi építőmesternek kiadva 3000 frtra is felrúgott volna. Egyébként ez is elég teher a gyüleke-